Mi jut eszedbe, ha meglátsz egy öreg koldust? Valószínűleg láttál már néhányat életed során. Szerencsétlen gyenge ember, aki valamit nagyon elronthatott az életében, vagy valakik nagyon kicsesztek vele. Ilyesmi gondolatok jönnek elő, igaz? Legtöbbször persze valóban közel áll az igazsághoz ez az instant címke, amit egy idegenre akasztunk – akinek az életútjáról és körülményeiről természetesen fogalmunk sincsen.
Aki az utcán kéreget, az helyzetéből következően alárendeltnek érezheti magát – és a legtöbb ember ezt érezteti is vele. Nem mindig tudatosan – elég ha csak belegondolsz, hogy ha megszólít egy hajléktalan, udvariasan válaszolsz-e neki, vagy egyáltalán a szemébe nézel-e. És vajon belül mélyen teljesen egyenrangúnak gondolod őt önmagaddal?Amikor meglátunk egy ilyen embert, akkor egyből megalkotjuk magunkban az előítéleteink, feltételezéseink és pillanatnyi lelki állapotunk által befolyásolt képet. Akár egy teljes életképet is, aminek ugyan egy egészen apró részletét ismerjük csak, mégis tudni véljük, hogy az az ember hogyan csúszhatott le ilyen mélyre, és mit csinál (vagy mit nem csinál) a mindennapjai során.
Dobri Dobrev is ilyen kisiklott életű öregembernek tűnik a tudatlan járókelő számára. Az emberek jóindulatára hagyatkozva kéreget nap mint nap Bulgária fővárosának utcáin, és amikor ránézünk, talán egyedül az kelthet gyanút, hogy se nem koszos, se nem büdös. Az viszont jól látszik rajta, hogy egyáltalán nem úszkál a pénzben.
Dobri Dobrev azonban nem egy átlagos kéregető hajléktalan. Egyrészt azért nem, mert 1914-ben született, vagyis immár 101 éves, és továbbra is Szófia utcáin gyűjti a járókelők pénzbeli támogatását. Másrészt attól különleges ez az idős úriember, hogy abból, amit naponta összegyűjt, semmit sem tart meg magának: az összes pénzt templomok és árvaházak segítésére fordítja. Nagyjából 25 ezer forintnak megfelelő nyugdíjából él, legfeljebb csak ételt fogad el saját maga számára, lakását és bútorait is elajándékozta.
Dobri minden egyes nap több mint 20 kilométert utazik be a városba (sokáig gyalog ment, ma már busszal teszi meg az utat), majd ugyanennyit vissza, és eddig több mint 80 ezer leva (12 millió forint!) adományt gyűjtött jótékony célra. A környéken sokan a bailovoi szentnek hívják (Bailovo Dobri szülőfaluja), mert szerény életével, jóságával és mások segítésével példát mutat egy olyan világban, ahol nagyon sokan csak kapni szeretnének, adni nem.
(h/t: huffingtonpost)
Ha nem először jársz itt az oldalon, és olvastál már a Mindennapi Motiváció sorozat történeteiből, akkor talán elgondolkodtál azon, hogy mit keres ez a 101 éves egészséges úriember olyanok között, mint a végtagok nélkül született motivációs előadó, a gerincsérülésből felépült ejtőernyős, vagy az amputált lábú Európa-bajnok magyar úszó és vízilabdázó. Eddig ugyanis főleg olyan emberek történeteit mutattam be, akik életük egy súlyos tragédiája után úgy döntöttek: nem adják fel, és a lehetetlen szót kitörölve a szótárukból olyan csodálatos dolgokat értek el, amiben sokan még hinni sem mernek. Pedig a lehetőség mindenkiben benne van – egyetlen döntésen múlik, hogy valakiből győztes lesz, vagy vesztes marad.
Dobri Dobrev története kicsit más: ő nem egy súlyos tragédia által kényszerült embert próbáló helyzetbe, hanem saját maga döntött úgy, hogy mások által nehéznek gondolt körülmények között éljen. Neki azonban nagyon kevés tárgyra van szüksége az életében: számára az emberek segítése a legfontosabb. És bár egyáltalán nem kell mindenkinek lemondania az anyagi javakról – sőt, még a pénzügyi gazdagságról sem feltétlenül –, mégis mindannyian motivációt meríthetünk ettől a nagyszerű embertől. Mert ha valaki képes boldogan élni akár koldusként is, akkor érdemes mindannyiunknak belegondolni, hogy mi az, amire valóban szükségünk van egy boldog élethez. És abba is, hogy akár csak egy egészen kis áldozatot hozva is mennyit tudunk tenni másokért. De sokszor még áldozatot sem kell hoznunk – van, hogy elég csak egy mosoly, és máris szebbé tesszük valakinek a napját.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Kutyák. Emberek. A legnagyobb különbség a lábak számán kívül talán
Tovább
Viktoria Modesta nem az a tipikus futószalagon érkező popsztár vagy
Tovább
Gondoztál már valaha virágot? Jó eséllyel igen. Talán utoljára csak
Tovább
Tudod, milyen érzés, amikor semmi sem jön össze? Persze, hogy
Tovább
Te meddig fogsz élni? Gondolkodtál már ezen? Úgy értem: élni,
Tovább
Hogy tekintesz az értelmi fogyatékos emberekre? De most őszintén. Félrebeszélés
Tovább
A másoktól koldult pénzből jótékonykodik, nem a saját maga által becsületes munkával megkeresettből.
Ha ez szerinted példamutató, akkor te miért nem követed a példáját és mész lakni az utcára?
Szia Gabor 🙂 🙂
Ez megint konnyet csalt a szemembe. 🙁 🙂
Es bizony tenyleg el kellene gondolkodnunk, mielott itelkezunk masok felett. Mert ugye sokkal konnyebb palcat torni, vagy egy vallranditassal elintezni valamit, mint utana jarni a dolgoknak. Sokfelek vagyunk, sokfele latasmoddal, hozzaallassal, segitokeszseggel, vagy hatraltatassal.
Akit a “nehez sorsa” formalt emberre, az mindig ember marad. O is megert ket vilaghaborut es tulelt mennyi nehezseget es megelt mennyi jot – szepet is, mert biztosan voltak szep dolgok is az eleteben.
Erre csak azt tudom mondani, hogy pelda erteku!! Es nagyon koszonom ezt az irast is.
Udvozlettel Rozika.
Az EMBER!
Nagyon szép és fontos kiegészítése annak, amit írtam, köszönöm szépen Mária! 🙂
Egy teljesen nyitott lelku ember, tiszteli a gyermekeket es ot tiszteli a termeszet. Az ilyen embert nem lehet megserteni, mert teljesen egotlan, az egoja feloldodott abban a rezgesben, amiben o el. Sajnos eleg ritka jelenseg. Dobri Dobrev elj sokaig a szeretetben. 🙂