Van egy bizonyos embertípus, amelyről érdemes néhány szót ejteni. Az olyan emberre gondolok, aki elhiteti veled, hogy egy értéktelen senki vagy. Akit nagynak és erősnek látsz – vagy legalábbis önmagadnál mindenképpen erősebbnek. Aki képes egyetlen mondattal is komoly fájdalmat és maradandó lelki sérülést okozni neked. Akiről azt látod, hogy boldogan él, határozottan halad a céljai felé, és hozzá képest Te a kis dolgaiddal sehol sem vagy.
De az is lehet, hogy nem is tudsz sokat az életéről, valamiért mégis fontos a véleménye. A véleménye, amit talán csak egyetlen egyszer hallottál, vagy talán újra és újra kifejezi feléd azt, amit két szóban össze lehet foglalni: értéktelen vagy. Egy értéktelen senki, aki bármibe fog, kudarcra van ítélve.
Ismerős, ugye? Talán egyetlen ember jut most eszedbe a múltadból vagy a jelenlegi életedből, de ha rosszabbul jártál, akkor akár az egész környezeted ilyen. Sokan élnek így, nem Te vagy az első, és az utolsó sem. Valaki, aki fontos számodra, nem hisz benned. Vagy valaki, aki valójában nem is fontos számodra, csak a véleménye az, elnyom és megaláz Téged mások előtt. Te pedig csak állsz némán, vagy gyengén és kétségbeesetten védekezel, de legszívesebben elsüllyednél ott helyben – jó mélyre, hogy elő se tudjon kotorni az, aki véletlenül keresne. De úgysem keresne senki, hiszen egy értéktelen senki vagy. Megmondták. És ha megmondták, akkor az biztosan úgy is van.
Egy valamit azonban elfelejtettél. Vagy talán soha nem is tudtad, mert nem tanították meg neked. Attól még soha senki nem vált értékesebb emberré, hogy másokat értéktelennek tartott. Senki nem válik többé, jobbá, hasznosabbá azáltal, hogy egy másik embert kevésnek gondol, vagy annak állít be mások előtt. Igen, tűnhet nagynak a szemedben az ilyen ember, de ez valójában nem az ő személyisége miatt van, hanem a sajátod miatt.
Nincs király, ha nincsen szolga
Szun-ce ezt írja „A háború művészete” című művében: „Mutasd magad gyengének, amikor erős vagy, és erősnek, amikor gyenge vagy.” Ez utóbbit egyesek ösztönösen jól csinálják. Akiket ugyanis Te erősnek látsz, azok közül sok az olyan ember, aki pont a saját gyengeségét próbálja kompenzálni mások elnyomásával. Mivel az, amit a saját életével kapcsolatban fel tudna mutatni, önmagában nem túl sok, ezért úgy próbálja a saját relatív értékét növelni, hogy a környezetében lévőkhöz képest nagynak szeretne látszódni. Ennek pedig az a legegyszerűbb módja, ha önfejlesztés helyett másokat próbál maga alá rántani.
Azonban nem az ő kizárólagos felelőssége az, amit csinál. Azért tudja ezt megtenni veled, mert Te hagyod. Te adtad neki ezt az erőt. Általad lesz erős, még ha valójában nem is az, csak a Te szemedben. Csak hozzád képest nagy, mert elfogadtad ezt a valóságodnak. És ahogy az ő ereje is csak a Te agyszüleményed, úgy a saját gyengeséged is az. Ha szeretnéd és tisztelnéd önmagad, akkor nem tennéd függővé a saját értékedet attól, hogy egy másik ember mennyire értékel Téged. Főleg nem egy olyan ember, aki nem segíteni próbál neked, nem győzni akar látni az életed küzdelmeiben, hanem Téged akar legyőzni egy olyan harcban, amiben nem is kellene részt venned. Te mégis hatalmat adsz neki magad felett.
Az ilyen ember a Te görnyedt hátadon áll, és ezt addig tudja megtenni, amíg fel nem egyenesedsz. Addig tűnhet csak nagynak, amíg Te kicsinek hiszed magad. Amíg meg nem érted, hogy még ha jobb is nálad valaki valamiben, attól még emberként semmivel sem több nálad. Nem több, csak más. Mert neked is vannak értékeid, és egészen biztos, hogy valamiben Te vagy a jobb, a tehetségesebb, a tapasztaltabb. Azonban mint ember, nem vagy nála sem több, sem kevesebb. Más vagy. Más múlttal, más tapasztalatokkal, más értékekkel, más genetikával, más érdeklődéssel, más érzésekkel. Nem több, nem kevesebb, hanem más.
A valódi erős emberek
Sokan élnek meg az olyan lelki sérülések elszenvedőiből, mint amilyen talán Te is vagy. Akiket elnyomtak, akikkel elhitették, hogy értéktelenek, és akikben próbálják fenntartani ezt a hitet, mert így irányíthatóak, és így folyamatos tápanyagot biztosítanak annak, aki elismerésre éhezik. Biztosan Te is láttál vagy akár tapasztaltál is olyat, hogy egy lelki sérült emberen gúnyolódnak. Megcsalja a párja, erre a szemei közé kapja, hogy milyen kis hülye. Kudarc éri a munkájában, a hobbijában vagy a magánéletében, erre a másik kiröhögi, vagy néhány becsmérlő szó kíséretében belerúg, ha már úgyis a padlón fekszik. A vesztes gyenge, a fölötte ítélkező pedig erősnek tűnik.
Csakhogy nem az. Nem erős. Aki egy lelki sérült emberen gúnyolódik, az maga is lelki sérült. A másokon való felkapaszkodás a gyengeség jele. Azok csinálják, akik önerőből képtelenek magasra törni. Akiknek soha nem kellett még a padlóról felállni. Onnan, ahol nem tudnak maguk alá nyomni senkit. Ahol nem tudnak másokon élősködni. Ahol egyetlen lehetőségük marad: szembenézni a félelmeikkel és a gyengeségeikkel, és folyamatosan fejlődve mindig jobbá, többé válni tegnapi önmaguknál.
Aki másokat lenyom, az nem tapasztalta még meg azt, hogy mit jelent a valódi erő. Az mindig talált valakit a környezetében, akin élősködhetett. Akinek az energiáját leszívva magát többnek érezhette. Az ilyen embereknek még soha nem kellett igazán küzdeniük. Még nem edzette meg őket az élet, még nem voltak rákényszerítve, hogy ne csak erősnek látsszanak, hanem tényleg azok legyenek.
A valóban erős emberek nem nyomnak le másokat, mert pontosan tudják, hogy milyen mélyen lenni. Ők arra használják az erejüket, hogy felemelkedjenek, és hogy másokat is felemeljenek. Ők nem akarják senkinek sem bizonygatni az erejüket, mert tisztában vannak vele, és nincsen szükségük külső visszaigazolásra. Csak teszik a dolgukat, és próbálnak másoknak is segíteni – vagy ha azt nem tudnak, akkor legalább nem ártani nekik. Ők már megértették azt, amit egy bölcs olasz közmondás szemléletesen így fejez ki: „A játék végén a király és a paraszt ugyanabba a dobozba kerül vissza.”
Nem a padló a lakhelyed
Most, hogy érted az erő fogalmát, talán már látod, hogy eddig eléggé félreértelmezted azt. Olyanokat láttál erősnek magad körül, akik egyáltalán nem azok. Olyanoknak adtál hatalmat, akik önerőből nem tudták volna kivívni azt. Olyanoknak, akik hatalomért küzdenek, nem pedig azért, hogy tegnapi önmaguknál jobb emberek legyenek. Az ő sikerük kulcsa a Te kezedben van. Miattad kerültek föléd, és csak addig vannak ott, ameddig hagyod. Csak addig sikeresek, amíg Te közreműködsz a tevékenységükben. Amíg elhiszed magadról, hogy értéktelen vagy, aki másoknál kevesebb.
Persze értem, hogy miért érzed ezt. Sok kudarcot megéltél már az életed során. Sokszor kerültél padlóra, sokszor aláztak meg, sokszor érezted azt, hogy másoknak jobban megy az élet. De tudod, nem vagy egyedül. Mindenki bukott már el, méghozzá nem is egyszer. Vannak, akiknek könnyű kis fenékre pottyanás jutott, míg mások úgy estek pofára, hogy a foguk is beletört. Vannak, akiknek ilyenkor segítettek, és vannak, akiket még mélyebbre nyomtak. Mindennek azonban semmi köze ahhoz, hogy emberként mennyire értékesek.
Ha a kudarcaid alapján akarod meghatározni a saját értékedet, akkor gondolj bele abba, hogy kisbabaként hányszor buktál el. Hányszor próbáltál két lábra állni sikertelenül, hányszor etted le magad, hányszor pisiltél magad alá, hányszor próbáltál elkapni egy labdát, ami a kezeid között átcsusszanva a fejedről pattant vissza. Na és? Nem sikerült, megpróbáltad újra. Felálltál újra. Kezedbe vetted újra az evőeszközt. Megtanultál WC-re járni. Megtanultál labdát elkapni. Megtanultál élni, nem csak a kudarcaidba beletörődve létezni.
Pontosan ezen kudarcok által váltál erőssé és életképessé. A bukásaid miatt kellett újra és újra felállnod. Padlóra kerültél, mérhetetlenül gyengének érezted magad, aztán összeszedted minden erődet, és folytattad az utadat. A kudarcaidban megtaláltad a lehetőséget. Akkor még többnyire tudat alatt történt ez, de most, felnőttként már tudatosan felhasználhatsz mindent, ami történt veled. Azt az energiát, amit mások véleménye miatt önmagad emésztésébe fektetsz, fordíthatod arra is, hogy megkeresd a lehetőséget. A lehetőséget, hogy fejlődj, hogy haladj a saját céljaid felé, és hogy ne a leértékelt áruk polcára helyezd magad.
Soha ne feledd, hogy aki másokon élősködik, az önmagában életképtelen. Aki a Te életeden csámcsog, annak a sajátja nem elég tartalmas. Aki erősnek akar látszani, az valójában nem az.
Ne etesd azt, akinek Te vagy a tápláléka.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Sokan mondják, hogy mocskos világban élünk. Erőszak, környezetszennyezés, egymáson való
Tovább
Az emberi kreativitás nem ismer határokat. Akár valami csodálatos dolog
Tovább
Feszült? Ideges? Töltse fel szervezete magnézium raktárát! Nem szoktam figyelni
Tovább
Mi lett volna, ha megteszem? Sikerülhetett volna? Hányszor gondolkoztál ezen
Tovább
Igen.Most pontosan ez történik velem .A felettesem tapos,csak az a baj,hogy a munkahelyembe kerülhet.Egyedül nem tudom őt legyőzni.Az ő szava a nyerő.A hIbám ,hogy megmondtam az igazam ,ő meg rosszul érezte magát ettől.Nem tudom mit tegyek .Három napja csak ezen agyalok .Tudna tanácsolni valami megoldást?Köszönöm.
A legtöbbünk keverék.
Kedves Gábor !
Köszönöm ezt az írást ! Iskolákban ,kamaszoknak kellene előadást tartani ebből a témából, szerény véleményem szerint, mert sok esetben már a családban megkezdődik az ilyen rangsorolás (sajnos saját tapasztalat) és azt gondolom, hogy a szülői tekintély miatt ilyenkor hatványozottan hat az egyénre, hiszen a szülőt nem lehet felülbírálni, az ő szava szent.
Sokak talán emiatt válnak áldozatokká felnőtt korukra, mert eleve torz képet visznek magukkal önmagukról helytelen “nevelést” alkalmazó szülők miatt . Ha kamasz korukban kaphatnának ilyen “rávilágítást” az identitás zavarukra, talán sok későbbi kudarctól, szenvedéstől kímélhetnék meg magukat későbbi életük során .
Köszönet érte mégegyszer is .
Üdvözlettel:
Edit
Kedves Gábor!
Nagyon szépen összeszedted a témáról, amit tudni lehet, és valószínűleg sok embernek segít.
Vannak személyes tapasztalataim, végül sikerült egy ilyen embert tökéletesen kizárni az életemből.
Két dolgot fűznék hozzá, ha mások lenyomásával relatíve lehet emelkedni, de valójában nem. Aki így tesz, az valójában ugyanott maradt, bármit is hangoztat. itt si igazolódik az az életelv, hogy mindenki magából indul ki. Amikor másokat aláz, valójában magáról beszél. viszont paradox módon edz másokat. Egy üzleti tanfolyamon hallottam, és nagyon igaznak tartom, a sikeres ember attól az, hogy eggyel többször állt fel. (kudarc után.) Bár ez sokszor nagyon nehéz, de nincs más út.
Tisztelettel, BCs
Kedves Gábor!
Ez az írásod telitalálat. Az életemben nemrég egy régóta dédelgetett álmom valósult meg. Nagyon nehéz volt a kezdet de most úgy érzem kezdek belerázódni. Tényleg több olyan ember van a környezetemben aki nemhogy segítene/ legalábbis ne hátráltasson/ de ahol jár-kel még porig is aláz. Okát nem tudnám megmondani(biztos van), de nagyon bánt-bántott a dolog. Köszönöm, hogy rámutattál a gyengeségeimre és arra, hogy vállaljam bátran önmagam és senkinek nem kell megfeleljek csakis önmagamnak.
Nagyon köszönöm!
Bojszi
Kedves Gábor! Én mindig erős voltam, de egyfajta megfelelési kényszer miatt hagytam URALKODNI magamon a kagánt. Amikor rájöttem, hogy csak a hátamon felkúszva tud sikereket elérni,, addigra olyan erősen megromlott az életünk, hogy szinte elviselhetetlen volt…Régen, nagyon régen rájöttem, mit miért csinál a kagánom…ígen, nem bírtam kilépni a házasságból! Jobb volt egy rossz, mint egy semmilyen! Ma már látom, kár volt az egész életemet Őrá áldozni. De az is igaz, hogy a magány, amiben most élek, elviselhetetlen… Tapasztalatom a cikkel kapcsolatban tehát: a kezdetek kezdetén kell úgy alakítani a pl:házasságot, hogy ilyen elő se fordulhasson!Igaz minden gondolat, de csak akkor lesz igazán hatásos, ha idejében felfedezzük!Üdvözlöm, köszönöm as cikkeit!
Nagyon-nagyon jók az írásai,nagyon szívesen olvasgatom az írásait,mert nagyon sokat segítenek minden helyzetben,úgy gondolom nagyon sok embernek…Én a magam részéről hálás vagyok minden elolvasott írásáért….Erőt,jó egészséget kívánok a továbbiak írásához !
A cikk nagyon jó, értékes, felnyithatja azoknak az embereknek a szemét, akik ebből az aspektusból még nem próbáltak sikeresen gondolkodni. Ez egy jó személyiségfejlesztő, magabiztosságot feltámasztó, megerősítő írás. Köszönöm.
Kedves Gábor!
Csupán egy gondolat sort írtam a Google keresőbe ” Időnként változtatni kell, hogy egy kicsit jobb legyen..” és a Használd fel weboldalon találtam magam. Nagyon értékesek az írásai és hasznosak. Jómagam is kaptam elsajátítható és felhasználható ötleteket a jelenleg megélt élethelyzetemre. Az előttem szólóval egyetértek, valóban meg kellene jelentetni ezeket a gondolatokat könyv formájában is, melyre én is vevő lennék. Az internet
használata, olvasása, nekem fizikai nehézséget jelent, de annyira megtetszett a gondolatvezetése, valamint azok a témakörök amelyeket boncolgat, – sokan fel sem fogják mekkora súly van ezeknek a soroknak hiszen önértékelést, és önbecsülést adhat vissza – hogy több időt kell majd ezen az oldalon töltenem. Hálás szívvel köszönöm hogy megosztja velünk töprengéseit ami a mi javunkra is válik és ez által egy kicsit szebbé élhetőbbé teszi körülöttünk ezt a zavaros világot. Erőt egészséget kívánok a további írásokhoz.
Kedves Gábor hálás vagyok ezért hogy ide találtam ezek az irások pont az éltemről szólnak mivel a férjemmel emiatt válunk mert ő csal engem én vagyok a hülye ő csinál mindenz jol én semmit sem és mindig oda jutunk, hogy ő-meg ő ebből lett elegem egy életre de felállok én és tovább lépek de most nagyon is magam alatt vagyok nem is szégyellem de vége lesz köszönöm szépen Katalin
Nagyon tetszenek a gondolatai, rám is érvényesek!
Annyira tetszik amit és ahogyan írsz! Ezeket a gondolatokat könyvbe kellene foglalni! Én tuti az vásárolnék belőle egy példányt és dedikáltatnám veled… További jó munkát, csak így tovább!
Köszönöm ezeket az igaz gondolatokat. Velem is sokszor megtörtént , hogy az ”életemen csámcsogtak” és mindig megalázva éreztem magam. Sokat segítettek ezek a gondolatok. Nagyon hálás vagyok az írásodnak.
Kedves Gábor!Kijózanított ez az írás!Mostmár belátom hogy mit kell tennem ahhoz hogy tényleg hasznos legyek magam számára és nem kihasznált!Ezer köszönet és hála!Csodás napot kívánok szívből!
Nagyon jó gondolatok, ám akkor amikor antiszociális személyiség a szomszédod akkor nincs megoldás. Mutatom én az erőmet, ha kell: a rendőrséget, a jegyzőt, a közös képviselőt,az ügyvédemet, a lakótársakat mind zsebre vágja és akkor is büntetlenül zaklat, ha 100%-ban harcolok az emberi és szomszédbeli jogaimért. Ennek az embernek a birtokháborítás, a csendháborítás és a zaklatás hab a tortán. Művészien színész és alattomos. Tudod, szép az elmélet, de ha kifogsz egy ilyen szomszédot, aki csak azért szórakozik veled, mert ilyen a személyisége, mentális állapota és intelligenciája, akkor nem sok lehetőséged marad. Elköltözni? 100 variációt áttekintve egyelőre még lehetetlen. Úgyhogy ha nem haragszol, a soraiddal nem teljesen értek egyet.
Nagyon szívesen, Andi 🙂 Én pedig köszönöm szépen a kedves szavaidat, és azt is, hogy olvasol. 🙂
Nagyon, nagyon, de nagyon köszönöm minden egyes szavad, sorod! Felemelsz velük!
Nagyon szívesen Hermina, örülök, hogy hasznosak az írásaim. 🙂 Köszönöm szépen, hogy olvasol. 🙂
Köszönöm Gábor az eddigi és a mai írásodat is 🙂 Maira kifejezetten szükségem volt.
Nagyon szívesen Szilvi, örülök, hogy tudtam segíteni. 🙂 Annak pedig még jobban, hogy elindulsz a saját utadon. Őrizd meg azokat, akik őszintén szeretnek, és ne hagyd, hogy bárki is visszahúzzon. Jó utat, élvezd minden percét 🙂
Teljesen aktuális ez a mostani helyzetemben. Döntések előtt állok. Egész életemben olyan személyek hada vett körül, akikről írtál. Pontosan ilyennek láttak engem. Most, hogy elmagyaráztad, valójában milyenek, csak mosolygok. Milyen buta is voltam.
Nem is tudom, de már nem félek tovább lépni.
Hálásan köszönöm Neked!
Szilvi
Kedves Krisztina, nagyon szívesen, ez a legnagyobb öröm számomra, hogy tudok segíteni. 🙂 Köszönöm szépen, hogy olvasod az írásaimat. 🙂
Kedves Gábor!
Jó ideje olvasom a cikkeidet, amelyeknek mondanivalója mindig megfog, elgondolkoztat. De erre a mostani cikkre, a benne leírtakra a jelenlegi élethelyzetemet tekintve igen csak nagy szükségem volt. Hálásan köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!