Sok a szabály. Sok a tanács, a korlátozás, a kötelező rendelet, az ajánlott útmutató… A megfelelési kényszer könnyen vezet az emberi reakció két szélsőségének egyikébe: vagy elnyomod a saját érdekeidet és alárendeltként élsz egész életedben, vagy lázadsz.
Pedig a legtöbb ember nem rossz. Csak nem tudja, milyen szabályoknak feleljen meg, és mi az, amit saját elméjének egészsége érdekében figyelmen kívül kell hagynia. Ez nem meglepő, hiszen sokan eleve komoly hátrányból indulnak. Amikor a kisgyermek teljesen racionális és őszinte „Miért?” kérdésére a szülőtől (tanártól) azt a választ kapja, hogy „Csak. Mert azt mondtam.”, akkor jó eséllyel válik belőle egy eszetlenül szabálykövető, vagy egy másokra is ártalmas lázadó ember.
Ezzel egy lehetőséget vonunk meg. A lehetőséget, hogy az a kisgyermek később ne hátrányból induljon fiatal felnőttként, amikor már saját maga dönti el, milyen szabályok szerint játszik. Igen, később még megtanulhatja, hogyan kell jól játszani ezt a játékot. De túl sok az olyan ember, aki soha nem tanulja meg. Túl sok emberi élet telik meg szorongással, feszültséggel és agresszióval.
Sok a szabály. Mit tarts be és mit hanyagolj? Hogy tudsz józan ésszel dönteni? Hogyan tudod megtalálni az egyensúlyt, hogy a nap végén nyugodt szívvel, szorongás nélkül feküdj le aludni? A legtöbben nehezen, vagy sehogy nem találnak erre választ saját életükben. Pedig nem kellene ennyire bonyolultnak lennie.
Ha csak ezt az egy szabályt betartanánk, sokkal egyszerűbb lenne az életünk: Ne árts! Amikor egy másik emberrel beszélsz: ne árts! Amikor a környezetedet, az életteredet alakítod: ne árts! Amikor a munkádat végzed: ne árts! Amikor egy gyermeket tanítasz: ne árts! Emberként különbnek tartjuk magunkat a többi élőlénynél, pedig a legnagyobb különbség az, hogy mi nem csak ösztönösen, a létfenntartás érdekében pusztítunk.
Pedig mennyivel jobbá tehetnéd a környezetedet, ha semmi mást nem tennél, csak annyit, hogy nem teszed rosszabbá azt. Mennyivel boldogabb lenne a családod, ha csak arra odafigyelnél mindig, hogy ne okozz fájdalmat nekik. És mennyivel könnyebbé tehetnénk egymás életét, ha mindenki úgy végezné a munkáját, hogy azzal ne ártson másoknak.
A legtöbb ember esetében ennyi bőven elég; nem kell, hogy használjon – van elég ember, aki képes erre –, csak ne ártson! Persze, mindig törekedj arra, hogy maradandó értéket teremts. De nem fog mindig menni. Ez az egy szabály viszont mindig legyen a szemed előtt: ne árts! Már ezzel rengeteget teszel azért, hogy boldogabb legyen a saját életed és azoké is, akikre hatással van a Tiéd. És hidd el, sokkal többekre van hatással, mint képzeled.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Van egy álmod. Valami, ami igazán fontos számodra. Valami, ami
Tovább
Talán már késő? Egy kérdés, amit annyi ember feltesz magának
Tovább
Vannak az életünkben fordulópontok. Sokkal kevesebb, mint amiről azt hisszük,
Tovább
Illúziókat őrizgetünk. Bizalmat adunk olyan embereknek, akik időről időre visszaélnek
Tovább
Szia Ildikó, köszönöm szépen a megrendelésedet és a kedves visszajelzésedet, bízom benne, hogy örömteli és hasznos olvasnivaló lesz a könyvem. Jó olvasást kívánok szeretettel. 🙂
Szia ma meg kaptam a könyvet, köszönöm szépen. Amint tudom belevetem magam az olvasàsba.