Tudod, nem mindig azok a legveszélyesebb emberek, akik nyíltan az életedre törnek. Gyilkolni lehet szép lassan is. Finoman, csendben, következetesen. Gondoskodó, törődő, bölcsnek hangzó szavakkal. Szeretetbe csomagolt lelki terrorral. Vagy csak simán, csomagolás nélkül, nap mint nap mérgezve a lelkedet.
A legtöbb ember nem azért mond le az álmairól, mert a feléjük vezető úton néhányszor pofára kellett esnie, hanem azért, mert elhitették vele, hogy neki azon az úton semmi keresnivalója nincsen. Elhitették vele, hogy túl kevés ahhoz, hogy a céljait elérje. Elhitették vele, hogy nem a kritizáló, hanem ő a hülye. Így fakulnak meg lelkének színei, és így kezd el szürkén lépdelni befelé a temetőbe.
Ez a gyaloglás tarthat évekig, vagy akár hosszú évtizedekig is. Lehet kívülről is látványos, tragikus szenvedés, de lehet némán elfojtott, a külső szemlélők többsége számára láthatatlan belső hervadás is. Ez utóbbi talán még gyakoribb is. Csak nézz körbe: számtalan ilyen élőhalottat találsz magad körül. Embereket, akik olyan munkát végeznek, amit utálnak, olyan emberekkel vannak, akik megfojtják őket, olyan életet élnek, ahonnan időről időre valahová menekülnek – vagy valamilyen önpusztító szenvedélybetegség formájában, vagy egy-egy pillanatnyi örömforrást keresve, mielőtt visszaülnek ugyanabba a szarba, ahol azelőtt ücsörögtek.
Persze mindenkinek a saját felelőssége, hogy hogyan éli az életét (vagy éli túl a napjait), de annak, hogy valaki a lélekromboló beletörődés útját választja, mindig jó oka van. Az ilyen emberek gyakran kapnak hatékony „segítséget” másoktól.
Lassan ölő mérgek
Gyermekkorban kezdődik. Szinte mindig. Ez is, mint a legtöbb felnőttkori lelki probléma, valamilyen fiatalon elszenvedett (vagy azóta folyamatosan kapott) sérülésből fakad. A lelki sérülés okozója lehet szándékosan ártani próbáló kártevő, kisebbségi komplexusban szenvedő idióta, de akár jó szándékú, szeretni akaró, de tisztán szeretni nem tudó családtag, ismerős, barát is. És hogy mivel mérgezi meg az ilyen ember a másik lelkét? Olyan nyíltan támadó, vagy rejtett utalás formájában megjelenő kijelentésekkel, amelyeket Te is nagyon jól ismersz.
„Szörnyű gyerek vagy, mindig csak a baj van veled!”
„Minek próbálkozol, úgysem fog sikerülni!”
„Már megint elbénáztad, nem neked való ez!”
„Elment az eszed, hogy ezt szeretnéd csinálni!”
„Örülj, hogy lyuk van a seggeden, ne álmodozz!”
„Törődj bele, hogy neked ennyi jutott, ne kockáztass!”
„Mit fognak gondolni rólad az emberek?!”
„Mindenki így csinálja, ne legyél már hülye!”
„Milyen szülő vagy Te, nem tudsz bánni a gyerekeddel!”
Folytathatnám még sokáig, akár azokat a lassan gyilkoló kijelentéseket sorolva, amelyeket a személyes segítségért hozzám fordulók mesélnek, akár azokat, amiket az utcán járva is sokat hallok, de szerintem beugrott már Neked is néhány. Ugye, hogy ismerősen csengenek ezek a kifejezések? Jó eséllyel még ennél keményebb változatokkal is találkoztál már párszor – vagy akár rendszeresen. Csak szívtad magadba őket, és nem igazán kezdtél velük semmit. Közülük sok nem is tűnt akkor veszélyesnek, mert csak egy szokásos kisebb csatának élted meg – egy zsörtölődésnek, egy bosszús kirohanásnak, egy ugyanolyan veszekedésnek, mint a többi. Pont ezért volt sokkal veszélyesebb, mint hitted. Olyan ez, mint a műanyag ételek, a cigaretta vagy a gyógyszerek többsége: egy-egy adagot simán túlélsz, szinte észre sem veszed, azonban a méreganyag szépen lassan lerakódik a szervezetedbe.
És mi történik a testeddel, ha valami, ami nem való oda, állandó lakhelyet talál benne? Először megpróbálja kilökni azt, de ha nem sikerül, akkor a káros anyag rombolni kezdi az egészségedet. Pontosan ez történik a lelki mérgekkel is. Amikor valaki a fenti mondatok valamelyikével inzultál Téged, akkor megbántódsz, ideges leszel, vagy más módon próbálod kilökni az agyadból a másik embertől kapott szemetet. Ha ez nem megy, akkor lerakódik benned.
Figyelj, hogy mit eszel
„Az vagy, amit megeszel.” – szól a régi bölcs mondás, de ez nemcsak fizikai, hanem szellemi táplálékodra is igaz. Egyszer megkaptad, hogy szar ember vagy. Túlléptél rajta valahogy. Aztán megkaptad még egyszer. És még egyszer. És még egyszer. Ha elsőre nem is volt rád komoly hatással, idővel akkor is lerakódik az a sok szemét, amivel etetnek. Ez válik rendszeres táplálékoddá, az agyad pedig valósággá formálja azt.
Számos kísérlet igazolta, hogy akikkel elhitették, hogy magasabb az IQ-juk, azok jobban teljesítettek a teszteken, mint azok, akiket gyengébb képességűeknek címkéztek – pedig a két csoportot mindig teljesen véletlenszerűen választották ki. Az emberi agy csodálatos dolgokra képes, legyen szó akár építésről, akár rombolásról. A mechanizmus mindkét esetben ugyanaz: amit elhiszel, az válik a valóságoddá. Elhinni pedig azt fogod, amit megtanultál elhinni.
„Hiszem, ha látom!” – gyakran használjuk büszkén ezt a szófordulatot, azonban az agyunk nem egészen így működik. Egy kis kondicionálás hatására ugyanis a dolog megfordíthatóvá válik, és agyunk saját igazsága máris így hangzik: „Látom, mert hiszem.” A módszer pozitív és negatív valóságkép kialakítására egyaránt használható, és míg Pavlov teljesen tudatosan alkalmazta ezt szegény kutyájára, addig a legtöbb ember észre sem veszi, hogy gyermekével, párjával, családtagjával, kollégájával, barátjával, vagy akár egy teljesen ismeretlen embertársával pontosan ugyanezt csinálja.
Mondd valakinek, hogy szerethető, értékes ember, és ha őszintén, tiszta szívből mondod neki, akkor el fogja hinni. Nem feltétlenül elsőre, de ha elég sokszor, elég hitelesen mondod, és erősebb rá a hatásod, mint az őt lehúzóké, akkor idővel elhiszi magáról azt, amit valóságként tálalsz számára.
Mondd neki azt, hogy egy értéktelen selejt, vagy csak finom megjegyzésekkel utalgass rá, hogy szerencsétlen, töketlen, haszontalan, problémás egyede a családi, munkahelyi vagy egyéb közegnek, és ezt is elhiszi majd. Vagy azonnal, vagy miután a megfelelő ismétlésszámot elérted. Persze csak akkor van ez így, ha az áldozat mások véleménye által befolyásolható – azonban a legtöbb ember egész életében az marad.
Minél jobban befolyásolható valaki, annál veszélyesebbek ezek a lélekromboló megjegyzések. Ezért vannak a gyerekek nagyon komoly veszélynek kitéve, hiszen ők szivacsként magukba szívnak mindent, amit adnak nekik. Ha egy gyereket gyengének és értéktelennek tartanak, akkor olyan felnőtté válik, aki gyengének és értéktelennek tartja magát. Akit beskatulyáznak – akár a szülő teszi ezt vele, akár az oktatási rendszer káros hatásai érvényesülnek –, annak beszűkül a tere, és összehúzza magát picire. Nem tanulja meg irányítani az életét, mert elhitették vele, hogy képtelen rá. Mások véleménye határozza meg a valóságképét, és ez válik a sorsává is.
Amikor az íj félrehord
Nem kell feltétlenül valami aljas főgonoszra gondolnod, amikor lelki sérülések okozóiról van szó. Kedves szavakkal is lehet komoly károkat okozni. Aki szeret, az is tud neked ártani, miközben egészen más célt akar elérni azzal, amit ad. Talán csak aggódik, ezért figyelmeztet, hogy ne csinálj olyat, ami szerinte veszélyes, káros, vagy egyszerűen csak nem jó irány. Szerinte nem az, de lehet, hogy számodra az lenne.
Olyan is előfordul, hogy valaki csak jópofa akar lenni, és a magyarokra különösen jellemző negatív túlzásra alapozva komponálja meg vicces (vagy annak hitt) beszólását. Te pedig benyeled, sőt, akár még nevetsz is rajta, hiszen jó poén, hogy már megint elcsesztél valamit. De még ha jól is szórakoztok, akkor is árthatsz magadnak, mert tudat alatt megerősíted a hitedet: „Igen, béna vagyok. Már megint béna vagyok.” Legközelebb pedig már előre számítasz a kudarcra, hiszen vesztesnek tartanak, és már Te is annak tartod önmagad.
Aztán olyan is van, aki egyszerűen csak nem tud megfelelően szeretni. Furcsa kifejezésnek tűnhet a „megfelelő”, amikor szeretetről beszélünk, mégis ezt használom. A szeretetnek ugyanis csak akkor van értéke, ha a másik ember azt kapja általa, amire szüksége van. Nem azt, amit a szeretetet adó fél jónak gondol, hanem azt, ami valóban jó számára. Akinek a szeretetében nincs jelen a másik fél személyisége, az nem tud megfelelően szeretni. Az ilyen ember szeretettel nyújtja át a lélekölő mérget a másik ember számára, és teljes meggyőződéssel gondolja azt, hogy jót tesz vele.
Van kiút
Mérgezni tehát lehet kifejezetten ártó szándékkal vagy félreértelmezett szeretettel is. A méreg lerakódik, és egy idő után könnyen érezheted azt, hogy tönkretették az életedet. Ez azonban nem így van. Csak Te tudod tönkretenni a saját életedet, ha elfogadod azt a szemetet, amit mások rád öntenek. Ezt persze elmondani vagy leírni könnyű, a gyakorlatban alkalmazni viszont jóval nehezebb. Az első lépés mindig az, hogy megértsd a miérteket.
Miért mérgezi a másik ember a lelkedet? Miért teszi ezt újra és újra, következetesen rombolva Téged? És miért tudott ilyen hatással lenni rád?
Annak, hogy valaki kevésnek tart Téged, több oka is lehet. Az egyik az, hogy ő maga kevésnek érzi önmagát, és belül mélyen retteg attól, hogy ami neki nem sikerült, az neked sikerülhet. Úgy érzi, hogy ha Te megvalósítod az álmaidat, az ő értéke csökken önmaga előtt és mások szemében. Kihúzod az önigazolás talaját a lába alól. Már nem lesz mentsége arra, hogy ő feladta.
Egy másik ok lehet az, hogy a támadód egyszerűen csak egy arrogáns seggfej. Elkényeztetett kis hülye gyerekként indult, aki mindig a középpontban volt, mindent megkapott, és nem tanult meg tisztelni másokat. És mivel az élet még nem vágta tarkón úgy rendesen, ezért még mindig azt hiszi, hogy miatta kel fel a Nap, érte szól a déli harangszó, és a világ összes élőlénye azért született, hogy az ő szolgája legyen. Vele nem tudsz semmit kezdeni, csak hagyd ott, egyszer majd beletöri a fogát egy harapásba.
Van egy harmadik lehetőség is. Van olyan ember – nem is kevés –, aki nem féltékeny, nem fél a Te sikered által megélt saját kudarcától, hanem tényleg elhiszi, hogy neked sem sikerülhet. Ilyen a világképe. Ilyen mintát kapott ő is, és ezt tudja csak továbbadni neked. Megtanult tehetetlennek lenni, és erre tanít Téged is. Ő elbukott, nyilván Te is kudarcra vagy ítélve. Szürkének, átlagosnak, kis embernek érzi magát, és kicsi vagy Te is a szemében. A belé nevelt torz világkép alapján létezik néhány szerencsés kiválasztott, és vagytok Ti, a vesztesek. Ő már beletörődött ebbe, törődj hát bele Te is.
Bármelyik okból is próbálja valaki letörni a szárnyaidat, mindig tudd, hogy aki sérülést okoz, az maga is sérült. „Áldozatok áldozatai vagyunk.” – elég, ha csak erre emlékszel. Ha ezt megérted, képes leszel kilépni a rád aggatott áldozatszerepből. Vagy kitörni, ha a lépkedés már kevés ehhez. Ha megtanulod szeretni és tisztelni önmagad, és nem másoktól teszed függővé az értékedet, akkor képes leszel kitakarítani a lelkedben felhalmozódott szemetet, újabbat pedig már soha többet nem engedsz be.
És persze arra is figyelj, hogy Te milyen táplálékot adsz másoknak. Mert gyilkolni nemcsak kivont karddal lehet, hanem lassan ölő lelki mérgekkel is.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Ingerült visszatámadás vagy sértődött elvonulás. A legtöbb ember ez a
Tovább
Sokan úgy dobálóznak a szavaikkal, hogy észre sem veszik, mekkora
Tovább
Van, hogy az életed nyugodt, békés folyamát megzavarja valami. Vagy
Tovább
Hazudni nemcsak helyzetünk javítása érdekében tudunk – és szoktunk is
Tovább
Sajnos a helyzetem még rosszabb lett,mert Én is megsérültem 6 éve ezelött és alig tudok jérni,de mindent Nekem kell meg csinálnom.Kérek egy segitséget!
Kedves Gábor!
Egy ideje nagyon sokat foglalkozok a kimondott szónak a teremtő erejéről. persze, ez a teremtés lehet negatív, vagy pozitív teremtés. Döbbenetes az írásod, legalábbis számomra, hiszen én is végigmentem ezen, mégpedig felnőtt fejjel. És úgy szétrombolt, hogy eljutottam a vízválasztóig. Onnan álltam ismét fel, onnan építettem újra magamat. Sajnos, nem akarjuk észrevenni, hogy a szeretett személy, mekkora károkat tud okozni nekünk. Sokszor, reménykedünk, h megoldódik minden. De igazából, az első olyan helyzetben, amikor rombol bennünket, lépnünk kell(ene). Én 3,5 év után jutottam el a döntésig, hogy elválok. Amit most bánok, az az, hogy nem egy-két hónap után tettem meg. Eldobtam magamtól min 3 évet, leépítettem saját magamat, hagytam, h megtapossanak, kigúnyoljanak, megalázzanak… Most már talpra álltam, és segíteni szeretnék azokon az embereken, akik nem tudják meghozni a döntésüket, akik önsanyargató módon élik tovább az életüket, reménykedve egy szebb jövőben… Köszönöm józan, tisztánlátó, figyelmesen körbejárt témáid kibontását. Sok embernek segítség ez. Valószínűleg, ha hamarabb olvasom, nekem is segített volna… Igaz, ahhoz hamarabb kellett volna megírnod is 🙂
Köszönöm szépen!
Ez most pont telibe talált! Most rágom át másodsorra, sorról sorra a Szavakkal verve című könyvet. Még mindig nem hiszem el teljesen, hogy engem egy “ember” 3 gyerek mellett csöndesen, de tudatosan mérgezett, gyilkolt, miközben mindig én voltam a rossz, én üldöztem őt el a szavaimmal. Immár sokadszor egy másik nő(mindig ugyanazon) karjaiba. Akiért (és ott egy “titkos” közös gyerekért) képes volt 25 évet egyik napról a másikra eldobni. Amiből képes volt köszönés nélkül kilépni. A gyerekeivel telefonon közölni, hogy elköltözött, másik családot talált. Nagyon nehéz ezt túlélni.
Sajnos nagyon nehéz helyzetben vagyok,van egy súlyos beteg lányom és az édesanya mindent elvett tőlünk,kifosztottak teljesen és nem tőrödik a lányával már 1o éve,és minden hazugságot terjesztenek róla.A fiam akinek mindent megadtam,ki iskoláztattam és a köszönet az volt,hogy ki tagadott mint édesapát és piszkos gazembernek nevezett,sajnos a lányával is ezt csinálta az édesanya.Fiam és a lányom között semmilyen kapcsolat nincsen.Szeretettről beszélni nem is lehet csak bosszúról.gyülöletről.Mivel minden pénzünket elvették sokszor a beteg lányom ebédre csak kenyeret evett,amikor elmentem segitséget kérni a lányom részére a rendőrséget hivták ki,de akkor sem volt hajlandó beszélni Velem,minden gyógykezelést Én állok és sajnos olyan betegsége van,hogy nálunk Délvidéki Vajdaságban nem tudják kezelni egyedül Budapesten,éspedid DrNémeth Attila már 1999óta,mivel erre nem volt elég pénzünk hiteleket kellett felvenni és végül a házunkat is el kellet adnom.Nyúgdijas vagyok!
Egy igat történetet szeretnék leirni,nagyon szomorú de nagyon igaz,ha lehetne a facebookra elküldeni
Szia Gabor 🙂
Dontottem. Mar evek ota nem eszek meg minden suket dumat. 🙂
Mindig olyan emberek mondanak lesujto velemenyt masokrol, akik sajat maguk erteket sem tudjak realisan latni. 🙁
Megegyszer dontottem! Koszonom, nem kerek belole. Mindenki tartsa meg maganak. 🙂
Az en eletem az en utam. Es mergek, rosszindulatu megjegyzesek, visszahuzo emberek, bubajos de lesujto velemenyek nelkul akarom elni. Igy elek, mert igy akarok. Pont!! 🙂
Udvozlettel Rozika.
Szuper,imádom az írásaid, valamiért mintha a lelkemben lattnal s tudnád mi az amit én is képviselik. Az erőszakot, bántalmazást és lelki terrort Semmilyen helyzetben és szituációban nem szabadna hagyni szó nélkül. NAMASTE😊
Egy áldozattá válás elkerülése tréningem az egyén és a csoport együttes fejlesztése során koncentrált, játékos feladatokkal fejlesztenii a csoporttagok közötti kommunikációt, és erősítheti a csoportkohéziót.
A tréning során a résztvevők olyan szituációkba kerülhettek bele játékos formában, melyekre az életben ritkán kerül sor, és általában akkor is csak feszült helyzetekben. Itt viszont játékos keretek között próbálhatják ki az együttműködést, az egymásra hangolódást.
Cél, hogy a résztvevők felismerjék, hogy a túlzott agresszivitásnak vagy a meghunyászkodó áldozati magatartásnak nem kell, hogy az ember rendeltetése, végzete legyen. A választás, a változtatás lehetősége pedig mindig adott. A túlzottan alázatos egyénnek is meg kell küzdenie a saját részfelelősségével, „az én is bánthatok meg mást” érzésével, ami segítségére lehet, hogy az áldozati szerepből egyszer s mindenkorra kiszálljon.
A túlzott agresszió pedig egészségtelen kompenzációt jelent az önértékelés helyreállításához.
Ez esetben a cél az lenne, hogy ezt a hamis, illuzórikus képet az egyén önmagáról felismerje.
Az „AHA élménynek” része, hogy az egyén belássa az eddigi életében agresszorként önmaga is áldozat volt: a durvaság megtestesítőjeként az „extrém méretű agresszivitás áldozata”.
A narratív családterápiás irányzat mottója, hogy a probléma a probléma és nem az ember a probléma, jól illeszkedik a bántalmazó és a bántalmazotthoz kapcsolódó tévhitek lebontásához:
„Aki egyszer bántalmazó volt, az is marad; Aki egyszer bántalmazott volt, az is marad.”
A meghunyászkodó és a támadó személyiségrészünkre is szükség van az optimális
érdekérvényesítő képességünk, magatartásunk kialakulásához. Ez által mindkettőnek van adaptív haszna az életünkben!
Szerintem mindket veglet hibas.Csak önmagunkat szeretni vagy csak masokat.Ha kello aranyban van a kettő,az a jo.
Mindig mindent pedig nem lehet lezarni,azert mert nekem valami eppen nem jo,akkor en is önző lehetek bizonyos esetekben. Sokat lehetne beszelni a kitartasrol es a turelemrol a nehez emberekkel,de ez mar csak felnott korban megy.Az egeszseges onbizalom nagyon fontos es a cikk vege nagyon jo,vajon en nem gyilkolok neha szinten a szavaimmal?Koszonom.
Kedves Gábor!
Nem tudom az írásodban felsorolt sok ok közül melyik miatt voltak velem olyanok a szüleim, amilyenek….
Anyu már akkor csalódott bennem, amikor megszülettem… mert nem fiú lettem…… Aztán szoktam mondani, ha hallottak volna arról, hogy egy kalitkába zárjanak, megtették volna…. nem csinálhattam semmit, amit a velem egykorúak… aztán megkaptam már dolgozó lányként, amikor a saját presszónkba pincérnőt kerestek és én rákérdeztem..esetleg lehetnék én….”nézzél már tükörbe”….. (de szerencséjükre megszületett az öcsém, aki a legszebb volt a világon és mindent megtehetett)
Több kapcsolatomban… amikor úgy éreztem minden rendben…. kiderült, hogy van, vagy vannak más nők is….
Minden írásban azt harsogják, hogy az az első, hogy szeressük magunkat….. nem tudom
Csak azt érzem, hogy mindenkinek kevés vagyok…..
Kedves Gábor!
Nagyon remek az amit leírtál!
Köszönöm!!!
Tanácsodat szeretném kérni: Édesanyám lányom születése óta mindig azt mondta a lányunknak “Ne hallgass anyádra, mert hülye, nem tud semmit”
A férjem, lányunk édesapja ez év februárjában sajnos rákos betegség miatt meghalt 🙁 Nehezen dolgozom fel hiányát, mert nagyszerű férj és apa volt.
De azóta a lányunk folyamatosan engem hibáztat apja betegsége, elvesztése miatt, annak ellenére, hogy betegsége alatt végig én voltam mellette, amit tudtam megtettem érte, nem érdekelt mibe került, csak férjemnek jó legyen, s minél tovább köztünk legyen.
Hülyének nevez, szerinte lyuk van az agyam helyén , már olyat is mondott nem egyszer ” Muter nem haragszom érte, ha úgy döntesz, hogy apu után mész”. Örülök, ha jön, közben félek,hogy megint miket vág a fejemhez.
Igyekszem nem magamra venni dühkitöréseit, de nem mindig sikerül.
Érzem, hogy mérgezi a lelkemet, de nem tudom neki azt mondani, hogy ha ennyire utál, akkor ne jöjjön.
Egyszerűen nem tudom már hogy kezeljem ezt a mérgező helyzetet, mert lelkileg teljesen megvisel. Néha olyan kedves, máskor dühkitörései vannak, olyankor igyekszem amennyire csak lehet távol menni tőle.
Válaszát várva, köszönettel: Erika
Meg kell tanulni , nemet mondani ! Egyszerüen leseperni nagadról az olyan embereket , akik azt akarják , hogy a lábtörlöjük légy ! Nem kell megengedni , hogy manipulájanak a saját céljuk elérésében.A szemétnek a kukába a helye és nem a házadban.
Kedves Gábor!
Nagyon igaz.Személy szerint én kiléptem egy ilyen” terrorista” szövevényes hálójából ,12 évig kínzott.Viszont ami rosszabb a közös 11 éves fiunkat teljesen a “képére” formálta és a saját vérem szájából kell hallgatnom most is ugyanazt …. fájdalmas ez , mintha őt használná erre , mintha egy láncszemnek tekintené…és azt mondja a gyermek hogy “Apa engem már évekkel ezelőtt kiokosított veled kapcsolatban anya!” Pontosan tudom hogy agymosást kapott.Viszont a gyermekem akkor is a gyermekem, bár tudom szerencsére hogy még befolyásolva van , nem önmaga…a volt férjem szeretője viszont sérthetetlen a szemében. Ez egy rémálom.Félő hogy a következő a fiam lesz amikor majd valóban nyílni kezd a szeme.
Köszönöm az írást.
Anita
Épp nyúgdíjba jöttem, de a munkahelyeimen az utolsó években ilyen mérgező környezetbe dolgoztam. Orvosok mellett kellett tapasztalnom a lelki terort. Állandó elégedetlenségüket kellett megélnem. Persze tudom nem kellett volna tūrnőm az évek folyamán, de mivel egyedül élek kiszolgáltatott helyzetben voltam. Korom miatt új munkahelyre kevés esélyem lett volna, úgy gondoltam. Ráadāsul maximalista is vagyok.
Köszönöm az írást, engem is eltalált.
Szeretem Oscar Wilde “A readingi fegyház balladája”-t.
Nos, a vissza-visszatérő refrén jutott eszembe:
De mind megöljük amit szeretünk
Tagadni ne is akard:
Van úgy, hogy zord nézés is öl,
S van méreg, bókba takart.
S a gyávák gyöngéd gyilka csók,
De a bátrak fegyvere kard! /Azt hiszem ez a Tóth Árpád fordítás/
/Kosztolányi is fordította./
Ezt úgy hívják
ÖNBETELJESÍTŐ JÓSLAT!
köszönöm a cikket.
Kedves Gábor!
Köszönöm ezt az írásodat! Sajnos magam is ezen romboló mondatok árnyékában nőttem fel. Méghozzá mindezeket a saját “édesapámtól” kaptam. (“Ugyanolyan szar senki leszel mint én.”, Nem fogod vinni semmire az életben.”)
Sajnos már a fiam lelkét is megmérgezte. (“Te vagy a legrosszabb gyerek a világon!”) Igyekszem kihúzni szegénykémet ebből a gödörből, de csúszik a lába alatt a talaj. 🙁 Viszont nem adom fel! Erős, talpraesett felnőttet szeretnék nevelni belőle.
EZT mindenkinek EL KELLENE OLVASNIA!!!!!!!!
Mert MINDENKINEK van legalább egy olyan ismerőse (barátja, rokona), akikre szinte szóról szóra igazak az itt leírtak. Ha csak nem ő maga az. Elképesztően remek írás. És MÉLYSÉGESEN IGAZ De ha olyan hülye voltam, hogy másodszor is egy “standard” energiavámpírt engedtem be az életembe?? Én tudom,hogy nehéz. A cikk minden sorában magamra (vagy valaki másra, másokra) ismertem. De mint az én példám is mutatja, tényleg van kiút. Van. Nehéz, DE VAN. Mindezeket azért írtam így le, hogy ha bárki aki erre jár és olvassa, higgyen abban, hogy ki lehet, el lehet lépni az ilyen “gyilkosok” mellől. És ami élet AZUTÁN jön, az kárpótol az összes elszenvedett évekért! Kedves Gábor köszönöm ezt az írást.
Köszönöm szépen!
kedves Gábor Az írás egy remekmű köszönöm kár hogy csak most találtam rá erre az oldalra sok bajtól szenvedéstől kíméltem volna meg magam s a gyerekeimet. Következő témaként az alkoholista családfő cimet javasolnám
Remek írás,minden szavával egyetértek!Az egész életemet csak ilyen negatív emberek között éltem,meg is kezdtem azt a bizonyos menetelést,súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam.Pontosan tudom,mitől lettem beteg és mikor.Tavaly nyáron mertem életemben először szembeszállni a terrorizálóimmal és törölni az életemből mindet!Kemény meccs volt,de örökké sajnálni fogom,hogy nem léptem hamarabb!
András tán mégegyszer el kell olvasnod ezt az írást.
Nem a te reszortod eldönteni ki mire képes, vagy mire akár képes lenni.
A te fejedben te vagy a másik fejében a más szempontok. Lehet a küzdés a cél.
Teljes mértékben igaza van G-nek, egyrészről. De van a dolognak egy másik oldala is: hiába buzdítok – képletesen – egy féllábút arra, hogy nyerje meg a 100 méteres síkfutást, bárhogy szeretné, képtelen lesz rá, és a kudarc jóval nagyobb traumát okoz nála, mintha meg sem szólaltam volna. Ezért, hasonló esetekre a figyelmébe ajánlok egy másik közmondást: HALLGATNI ARANY
Kedves Gábor! Ez ismét nagyot ütött! Elszorult a torkom, mire a végére értem. Belelátsz az emberek lelkébe. Vagy “csupán” sokat tapasztaltál. Még sok ilyen jellegű írás kerüljön ki a “billentyűidből”! Nagyon- nagyon kell. Üdvözlettel: Zsuzsanna
EZT mindenkinek EL KELLENE OLVASNIA!!!!!!!!
Mert MINDENKINEK van legalább egy olyan ismerőse (barátja, rokona), akikre szinte szóról szóra igazak az itt leírtak. Ha csak nem ő maga az. Elképesztően remek írás. És MÉLYSÉGESEN IGAZ. (Én kétszer 10 évet “kaptam” az élettől ilyen életet. Az első csak egy “finomított” verzió volt a másodikhoz képest. 🙁 De ha olyan hülye voltam, hogy másodszor is egy “standard” energiavámpírt engedtem be az életembe?? 🙁 Egy hatalmas, nagy kiterjedésű szívinfarktus “zökkentett” ki. 🙁 Egy majd’ 9 órás, nagy nyitott szívműtéttel rendbe hoztak… Aztán meg én magamat. Issszonyat nehéz volt kilépnem abból a kapcsolatból….. (Nem ENGEDTE, nem HAGYTA, kemény menet volt, és rémesen hosszú….)
De a “Harmadik” választás végleg meggyógyított. Ő kellett volna elsőre is. 😉 De úgy látszik nekem két komoly “lecke” volt felírva. A cikk minden sorában magamra (vagy valaki másra, másokra) ismertem. De mint az én példám is mutatja, tényleg van kiút. Van. Nehéz, DE VAN. Mindezeket azért írtam így le, hogy ha bárki aki erre jár és olvassa, higgyen abban, hogy ki lehet, el lehet lépni az ilyen “gyilkosok” mellől. És ami élet AZUTÁN jön, az kárpótol az összes elszenvedett évekért! 🙂 – – – – –
Kedves Gábor köszönöm ezt az írást. Viszem akinek csak tudom.
Kedves Gábor!
A legnehezebb számomra a családon belüli mérgező kapcsolat lezárásáról. Én épp tegnap ismertem fel, hogy testvéremmel a kapcsolatunk sosem fog változni, bármilyen erőfeszítéseket teszek. Úgy döntöttem, lezárüm, mert nem támogató és nem építő, de még nem is megértő vagy elfogadó a hozzáállása az életemhez. sokszor írtad,hogy a mérgező kapcsolatokat le kell zárni. Szívesen olvasnék tőled a mérgező kapcsolatok lezárásának mikéntjéről.
Köszönöm, hogy a fenti írásod megerősített a tegnapi döntésemben.
Szép napot!
Kedves Katalin, nagyon szívesen, örülök, hogy hasznos, amit adni tudok. 🙂 Nagyon fontos, hogy legyen benned remény, de a remény önmagában nem elég, és meg is téveszthet. Ha van jele változásnak, és annak, hogy közösen tudtok javítani a helyzeten, akkor van csak értelme fenntartani egy kapcsolatot. Különben mérgezővé válik. Bízom benne, hogy hamar megtaláljátok a számotokra legjobb utat.
Köszönöm szépen, hogy olvastad az írásomat, nagyon szép napot kívánok! 🙂
Gábor
Szia Katalin, nagyon örülök, hogy hasznos volt az írásom, köszönöm szépen, hogy olvastad. 🙂 Abból, amit írtál, én úgy érzem, hogy már elindultál az utadon, csak még nem fogadtad el a változást. Még ragaszkodsz egy olyan élethez, amiben vagy részed volt régen a férjeddel, vagy soha nem volt benne részed, csak vágytál rá. Nem tudom, melyikőtök döntött a válás mellett, de teljesen mindegy, mert ha két ember közül akár az egyik menni akar, akkor nincsen jövője a kapcsolatnak. A válás ráadásul csak következmény, a nőzés és egyéb cselekedetek megmutatják, mennyire értékel a másik fél. Most úgy érzed, hogy minden összeomlott, de csak azt veszíted el, amit a valóságon felül behazudtál magadnak (itt írtam erről korábban: http://hasznaldfel.hu/2016/07/annyit-veszitesz-amennyit-hazudtal-magadnak.html). Szerintem ne ragaszkodj görcsösen ahhoz, ami nincs. Csak olyanokat őrizz meg az életedben, akik értékelnek és őszintén szeretnek. Nem sok erőt kívánok ehhez, mert az van Neked, csak azt kívánom, hogy mindig tudjál a saját erődről.
Legyen nagyon szép napod! 🙂
Gábor
Kedves Marcsi, nagyon örülök, hogy mertél lépni, és nem hagyod már, hogy bárki is terrorizáljon. Sokan félnek felvállalni a saját életük irányítását, mert az felelősséggel jár. De nagyon nagy szabadságot is ad, és nagyon jó érzés tudni, hogy Te változtattál az életeden, és most már megéled ezt a szabadságot. 🙂
Köszönöm szépen, hogy olvasod az írásaimat, én is jó egészséget és nagyon szép napokat kívánok Neked. 🙂
Gábor
Nagyon szívesen Zsóka, örülök, hogy célba értek a gondolataim. 🙂 A példád szomorú, de nem meglepő, mert sok szülő a gyerekén keresztül próbálja saját sikertelen életét kompenzálni. Vagy úgy, hogy hajtja a saját be nem teljesített céljainak megvalósítása felé, vagy úgy, hogy elnyomja őt. Nagyon örülök, hogy az öcséd ki mert lépni ebből, felvállalta a felelősséget az életéért, és bebizonyította, hogy az értéke nem másoktól függ, csak önmagától. Köszönöm szépen, hogy elmesélted ezt, nagyon jó volt olvasni. 🙂
Legyen nagyon szép napod!
Gábor
Kedves Gábor, nagyon köszönöm ezeket a komoly szavakat, fogalmakat! Sajnos a családomban is akad most is olyan valaki, aki közel áll hozzám, s én is tapasztalom azt a lelki terrort, amit idöröl-idöre kapok. A gyermekeink sem maradtak ki ebböl, sajnos. Megpróbálom valahogy egyensúlyba hozni, illetve tartani gyermekeimben ezt a helyzetet, amit már ök is, miután felnöttek, tolerálnak. Sokszor nagyon nehéz ezt elviselni, illetve ellene hatni. De mint köztudott a remény hal meg a legutoljára, így én még remélem, hogy sokáig remélhetek. Hála szüleimnek, akik vallásosan neveltek, így van mindig egy kis lelki támaszom is!
Köszönöm még egyszer ezt az írást!
Üdvözlettel, szeretettel:
Kati
Szia Gábor ez nagyot talált sajnos ez történik velem. Hogyan tovább? már nem birom SOS feladom ami titt folyik utálatos egy dolog jo lenne ha lehet választ kapnom rá szépen kérlek irjál nekem sajnos a kedves férjem nőzik ide hurcolja be a n–ket ami itt van maga a pokol merre tovább? nov 9én válunk már ez észbontó Köszönöm hogy itt vagyok és irhattam várnám a választ hálásan köszönöm Buella jánosné katalin
Szép jó reggelt Gábor !
Megint olyanról írtál ami sok sok rossz emléket hozott felszínre .
Sok éven keresztül mást sem hallottam ,hülye vagy , béna vagy ,nem e világra való vagy .
Így semmi önbizalmam nem volt sokáig . El is fogadtam magam ilyennek .
De egyszer betelt a pohár és nem engedtem tovább a lelki terrornak . Ezt követően lassan meg lettem kímélve az ilyen meg aláztatástól . Igazad van aki bármilyen módon terrorizálja a másikat Ő egy tehetetlen seggfej .
Jó egészséget kívánok és köszönöm hogy olvashatom írásaidat . Marcsi
Szia Gábor!Köszönöm ezt az írásodat,velejéig talált!Már csak azért is,mert sajnos a családban,de körülöttem sokan élnek olyan apa-fiú kapcsolatban,amit egy anya,egy feleség nehezen tud elviselni!
Az ember azt hinné,hogy egy férfi,aki mindig arról álmodott,hogy párválasztás,esküvő után kisfia lesz és akkor jönnek a megvalósítható álmai!Milyen szomorú,hogy pont az ilyen (a Te szavaiddal élve)SEGGFEJEK azok,akik túl büszkék arra,hogy fiúk született,de normálisan nevelni őket,ahhoz nemhogy egy csepp eszük sincs,hanem öntörvényűek,önző bunkók!
Többnyire ezek a fiúk ahogy elnézem őket szinte beletörődtek abba,hogy “nem képesek semmire” alapon ezért nem is vitték semmire!
Az egyetlen ember (egyenlőre),AKI a szememben eddig “nagyra” nőtt,az az öcsém,Aki felállt magáért és vitte valamire,s a lelke mélyén fáj apánk bénító szavai,de mégis felállt és küzdött ellene!
Köszönöm Gábor!
Szeretettel:Zsóka