Vannak olyan emberek, akik lelkesen elindulnak a céljaik felé, de amikor akadályokba ütköznek, néhány próbálkozás után hamar feladják, és beletörődnek, hogy nem ez az ő útjuk. Sok ilyen ember van. A neveltetésük, a környezetükben lévő emberek és a körülményeik együtt meggyőzik őket, hogy jobban teszik, ha végleg lemondanak az álmaikról.
Aztán vannak olyanok is – ők vannak sokkal kevesebben –, akiket nem lehet lebeszélni arról, amit a fejükbe vettek. Ők azok, akik inkább a saját szívükre hallgatnak, mint a mások által emlegetett esélyekre. Még akkor is, ha úgy néz ki, hogy biztos kudarcra vannak ítélve.Ilyen ember Turia Pitt is. Az idén 30. életévét betöltő fiatal hölgy bányamérnökként végzett, a hosszútávfutás szerelmeseként ultramaraton versenyeken vett részt, mellette pedig modellkedett is. Egészen 2011 szeptemberéig, amikor egész addigi élete pillanatok alatt összeomlott.
A tragédia egy Nyugat-Ausztráliában megrendezett 100km-es ultramaraton során következett be. A környéken bozóttüzek pusztítottak, azonban a szervezők nem fújták le a versenyt, mert biztonságosnak ítélték a körülményeket. Egészen addig rendben is volt minden, amíg hirtelen meg nem változott a szélirány.
A verseny résztvevői közül néhányan ekkor már nem a célba érésért, hanem az életükért futottak. De Turiának nem sikerült elmenekülnie. A gyorsan terjedő tűz csapdájába esett lány testének 65%-a megégett, és nem volt sok esélye annak, hogy egyáltalán túléli a tragédiát.
De ő élni akart. Két hónapig kómában feküdt, kezének tíz ujjából hetet amputálni kellett, és közel két éves kórházi tartózkodása alatt több mint száz műtétet hajtottak rajta végre. Napi 23 órán keresztül kompressziós kötést kellett viselnie, és komoly fizikai fájdalmai mellett iszonyatos lelki teherrel is meg kellett küzdenie: a tükörbe nézve már egy torz arcot és testet látott, az imádott futásról pedig úgy tűnt, hogy végleg le kell mondania.
Turia azonban nem adta fel. Édesanyja és párja végig támogatták a felépülés rögös útján: vele voltak a műtétek alatt, a beszéd és a járás újratanulásakor, támogatták őt a kudarcba fulladt próbálkozásainál, és együtt örültek vele minden egyes apró sikernek. Két évvel a tragédia után jelent meg először a nyilvánosság előtt, és kiadta könyvét az átélt tapasztalatairól, küzdelmeiről, és azokról a testi-lelki kihívásokról, amelyekkel hosszú felépülése során szembe kellett néznie.
De Turia nem állt meg itt. Esze ágában sem volt végleg lemondani az álmairól, ezért újra elkezdett futni, és elhatározta, hogy ismét részt vesz extrém versenyeken. 2014 nyarán a Kínai Nagy Fal jelentős részét végigjárta, jótékonysági akciójával mintegy 200 ezer dollárt gyűjtve égési sérültek ellátásának segítésére.
A következő évben pedig már ironman versenyen indult: a 3.8km úszást, a 180km bringázást és a 42km-es futást 14 óra 37 perc alatt teljesítette. Teste összeégésének egyik következményeként saját hőmérsékletszabályozásra már nem képes, ezért speciális kiegészítő felszereléssel biztosította, hogy ne melegedjen túl az extrém terhelés alatt. De megcsinálta. Mert fejébe vette, hogy soha nem adja fel.
Az a lány, aki néhány évvel korábban elveszítette az ujjait, a nőies megjelenését, számos képességét, és kis híján az életét is, olyan lendülettel tért vissza, hogy semmi nem tudta megakadályozni abban, hogy ismét olyan életet éljen, amilyenre vágyott. Párjával, akivel azóta már jegyesek, több jótékonysági programot is szervezett már, emellett motivációs előadásokat tart világszerte, újra aktívan sportol, és ismét teljes életet él. Talán teljesebbet, mint a tragédia előtt, mert a tapasztalatait felhasználta, és többé vált általuk.
Amikor úgy érzed, hogy semmi esélyed sincs arra, hogy olyan életet élj, amilyenre szíved mélyén vágysz, amikor leküzdhetetlennek látod az előtted lévő akadályokat, akkor gondolj Turia Pittre, a futónőre, akiben a belső tűz erősebb volt, mint a külső, ami megégette.
Nagy köszönet Juditnak, hogy felhívta a figyelmemet ennek a csodálatos fiatal hölgynek a történetére. 🙂
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Szia Gabor 🙂
Annak ellenere, hogy a korulmenyeim nem ugy alakulnak, ahogy en elgondoltam, mindig keresek valamit, ami segit, hogy eletben tartsam a tervemet. Egy ilyen kereses kozben akadtam ra ennek a lanynak a tortenetere is. Meg kell mondjam csodalatra melto a kitartasa, iszonyatosan eros akarat van benne, es az ot “elteto” emberekben, az edesanyaban es a parjaban is. Pelda erteku, hogy azert szereti valaki, AMI BELOLE ARAD, nem a kulsosegek miatt!
Es nagyon igaz a Nagyne Orsi hozzaszolasa!!
Amikor szuksegem volt megerositesre, hogy minden jo uton halad, akkor talaltam ra az irasaidra is!! 🙂 🙂 Nagyon orulok neki, es szeretem az ilyen temakat olvasni: egy ertelmes, tapasztalt ember tollabol. 🙂
Udv. Rozika.
Köszi,Gábor!Csodálatos ez a nő!Azt hiszem kevesen vagyunk,akik utána tudnánk csinálni.Férfiak között is kevés akadna,akik kitartanának egy ilyen tragédia után,a párjuk mellett!De,,,mindig vannak kivételek,hála Istennek!
Igen, ilyen egy igazi Társ. 🙂 Tényleg csodálatos, amit együtt végigcsináltak.
Ezt most megkönnyeztem! Hihetetlen nő, és fantasztikus társa van! (valóban társ)