A kőfaragó története – avagy a több sosem elég

Mi hiányzik az életedből? Több pénz, több hatalom, több lehetőség, több elismerés? Egy tanmese következik, ami talán segít végiggondolni mindezt.

*****

Élt egyszer egy kőfaragó, aki nagyon elégedetlen volt az életével. Folyton csak panaszkodott és azt kívánta, bárcsak gazdagabb és befolyásosabb ember lehetne. Egy napon munkába menet egy gazdag kereskedő birtoka előtt haladt el. A nyitott kapun bepillantva a szeme elé tárult az az elképesztő gazdagság, amiben a kereskedő élte mindennapjait. Fontos vendégek váltották egymást, a díszes épület pedig tele volt a felhalmozott értéktárgyakkal.

„Mennyi pénze és hatalma van!” – hüledezett a kőfaragó – „Bárcsak én is ilyen befolyásos kereskedő lehetnék…”

Ekkor valami egészen hihetetlen dolog történt: a kőfaragó hirtelen gazdag kereskedővé változott. Elégedetten nézett körül birtokán, vette számba mérhetetlen vagyonát, és felsőbbrendű biccentéssel üdvözölte befolyásos vendégeit. Boldogsága azonban rövid életű volt: egy díszes hintó érkezett katonai kísérettel, trombitaszóval, és olyan felhajtással, amit a kereskedő még soha életében nem látott.

„Mégis ki lehet hatalmasabb nálam?” – mormogta magában elképedve.

Nagy úr érkezett. Olyan nemes, aki előtt mindenkinek fejet kell hajtania, bármilyen gazdag ember is legyen. A kereskedő irigykedve nézte az uraságot, és arról áhítozott, bárcsak ő maga is ilyen hatalmas lehetne. És láss csodát: a gazdag kereskedő hirtelen az ország legbefolyásosabb uraságává változott! Büszkén járta a vidéket, nézett le a körülötte hajlongó emberekre, és elégedetten állapította meg, hogy nincs senki, akinek nagyobb hatalma lenne nála.

Ekkor azonban elkezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát. A nyári Nap az uraság hatalmával mit sem törődve tűzött, és a hintóban kezdett egyre elviselhetetlenebbé válni a hőség. Csodálattal nézett fel az égen tündöklő Napra, aminek minden fölött hatalma van.

„Bárcsak én lehetnék a Nap!” – sóhajtozott az uraság, és amint ezt kimondta, valóban azzá is vált. Büszkén sütött le az emberekre, a fákra, a hegyekre, és hatalmának minden pillanatát kiélvezte. Ekkor azonban váratlanul egy sötét felhő úszott be elé, megakadályozva, hogy fénye zavartalanul ragyoghasson. „Ez a viharfelhő még nálam is hatalmasabb!” – döbbent meg a Nap – „Bárcsak én is viharfelhő lehetnék!”

És talán már nem is meglepő, hogy kívánsága azonnal teljesült: viharfelhővé változott, s az égen büszkén elterülve élvezte újonnan szerzett hatalmát. Egészen addig, mígnem valami egyszerűen csak odébb lökte. „Ez nem lehet! Mi az, ami még nálam is hatalmasabb, és így képes odébb taszítani, amikor csak akar?” – csattant fel döbbent felháborodással. A szél volt az. „A szél szabadon járja az eget, és úgy játszik a felhőkkel, ahogy csak akar. Én is szél akarok lenni!”

Kívánsága pedig ismét teljesült. Szélként már nincs előtte semmiféle akadály, minden hatalom az övé – gondolta egészen addig, míg szabad szárnyalását valami egy pillanat alatt meg nem állította. Egy sziklafalba ütközött. Egyre keményebben, egyre gyötrelmesebben küzdött, hogy minden erejét összeszedve elsodorja útjából a makacs sziklát – de nem ment. „A szikla még nálam is hatalmasabb!” – vette tudomásul irigykedve – „Bárcsak én magam is kőszikla lehetnék!”

És ahogy immár kősziklaként büszkén állta a nap tűző sugarait és a szél fölöslegesen erőlködő fuvallatait, egyszer csak valami kopogást hallott a mélyből, és érezte, hogy ő maga is változásnak indul. „Hogy lehet ez? Mi lehet képes megváltoztatni engem? Mi lehet még nálam is hatalmasabb?”

És ahogy döbbenten lenézett, lábainál egy kőfaragót pillantott meg, amint szorgalmasan véste a sziklafalat.

*****

Mi hiányzik az életedből? Tényleg többre van szükséged, vagy lehet, hogy csak másra? Lehet, hogy a legnagyobb probléma az életedben pont a saját hozzáállásod?