Miért jó, ha elbuksz (úgyis el fogsz)

Megteszel mindent, amit csak tudsz. Küzdesz, mindent jól csinálsz és érzed, hogy most sikerülni fog. El fogod érni a célodat, megtérül az a rengeteg energia, amit befektettél, és végre örülhetsz a győzelemnek. Aztán elbuksz. Egyik pillanatról a másikra összeomlik minden, és Te nem érted, miért. Miért veled? Miért most?

Ismerős, ugye? Leggyakoribb és legbénítóbb félelmeink egyike a kudarctól való félelem. És itt nem csupán arról van szó, hogy a középiskolában sikerült-e rendesen megírnod a dolgozatot. A kudarctól való félelem beivódik a mindennapjaidba, és anélkül, hogy észrevennéd, befolyásolja az apró és a súlyos döntéseidet egyaránt. Milyen munkahelyet válassz? Milyen célt tűzz ki magad elé? Mit mondj annak, akit szeretsz? Vagy annak, akit nem szeretsz, de a döntés, amit meghoz, hatással van az életedre? Mégis mit tegyél, hogy ne vallj kudarcot?

Rossz a kérdés. Ha az a legfőbb célod, hogy elkerüld a kudarcot, akkor nagyon komoly árat fogsz fizetni ezért a mesterséges biztonságért. Ez az ár pedig a szabadság – a szabad, korlátozásoktól és szorongásoktól mentes élet. Mert mit is jelent valójában a kudarctól való félelem? Azt jelenti, hogy lejjebb teszed a lécet, hogy egészen biztosan átugorjad. Át fogod ugrani, de magasabbat nem fogsz ugrani soha. Azt jelenti, hogy szűkíted a játszótered méretét, hogy minél kevesebb veszély érjen. Valóban kevesebb veszély fog érni, de sokkal kevesebb lesz az életedben az élmény, az öröm és az olyan pillanat is, amikor azt érzed, igazán élsz. És azt jelenti, hogy félsz elveszíteni az álmaidat, ezért Te magad ölöd meg őket.

Bukj el bátran! Tudod, mint csecsemőkorodban. Amikor még nem féltél arccal a padlón landolni. Mert amikor megtörtént, sírtál egy jót, talán ücsörögtél is egy kicsit még a földön, majd felálltál és lépkedtél tovább. Akkor még ment. Akkor még tudtad, hogy van, ami sokkal fontosabb a kudarcnál; az, hogy járj, hogy eljuss a célodig – hogy élj. Aztán szép fokozatosan kinevelték belőled ezt a bátorságot. Megtanították, hogy játssz a biztonságra, járj a megszokott úton, élj a mások (majd saját magad) által felállított korlátok között. Megtanítottak félni a kudarctól. De mi történik akkor, ha tényleg elbuksz?

Megtörtént, amitől rettegtél. Vesztettél. És most újra szabad vagy. Mint a kisbaba. Már nincs mit vesztened. Nincs már szorongás, beindulnak a túlélési ösztönök és cselekszel. Cselekszel, mert élni akarsz. És most már igazán tudsz is élni, mert nincs, ami visszahúzna.

Igen, van kivétel. Van egy olyan helyzet, amikor a vereség nem tervezhető, és nem is magyarázható. Ez pedig az egészség vagy akár az élet elveszítése. A sajátodé, vagy valakié, aki számodra fontos. Ebben az esetben a kudarcnak nincsen helye. De még ezzel kapcsolatban sem élhetsz folyamatos félelemben. Mert ha így teszel, ha átadod magadat a félelemnek ahelyett, hogy élveznéd a jelen pillanatot, akkor pont azt az érzést áldozod fel, amit annyira félsz elveszíteni.

Az egészség és az élet védelme érdekében mindent tegyél meg, hogy elkerüld a kudarcot. Minden más esetben viszont van helye a kudarcnak az életedben. Sőt, szükséged is van rá ahhoz, hogy fejlődni tudj. És ahhoz, hogy újra szabaddá válj. Ha élni, nem csak túlélni akarsz, akkor mindenképen el fogsz bukni időnként. És ez jó. Jó, mert lehetőséget kapsz, hogy rájöjj, miben kell még fejlődnöd. Jó, mert rákényszerülsz, hogy változtass azon, amit eddig rosszul csináltál. És jó, mert megtanulod, hogy mi az igazán fontos az életben. De ehhez el kell buknod néhányszor.

Ha elég nagy a célod, akkor biztosan el fogsz bukni néhányszor, mielőtt elérnéd azt. De nem kell félned a kudarctól. Gondold végig, mi a legrosszabb, ami történhet, készülj fel rá, aztán hozd ki magadból a legtöbbet! És ha elbuksz, ha valóban padlóra kerülsz, akkor az önsajnálatba merülés helyett szánj egy kis időt önmagadra. Legyél hálás, mert a kudarc által lehetőséget kapsz arra, hogy jobbá, többé válj. Bármilyen nagyot is buksz, mindig találsz valamit, amibe kapaszkodhatsz. Ha már tényleg semmi mást nem, akkor azt, hogy dobog a szíved. És ha dobog, akkor csak rajtad áll, hogy kihasználod-e.

A helyes kérdés nem az, hogy mit tegyél, hogy ne bukj el. A helyes kérdés az, hogy mit fogsz tenni, amikor elbuksz.  Ne félj a kudarctól! Mert ha hagyod, hogy a félelmed irányítson, akkor maga az életed válik kudarccá.