Sokan elítélik azt, aki nem a hiány miatt szenved. Hiszen megvan mindene: fedél a feje fölött, étel az asztalra, család, aki hazavárja. Folyik víz a csapból, miközben afrikai gyerekek szomjan halnak.
“Szedd már össze magad!” – harsogja a környezete, és önjelölt guruk prédikálják neki, hogy adjon hálát azért, amije van, mert az emberiség 95%-ához képest igenis gazdag.
És ilyenkor bűntudata lesz, mert ő mégsem érzi jól magát a bőrében.
Pedig gazdagon is lehet hiányban élni, és ezen nem feltétlenül segít az, hogy rácsodálkozol, milyen szépen süt a Nap. Meg hogy van két szemed, amivel megnézheted.
Van az az állapot, amikor nem mozdít meg sem ez, sem a többi motivációs bölcselet. Mert a lelked belül, mélyen üres.
És nem érted, miért van ez. Hiszen látszólag mindened megvan. Látszólag rendben van az életed, valami azonban mégsem kerek.
Érthetetlennek tűnik – mint az, ha egy kövér ember tápanyaghiányban hal meg. Pedig létezik ilyen. Ezt hívják funkcionális éhezésnek: hiába vannak tartalékaid, az esszenciális tápanyagokból hiányt szenvedsz.
A lélek funkcionális éhezése ugyanilyen. Lehetsz Te elárasztva pénzzel, tárgyakkal, jó fej emberekkel, és ezzel egy időben lehetsz belül üres.
És nem fognak megérteni. Tolják majd a motivációs bullshiteket, elmondják majd, hogy túl jó dolgodban a földhöz verhetnéd a seggedet, vagy egyszerűen csak kikerekedett szemekkel néznek.
Nem kell bűntudatodnak lennie. Az első lépés ennek megértése. Akkor sem, ha Afrikában éheznek. Akkor sem, ha van egy szerető feleséged vagy férjed. Akkor sem, ha van autód, van házad, van munkád, van mindened, ami sokaknak nincsen.
Nem kell bűntudatodnak lennie. A lelked funkcionális éhezését sem bűntudat, sem motivációs szöveg, sem pénz, sem az ellened szóló vádak nem szüntetik meg.
Ha azt érzed, valami nincs rendben az életedben, talán pont most jött el az ideje annak, hogy befelé figyelj. Nem az önjelölt gurukra. Nem az aggódó családtagokra. Nem az ítélkező társadalomra. Hanem a saját lelked hangjára.
Nem fogod egyből meghallani. Túl sok még a zaj benned és körülötted. De vezet út a lelkedhez, még ha most nem is hiszed el ezt. Meditálhatsz, sétálhatsz, sportolhatsz, beszélgethetsz, segíthetsz embereknek, vagy kérhetsz Te is segítséget – számos út elvezethet a lelkedhez. És ha az egyiken nem haladsz előre, választhatsz másikat magadnak.
De az első lépés az, hogy elfogadod: valami hiányzik, még ha nem is tudod, mi az. És elindulsz a keresésére. Nem bűntudattal, hanem szeretettel.
Mert teljesen rendben van az, ha benned épp nincs minden teljesen rendben.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim