Sok kedves ember van. És még több látszólag kedves ember. Olyanok, akik segítenek, de amint ezt megtették – vagy már előtte –, hamar megérkezik a számla. Akár konkrét összegként, akár csak egy ki nem mondott elvárásként: adtam, most te jössz.
Az alábbi történettel írásos és videó formában is találkoztam már. Olyan emberekről szól, akik számára a kedvességnek nincsen ára. És olyan embereknek szól, akik szintén ebben hisznek, vagy szeretnének ilyen emberré válni.
*****
Egy szegény kisfiú járta a környék házait, ajtóról ajtóra bekopogtatva mindenhová. Howardnak hívták és apróságokat árult, amivel egy kevés pénzt összegyűjthetett ételre és a tanulmányaira. Aznap nem sikerült semmit eladnia, így pénze sem volt, de nagyon éhes volt már. Ahogy bekopogtatott a következő ház ajtaján, elhatározta, hogy legalább kér egy kevés ennivalót.
Egy kedvesen mosolygó fiatal nő nyitott ajtót. A fiúnak egyből elszállt minden bátorsága, és végül csak egy pohár vizet kért. Az ajtót nyitó hölgy azonban látta rajta, hogy mennyire éhes lehet szegény fiú, így nem vizet hozott neki, hanem egy nagy pohár tejet. A fiú lassan megitta a tejet, majd így szólt: „Mennyivel tartozom?”
„Semmivel sem tartozol.” – válaszolta a hölgy mosolyogva. „Édesanyám arra tanított, hogy a kedvességért cserébe soha ne fogadjak el fizetséget.”
„Tiszta szívemből köszönöm.” – válaszolta a fiú, majd elbúcsúzott. Nemcsak éhsége csillapodott, hanem az emberekbe vetett hitét is visszakapta. És a reményt, hogy szebb holnap következik.
Sok év telt el. A kedves hölgy időközben nagyon beteg lett. A helyi orvosok továbbküldték a nagyvárosba, mert csak ott volt esély gyógymódot találni ritka betegségére. Orvosa nemcsak szakmailag, hanem emberileg is mindent megtett a felépüléséért.
Hosszú harc következett, mely végül sikerrel zárult: az asszony legyőzte a betegséget. Tudta azonban, hogy kölcsönt kell felvennie gyógykezelésének fedezésére, és a kölcsönt valószínűleg egész hátralévő életében fizetni fogja. Amikor megérkezett a számla a szobájába, félve nyitotta ki a borítékot. Végül ránézett a papírra, és meglepődve látta rajta orvosa kézírását:
A teljes számla fizetve egy nagy pohár tejjel.
Dr. Howard Kelly
Az asszony könnyes szemekkel elmosolyodott. Nemcsak meggyógyult súlyos betegségéből, hanem az emberekbe vetett hitét is visszakapta. És a reményt, hogy szebb holnap következik.
*****
Az őszinte kedvességnek soha nincsen ára. Ha adsz, tiszta szívből adj, és ne várj érte cserébe semmit. Hidd el, hosszú távon sokkal többet fogsz visszakapni. Talán éppen attól, akinek Te adtál, vagy talán olyan helyről, ahonnan nem is számítanál rá.
De ha senki mástól nem, már akkor is megérte. Mert az igazi jutalom nem az, amit mástól kapsz cserébe, hanem az, hogy milyen emberré válsz a kedvességed által.
Nem igaz hogy a kedvességnek nincs ára.Ha nem is várunk el érte semmit, (remélem jó sokan vagyunk így,)azért vagyunk kedvesek,mert Magunknak jól esik. Vagyis a fizetség a magunk öröme
én nem vagyok gazdag ember,de ha van olyan amit tudok adni szívesen adok! nem várok érte cserébe semmit!
Soha nem vártam viszonzást a segítségemért.Ha segítettem,önzetlenül,és szívesen tettem!Mert ezt tartom helyesnek,és emberinek.
A véleményem hosszú évek tapasztalata. Adni, adni, önzetlenül! Ne várj érte viszonzást, mert csalódhatsz! . Ez vonatkozik a családra, vagy idegenekre is. Saját bőrömön megtanultam a leckét. Nagyon csúnya dolognak tartom, ha valaki ad, de kikötései vannak. Így ne adjon. Ha adott, adja szívből, mert segíteni akar, vagy szeret, vagy több van neki mint kellene, vagy látja hogy szükségem lenne rá. De ne szabjon feltételt.Lehet hogy nem mindenki igy gondolja. Én így gondolom, és ha tudok, szívesen adok.
De pont arról szól ez a szöveg, hogy lehet hogy visszakapod a kedvességet, de ne várd el, hogy visszakapd.
Kedves Gábor!
Rendszeres olvasója vagyok,sokszor erőt adnak az inspiráló írásai. Ebben az írásában,nagyon nagy igazság van,és én sokszor így cselekszem.Sajnos van olyan akin még mindig segítek,de nem kapom vissza a kedvességet.