Vajon természetes folyamat-e az izoláció, mely társadalmunk jelentős részénél megfigyelhető? Tényleg technológiai és intellektuális fejlődésünk szükséges következménye az, hogy az emberek többsége a természetből – és sokszor mesterséges közegéből is – kiszakadt lényként éli le életét?
És vajon visszafordítható-e ez a folyamat? Én hiszek benne, hogy igen. Ahogy abban is, hogy sokkal könnyebben, mint hinnénk. Elég csak kinyitni a szemünket és kinyitni az elménket, hogy újra befogadjuk azt, amitől elszakadtunk. Mert mindez jelen van most is a világban, ahogy a következő rövid történet is tanúsítja.
*****
Egy antropológus hosszabb időt töltött egy afrikai törzsnél, hogy tanulmányozza életüket, kultúrájukat és szokásaikat. Látogatásának vége közeledtével, egyik nap a munkája utáni időtöltésként egy játékot javasolt a gyerekeknek. Megtöltött egy nagy kosarat gyümölcsökkel, letette egy távolabb eső fa tövébe, majd egy vonalat húzott, mely mögé felsorakoztatta a gyerekeket. Azt mondta nekik, hogy vezényszóra szaladjanak a fa alatti kosárhoz, és aki megnyeri a versenyt, az kapja meg az édes gyümölcsöket.
Amikor elindította a versenyt, valami egészen szokatlant tapasztalt, amire egyáltalán nem számított. A gyerekek ahelyett, hogy egymást lökdösve próbáltak volna az élre törni, megfogták egymás kezét és együtt szaladtak vidáman a célig. Ezután leültek egy kört alkotva és együtt megették a finom gyümölcsöket. Az antropológus meglepetten kérdezte tőlük, miért futottak együtt, csoportban, mikor sokkal több gyümölcs, és így sokkal nagyobb öröm juthatott volna annak, aki egyedül nyeri meg a versenyt.
Az egyik kislány ekkor így válaszolt: “Hogy lehetne egyikünk is boldog, ha a többiek szomorúak?”
*****
A dél-afrikai törzsek kultúrájában az Ubuntu szó fejezi ki ezt az összetartozás-érzést. A szó jelentése: emberiesség; kapcsolat a világ összes élőlényével. “Azért vagyok, mert mi vagyunk.”
Az Ubuntu filozófiája egyrészt azt fejezi ki, hogy Te, mint egyedülálló emberi lény része vagy egy nagyobb egésznek, aminek a létezésedet köszönheted. Legyél hálás azoknak az embereknek, akik segítettek az utadon, és legyél hálás azoknak az ismeretlen élőlényeknek, melyek létezése hozzájárul ahhoz, hogy Te létezhess.
Másrészt arra is emlékeztet ez a gondolat, hogy Te is hozzá tudsz tenni ahhoz, hogy a világ picit jobbá váljon. Ez pedig nemcsak lehetőség, hanem egyúttal felelősség is. Felelősség azokért, akikkel megosztod az otthonodat, a Földet, és felelősség azokért, akiknek átadod majd azt.
Ahogy a Nobel-békedíjas Desmond Tutu fogalmazott, az Ubuntu annak az ajándéknak a része, melyet Afrika ad a világnak. Fogadd el ezt az ajándékot, és add tovább minél több embernek!
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Fantasztikus értékeket kaptunk gyermekkorunkban. Megtanultunk deriválni. Megtanultuk, mikor volt a
Tovább
Stroke túlélőnek lenni jó. Jó, mert kaptál egy második lehetőséget,
Tovább
Mindnyájunknak vannak céljai. Legalábbis azoknak, akik élnek, és nem élőhalottként
Tovább
Vannak olyan emberek, akik nem hajlandóak lemondani az álmaikról. Érheti
Tovább
“Ha a letezes alapja a dialektika, akkor az ellentmondast barmiben ki kell tudnunk mutatni.” Lenin
A kozossegelmeny /amit igazan tobbnyire csak pszihedelikumokkal lehet elerni/ dialektikaparja az individualis identitas.
Csak nehany hartyasszarnyu rovar es az ember haboruzik eletre-halalra. Miert? Mert a hartyasszarnyuak tarsadalmaiban a rokonsagi fok a testver es a klon kozott van. Az embernel a genetikat a ,tarsas, fantomok potjak: haza, csalad, mi vallasunk, istenunk, kiralyunk.
Ha az identitas atcsuszik az ,en,-rol a ,mi,-re akkor nnem lehet a haborut elkerulni. Sajnos ma is nacionalizalodik a vilagunk.
Nagyon örülök, hogy Te is ebben hiszel és így élsz 🙂
Ha erre az életszemléletre tanítjuk a gyerekeket és a felnőttek közül azokat, akiket még lehet, akkor meg is fog valósulni. 🙂
Nagyon tetszett az írás! Ezt és így kellene a ma “modern” emberének is összefogni, egymást segítve, közösen örülni a szépnek a jónak, a világ minden adományának, a természet parányi része vagyunk- hiába az óriási egónk, a felsőbbrendűségünk- ez nem ér semmit, szeretettel, összefogással jobbá válik környezetünk, életünk,a világunk!
Begyógyulnak Földanya sebei, boldogabb lesz parányi életünk ezen a világban!