Rengeteg mindened van, igaz? Családod, barátaid, lakásod, pénzed, ruhád, számítógéped… Sokáig tudnád sorolni, ebben biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy sok olyan dolog is a Tiéd, amiről már régen megfeledkeztél – vagy talán soha nem is tanultad meg értékelni. Ott porosodik a polcodon, a padlás tetején, vagy a lelked mélyén.
Rengeteg mindened van, tudom. Na de Te tudod-e, hogy mire jó egy stroke? Elmondom. Ami a legfélelmetesebb benne, pont az a leghasznosabb is: hirtelen csap le rád. Váratlanul támad a semmiből, és nem éri be egy kis rosszulléttel vagy egy hét betegállománnyal. Követeli mindenedet: a családodat, a barátaidat, a lakásodat, a pénzedet, a ruháidat, a számítógépedet – az életedet. Egy pillanat az egész, és ha gyenge vagy, vagy egyszerűen csak nincs szerencséd, akkor mindenedet oda kell adnod. Vége a történetnek.
Hülye vagy? Mi ebben a jó? – kérdezed most teljesen jogosan. A jó az, ha túléled, ahogy én is túléltem. De nem maga a túlélés ténye teszi igazán jóvá, mert túlélni önmagában nem ér semmit, ha az ember nem is él igazán. Az teszi igazán jóvá, hogy megtanulsz élni. Rájössz arra, hogy minden, ami most a Tiéd, egyik pillanatról a másikra semmivé válhat. Megtanulod, hogy egy újabb cipő vagy a legújabb mobiltelefon nem fogja pótolni a lelkedben lévő űrt, amit tudat alatt kitölteni próbálsz vele. Megérted, hogy a nagyobb TV-nek csak az ára magasabb, az értéke nem. És rádöbbensz, hogy az emberek, akik fontosak számodra, holnap talán már nem lesznek veled – vagy Te nem leszel velük soha többé.
Ha mindezzel szembesültél, három lehetőséged van. Az első az, hogy nem teszel semmit. Sokan vannak, akik beleütköznek az igazságba, de lerázzák magukról és úgy csinálnak, mintha semmi sem történt volna. Talán nem volt elég erős az impulzus számukra ahhoz, hogy változtassanak az életükön. Van, akinek csak a halál az elég erős impulzus. De akkor már nincs következő menet.
A második lehetőség az, hogy összetörsz. Elkezdesz félni, hogy mit hoz a holnap, rettegsz, hogy történik valami veled vagy a szeretteiddel, és olyan óvatosan próbálsz élni, hogy nem is élsz igazán. Pedig a szíved mélyén Te is tudod, hogy nem lehet félelemben élni. Van azonban egy harmadik lehetőséged is: természetesen az, hogy felhasználod, amit tanultál. És hogy mi a legfontosabb dolog, amit megtanulsz, amikor közel kerülsz a halálhoz? Az, hogy valójában csak egyetlen vagyonod van: ez a pillanat – a most.
Csak a jelen pillanat az, amivel Te rendelkezel – most tudsz cselekedni, most tudsz változtatni az életeden, most tudsz szeretni, és most tudsz élni. Holnap már nem biztos, hogy megteheted. Talán vártad, hogy kedvezőbbek legyenek a körülmények. Talán úgy érezted, nincs erőd, hogy belevágj. Talán féltél elmondani a másiknak azt, amit ha magadnak megőrzöl, egész életedben bánni fogsz. Talán egyszerűen csak vártál, mert azt hitted, megteheted.
De ha rájössz végre, hogy semmi más nem biztos, csak a most, ha tényleg megérted, hogy ez az egyetlen vagyonod, akkor a világ egy pillanat alatt kinyílik előtted. Nem halogatsz tovább, mert már ismered az idő értékét. Szembenézel a félelmeiddel, mert az élet – a teljes, korlátok nélküli, szabad és tartalmas élet – sokkal fontosabb számodra. Olyan lehetőségeket fedezel fel, amikről eddig nem is tudtál, mert figyelsz. Figyelsz, megéled a pillanatot a maga teljességében, és kihozod belőle a legtöbbet, amire képes vagy. Kimondod, ami kimondva jobb, elengeded, ami nem számít, és megbecsülöd azt, ami igen. Valódi értéket adsz a jelen pillanatnak – az egyetlen vagyonodnak.
„Te késlekedhetsz, de az idő nem fog.”
Benjamin Franklin
Kezdd el most! Tedd meg, amit eddig halogattál, mert holnap talán már túl késő lesz.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Mindig tartalmas irás,mert segítség van benne!!!!
Fő az ,hogy megtartsuk a javaslatot!!!!
Köszönöm !!! Gábor.
Kedves Gábor! Bár más a történetünk, de nagyon sok az ismerős gondolat, érzés az én lelkemben is… Örülök, hogy elolvastam írásod és megerősített abban, hogy nem vagyok egyedül..
Üdvözlettel:Rita
Köszönöm Gábor 😊
Kedves Zsuzsa.
A betegsegek nagyresze igen, a megfelelo taplalkozassal. Megelozheto – azaz elosigitheto, hogy ne alakuljanak ki. De ami nem olyan betegseg, hogy barmi elojele lenne, azt nem tudja senki kivedeni. Peldaul megelozheto, hogy szivbetegseg alakuljon ki, de nem vedheto ki a szivinfarktus, vagy az agyi katasztrofa betegsegek. Azok csak ugy, minden elojel nelkul tornek ra az emberekre. Es aki idoben kap segitseget, nameg “eros” a szervezete sokkal nagyobb esellyel fogja tulelni ezt a csapast!! Es kepes lesz teljesen felepulni utana. De nem ugyanaz az ember lesz, mint elotte. Ezek is olyanok, mint az elet viharai! Ha bemesz oda, ki tudsz jonni, de nem ugyanaz az ember leszel utana. Erre jo egy stroke, vagy barmi mas kritikus betegseg, hogy felismerd, mar nem ugyanaz az ember vagy. Valami megvaltozott! Ott belul, atertekelodtek dolgok, emberek, helyzetek. Kb. ennyit akartam irni.
Udv. Blue roses. 🙂
A betegségek megelőzhetők!!!!!!
Dr. Papp Lajos
http://napitema.blogspot.hu/2018/02/dr-papp-lajos-kirohanasa-milliok-fognak.html
Hogy mi a stroke? Tudom.. Augusztus végén nekem is volt egy, egy epilepsziával összekötve.. Épp sikerült beérnem a kórházba, és az MRI vizsgálat alatt lettem rosszul (2 perccel a kezdést követően) .. Onnan át CT-re, ahol ugyan csak rosszul lettem, majd utána az intenzíven ébredtem másnap.
De ennek voltak előzményei is.. 2 hónappal korábban ( 6. hó végén) volt egy szívátültetésem is..
És ennek ellenére, én teszek magasról az egészre.. Engem nem érdekel mi lesz következő héten, vagy 1 év múlva.. Én már tudom, hogy nem fogom a nyugdíjas kort sem elérni, bármennyire is “szeretném”.. Próbálom betartani a dolgokat, amiket lehet.. De ennek ellenére nem vagyok optimista.
Engem nem érdekel sem a TV, sem a telefon, se semmi.. Engem egy valaki érdekel, de őt is elvesztettem..
Én nem félek, nem élek attól félelemben, hogy jajj most mikor mi fog történni..
Jöjjön aminek jönnie kell. Így álltam a műtéthez is, lesz ami lesz.. Ahhoz képest amilyen állapotban voltam előtte, engem már nem érdekelt.. Ha sikerül a műtét sikerül, ha nem már akkor is jobb… Mert utána nincs baj..
Volt és van épp elég bajom azon kívül is, hogy ilyesmiken izguljak.. Kell még nekem még idegeskedni dolgokon? Nem.. Én nem fogom magam emészteni hogy mi is fog történni.
Ahogy szokták mondani.. “Ha itt az idő, menni kell..” Mondom ezt 35 évesen.. Senki sem élhet 100 éves koráig..
Szóval talán én vagyok az egyetlen, akit nem érdekel mi lesz holnap.. Én nem tervezek, mert sosem jött össze eddig semmi sem.. Akkor minek is?
Kedves Gábor! Nagyon hasznos amit itt olvashstok!
Kedves Gäbor!
Nagyon örülök, hogy rätalältam az iräsaidra!
Toväbbi egeszseget es meg sok iräsodat szeretnem olvasni.
kellemes hetveget.
Kedves Gábor!
Szeretem az írásaidat.
Amikor én komolyan megbetegedtem, és az orvosom azt mondta, tanuljak meg együtt élni a betegségemmel. Akkor én azt feleltem. “-Akkor ahhoz nekem Istenre lesz szükségem.” Azt hiszem, nem vagyok abban egyedül, hogy amikor az ember élete veszélybe kerül, Istenhez fohászkodik segítségért. Szerencsére, Isten meghallgatta az imámat, és ugyan a betegségem nem múlt el, de erőt kaptam Istentől, annak elviseléséhez. Azt is megtanultam; “A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem akadályozólag hat, aki fél nem lett tökéletes a szeretetben.” (1Ján 4:18). Vagy is aki fél, nincs meg abban az Isten szeretete . Tudomásul kell vennünk, minden ember élete Isten kezében van. De ő nem hagy magunkra a betegségünkben. Csak hinni és bízni kell benne. Érdemes minden terhünket rá vetni, mert ő igazgatja a mi utunkat. Csak hallgatni kell rá, és cselekedni az akaratát. Én csak bátorítani tudok mindenkit, ne szégyelljen hozzá fordulni segítségért. (Lásd! Zsoltárok 41: 2, 3).
Szia Zsóka,
igen, akkor nagyon nehéz volt megélnem, most viszont már nagyon hálás vagyok, hogy így történt. Rengeteget tanultam a stroke-nak köszönhetően, ráadásul csodálatos emberekkel ismerkedhettem meg.
Köszönöm szépen a kedves szavaidat, és azt is, hogy olvasol. 🙂
Legyen nagyon szép napod!
Gábor
Szia Gábor!Milyen szörnyű lehetett átmenned a stroke-on,s rájönnöd bizonyos dolgokra.
Az ember végül is ott van tök egyedül a problémáival,amiket (hiába vannak szülei,gyermekei,társa stb.) saját magának KELL megoldania,más nem teheti meg!
nagyon köszönöm,újabb inspiráló gondolatokat kaptam Tőled!értékesek mind amiket írsz!csak ne hagyd abba!
Köszönöm!Szeretettel:Zsóka
Sajnos nem általános, hogy valaki szerencsésen ússza meg.
Kedves Gábor, megint sokat tanultam tőled, tegnap én is nagyon rossz állapotban voltam és tényleg amit leírtál az a valóság és a tények, feketén-fehéren. Ha túl éljük és megtapasztaljuk a halálfélelmet, megtanuljuk értékelni és becsülni azt amit eddig csak felületesen kezeltünk. További sok sikert az írásaidhoz és jó egészséget, hosszú életet kívánok Neked és a családodnak. üdvözlettel: Edit
Kedves Gábor! Minden szava igaz , sajnos az én férjem nem kapot még egy esélyt…és én sem hogy még adjak egy pillanatot…
Kedves Gábor tetszik az irásod, jo.hogy rátalátam az oldalra. Eddig aStroke Társaság honlapját böngésztem. Pontosan egy Túléló tapasztalatára voltam kiváncsi Köszönöm -mintTúlélő Jo egészséget kivánok István
Minden… 🙂 Én is köszönöm Anikó, és hasonlóan szép napokat kívánok!
………Köszönöm!
……….és ebben a szóban a Minden benne van…….
Mosolygós,szép napot kívánok!
T.Anikó