8 dolog, amit gyermekként megtanultál – pedig nem kellett volna

Írta: | 2014-01-13
A felnőttkori problémák jelentős része gyerekkorra vezethető vissza. „Ahogyan az ágat meghajlítják, úgy fog nőni a fa” – egy kisgyermek nevelése felelősség. Sokan úgy gondolják, hogy ösztönösen jól csinálják. Van, amikor egyértelműen és igen hamar kiderül, hogy ez nem igaz, de sokszor a következmények csak hosszú évek, vagy évtizedek múlva jelentkeznek. Íme néhány fontos dolog, amit gyermekként megtanultál, és talán még most is szenvedsz miatta.

1. Aki pozícióban van, annak igaza van

Az első dolgok egyike, amit kisgyerekként megtanultál az az, hogy legyél alázatos és fogadd el, amit felülről hallasz.  A szülőd, a tanárod, egy felnőtt jobban tudja a dolgokat, mint Te. Sőt, nemcsak jobban tudja, hanem minden esetben jól is tudja. Ne kérdőjelezd meg, amit hallasz, hódolj be és mutass tiszteletet!
Felnőttként ugyanez a dolgod társadalmi rendszerünk hálójában. De van itt valami, amin érdemes elgondolkodni: a tisztelet nem jár. A tiszteletet ki kell érdemelni. Aki a pozíciójára hivatkozva követeli meg a tiszteletet egy másik embertől, az saját pozíciójának létjogosultságát ássa alá.
Mindig jusson ez eszedbe szülőként és vezetőként is. Felnőtt, felelősségteljes helyzetben lévő emberként a feladatod az, hogy ne a pozíciód, hanem emberi értékeid alapján vívd ki mások tiszteletét. Hidd el, ez tartósabb. És őszintébb.

2. Ami le van írva, az úgy helyes

A tankönyv maga a kőbe vésett igazság. Megtudjuk belőle, pontosan mi történt évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt, ki volt a jó és ki volt a gonosz, mire gondolt a költő, és mitől vagyunk betegek vagy egészségesek.
Később – ha vesszük a fáradtságot, hogy mélyebbre ássunk –, rájövünk, hogy az igazságnak többféle verziója létezik. Az oktatást befolyásolja a politika, a szubjektív értékítélet és számos más tényező. Még a legegzaktabb tudományok esetében is fontos emlékeznünk: a tudomány mindig a tudás aktuális állapotát tükrözi. És mint tudjuk, ez folyamatosan változik, jó esetben fejlődik.
A gyors információáramlás korában különösen fontos a kritikus gondolkodás. Az internet lehetővé teszi a hasznos információ azonnali beszerzését, de egyidejűleg kaput nyitott a szemét számára is. És abból is van bőven… Ha hallasz, vagy olvasol valamit, csak akkor sajátítsd el a gondolatot, ha utánajártál és legjobb tudásod szerint meggyőződtél róla, hogy az valóban helyes.
„Mindenben kételkedni és mindent elhinni egyaránt kényelmes álláspont.
Mindkettő megkímél bennünket a gondolkodástól.”
Jules Henri Poincaré

3. Mondd vissza, amit hallottál

Ahogy az előbbiekben láttuk, megtanultad, hogy feltétel nélkül fogadd el, amit mondanak és ami le van írva. A következő lépés az volt, hogy megtanultad pontosan visszaadni azt. Ne vegyél el belőle, és ne tegyél hozzá semmit; kerüld a saját gondolatokat! Legyél jó robot!
A probléma ezzel az, hogy ha nem tanítjuk meg gyermekeinket önállóan gondolkodni és véleményt formálni, akkor felnőttként sem fognak. És ez jóval messzebb vezet, mint egy-egy idióta félelemkeltő körlevél gondolkodás nélküli továbbítása. Így születnek ugyanis az előítéletek, és innen gyökerezik a gyűlöletkeltés, környezetünk és saját egészségünk tönkretétele, és az a kultúra, ahol a nagyszájú üres beszéd tömegeket tud vonzani.
Szülőként, tanítóként, emberként azzal teszel a legtöbbet egy kisgyerekért, ha támogatod abban, hogy saját gondolatokat alkosson. És ezáltal a társadalomért is sokat teszel.

4. Állj be a sorba

Van egy fontos alapszabály, amivel nemcsak gyerekként, hanem egész életedben folyamatosan találkozol: úgy jársz a legjobban, ha követed a standardot. Legyél olyan, mint a többiek, csináld azt, amit a többiek és éld úgy az életedet, mint a többiek!
Noha bizonyos szempontból van létjogosultsága a társadalmi normák követésének (ilyen például a bűnmegelőzés), azonban itt jóval többről van szó. Egyéniségeket nehéz kezelni. A homogén tömeg viszont irányítható, nincs vele sok gond. Amire van kész recept, az könnyen megfőzhető.
De ugye nem akarjuk úgy gyártani az embereket, mint a száraztésztát: azonos formájú, méretre vágott kiszerelésekben? Miért kellene olyannak lenned, mint a többieknek? A más a legtöbbször nem azt jelenti, hogy rosszabb. A más legtöbbször csak annyit jelent: más. És hogy mit hozol ki belőle, az rajtad áll.

5. Mindenki azonos mércével mérhető

Ahogy az imént láttuk, mindenkinek a sorban a helye. És mivel az erre épülő rendszerben nincsenek egyéniségek, így mindenki egy jól definiált mérce szerint mérhető.  Hiszen teljesen logikus, hogy mindenki mindenben azonos képességekkel kell, hogy rendelkezzen. Emlékszel: ne lógj ki a sorból!
Vannak azok a vezetők – politikusok, cégvezetők, tanárok, szülők –, akiknek az egyetlen célja az, hogy könnyen keresztül tudják vinni saját, változtatás nélküli elképzeléseiket. Ami kilóg, az nem fér bele. Aki kilóg, azt megnyírjuk.
És vannak olyan vezetők, akik keresik az értékeset, hogy ők maguk is értéket tudjanak teremteni. Ha az elképzelés nem működik jól, módosítják. Ha a mérce rossz, változtatnak rajta. Ők azok, akik nem vízszintesen vágják le a sövényt, hanem megnézik, hogy a kilógó ágakból milyen formát tudnak kihozni.
„Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a
 képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye.”
Albert Einstein

6. Ha jól teljesítesz, sikeres leszel

Ha megtanulod a leckét, jó jegyet kapsz. Ha jó jegyet kapsz, jó lesz a bizonyítványod. Ha jól teljesítesz az iskolában, sikeres leszel. Egyszerű a képlet. De ez sajnos nem igaz. Az iskolai rendszer egyik legnagyobb haszna az, hogy megtanít egy fontos dologra: az eredményekért meg kell dolgozni.
Egy másik fontos dolog azonban kimarad, amire a legtöbben csak később, felkészületlenül jönnek rá: a sikerhez mindig kudarcok sorozatán át vezet az út. Az oktatási rendszer arra nem készít fel, hogy mit tegyél, ha az élet csak úgy lazán szembeköp. Ráadásul nagyon sok szülő igyekszik mesterséges burokban védeni a gyerekét a legkisebb kudarctól is. De ha mindig hagyjuk nyerni a gyereket, nem tanul meg veszíteni. Felnőttként viszont jóval keményebb lesz ezt megtanulnia.
A legtöbb emberben ezért kialakul egy kudarckerülő magatartás. Nem mernek belevágni semmi újba, mert félnek, hogy elbuknak. Inkább lemondanak az álmaikról, csak hogy ne kelljen átélniük egy csalódást.
A siker nem más, mint kudarcról kudarcra menetelés
anélkül, hogy elveszítenéd a lelkesedésedet.
Abraham Lincoln

7. A félelem a fő motiváció

Az 1. pontban írtak egyenes következménye, hogy a gyenge lábakon álló hatalom legfőbb eszköze a megfélemlítés. A legtöbb iskolában a fegyelem megőrzésének szinte kizárólagos módja a büntetés és az attól való félelem keltése. A politika, a média, és a vallások is gyakran építenek az emberek meglévő, vagy mesterségesen teremtett félelmeire (ugye nem szükséges sorolnom a példákat?).
És sajnos nagyon sok szülő is úgy próbálja leplezni saját bizonytalanságát, hogy félelmet kelt a gyerekében. Nem feltétlenül erőszakról van szó, sokszor csak egész kis dolgokkal kapcsolatos tudat alatti kommunikációról. Olyanról, mint amikor a gyerek őszinte miért-jére a válasz az, hogy „csak mert ezt mondtam”. És olyanról, mint amikor az eléd rakott tányért ki kell üríteni, ha éhes vagy, ha nem.

8. A tanuláson túl kell esni

Megtanulod a leckét, hogy ne kapj egyest az iskolában; készülsz a vizsgára, hogy ne bukj meg. Az a feladatod, hogy az ismereteket minél pontosabban elsajátítsd. Ha túl vagy egy szinten, mehetsz a következőre. Azon is túl kell esned, hogy mehess a következőre, hogy aztán azt is sikeresen átvészeld. És mikor kikerülsz az iskolából, végre megszabadulsz a tanulás terhétől. Legalábbis így érzed.
Csakhogy az élet nem így működik. Einstein úgy fogalmazott, hogy aki abbahagyja a tanulást, az elkezd meghalni. Itt vagy, olvasod ezeket a sorokat, feldolgozod, és remélhetőleg beépíted az életedbe – mindez több millió éves evolúció eredménye. A saját életed is egy tanulási folyamat. Önmagad fejlesztésével soha nem állhatsz le. Mert aki ezt megteszi, az nemcsak evolúciós zsákutcává válik, hanem a saját körülményeinek áldozatává is.
A tanulásra két lehetőséged van: vagy magadtól teszed meg, vagy az élet rákényszerít. Ha magadtól teszed, az sokkal szórakoztatóbb. És hogy felnőttként mit tehetünk a gyerekekért? Talán azt gondolod, hogy a feladatunk az, hogy a tanulás szeretetére tanítsuk őket. De ez nem így van. A tanulás szeretete megvan a gyerekekben; az egyetlen feladatunk, hogy ne irtsuk ki belőlük.
Sok hasznos dolgot megtanultunk gyermekként. De mindenki cipel magával valamit, amitől meg kell szabadulnia. És ha ezt megteszi, akkor a saját életén kívül a következő generációét is értékesebbé teheti.
Te mivel egészítenéd ki a listát? Oszd meg velem alul a megjegyzéseknél.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

6 gondolat ehhez az íráshoz: “8 dolog, amit gyermekként megtanultál – pedig nem kellett volna

  1. kovacs ibolya

    Nos ezek a hejtelen ki jelentések amit én megéltem,vagy a környezetemben el hangzottak. Ne erolkodj,ha szegénynek születtél annak is kell meg halnod. A nők nem emberek,úgy hogy kussolyanak . Ne merjenek véleményt alkotni vagy lázadni,alyanak be a sorban. Legyenek alazatosak és engedelmesek az emberekkel(mivel ok ugye nemazok)

    Reply
      1. Beniczky Edit

        Kedves Gábor! Én egy Más vagyok, kisebbik gyermekem is az. Azt kell mondanom, hogy ezeket a dolgokat igenis meg kell tanulni, és csinálni kell, mert különben kirekeszt a közösség és egyedül marad az ember. Mi megtanultuk és emellett tudunk mások lenni. De amikor egy közösségben vagyunk, – munkahely, iskola – akkor igenis igazodni kell az ott uralkodó “normákhoz”. Mi a túlélésért tanultuk ezt meg. Azt, aki nem olyan, mint a többség, kigúnyolják, megpróbálják megalázni, ellehetetleníteni. Gyerekkoromban ez iszonyú volt. Fiatal felnőttként büszke voltam rá, most szeretem, hogy más vagyok, de már tudom használni ezt. Még így is sok problémát okoz, pedig mindenre kedvesen, asszertívan reagálok, segítőkész és elfogadó vagyok, hiszen természetgyógyász vagyok tizenöt éve.

        Reply
        1. Leczkési Erika

          Kedves Edit!
          Sohasem vagyunk egyedül! Mikor becsukódik egy ajtó, nyílik egy másik. Ahol kirekesztik az embert, ott semmi keresnivalója. Durván hangzik, mégis így van.
          Alkalmazkodni addig a pontig kell (!), míg mások szabadságát nem korlátozza valaki, és önmaga is marad-maradhat.
          Szerintem az embernek főleg azt kell tanulnia, hogy kiálljon saját magáért, húzza meg a saját határait és tudjon nem-et mondani! Nem a normákhoz igazodni, hanem a normákat igazítani hozzánk.. Millió lehetőség van, és a legszebb, hogy mindig van választásunk!
          Tisztelettel: Erika

          Reply
  2. Horváth Helga

    Kedves Gábor!

    Azzal egészíteném még ki a listát, ami szerintem szintén nagyon veszélyes , hogy a szülő a saját kudarcát, sikertelenségét, és ezzel frusztrációját a gyermekén vezeti le. Gondolok itt konkrétan arra az esetre, amikor megkapja a gyerek a szülői/családi sorsot, mint életének forgatókönyvét: “Vigyázz/meglásd, te is így fogsz járni, mert dédanyád- nagyanyád és anyád is így járt”.. de persze ehhez itt már hozzá lehet csapni úgy általánosságban az érzelmi zsarolást is, amellyel a saját sorsát akarja ráerőltetni. Mindenképpen felhívnám a figyelmet arra, hogy ez nem tudatos a szülő részéről, egyszerűen csak az akár generációk óta tartó megoldatlan családi viszályok, problémák súlyát ami saját problémáinak is forrása, nem bírja el már a szülő és becsapja saját magát is azzal, hogy azt hiszi ezzel a tanáccsal “megóvhatja” gyermekét. A magam részéről ezért félek bízni a férfiakban, és nem akarok sosem családot.

    Reply
  3. Gajdos Erzsébet

    1. gyerek munka, fizikai kerti munka , víz hordás és takarítás , háztartási munka, bevásárlás , ezért ma eresek a kezeim és szét ment a derekam 2. a gyerek mindig vigye többre, mint a szülő ezért erejükön felül is hajlandóak eljuttatni egy diplomáig , amit és betettem a fiókomba és nem használom

    Reply

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.