Sokan vannak, akik tudni vélik, mi a jó neked. Gyermekkorod óta egyre többen megmondták, melyik úton haladj, mit szeress és mit ne, milyen embernek kéne lenned, hogyan lehetsz boldog, elismert, sikeres. De hol vagy Te? Hol vannak a saját vágyaid, a saját álmaid, a saját személyiséged abban az életben, amit jelenleg élsz? Talán sehol.
Ha ezt érzed, nem vagy egyedül. Nagyon sok olyan ember él közöttünk, aki fél őszintén felvállalni önmagát, görcsösen meg akar felelni másoknak, és csak hosszú idő után, rengeteg fájdalom árán jön rá, hogy olyan úton jár, ami nem teszi boldoggá. Úgy pedig semmi értelme nincsen. Erről szól az a tanmese, aminek az eredeti változatával nemrég találkoztam.
*****
Volt egyszer egy gyönyörű kert, tele különféle gyümölcsfákkal és szebbnél szebb bokrokkal, virágokkal. A kert lakója volt egy tölgyfa is. Jó ideje ott állt már a többi fa mellett, de nagyon nem érezte jól magát. A gyümölcsfák évről évre hozták a zamatos gyümölcsöket, a virágok csodálatos színekben pompáztak, a tölgyfa pedig csak irigykedve nézte őket, és szorongva, egyre nagyobb szomorúságban töltötte napjait.
Egy napon az almafa így szólt hozzá: „Nagyszerű dolog almát teremni! Csak azért nem megy még neked, mert nem összepontosítottad eléggé a figyelmedet. Ne búsulj, az akaraterőd edzésével Te is tudsz majd ilyen szép almákat teremni.”
„Ne almát akarj teremni!” – szólt bele a rózsabokor büszke öntudattal – „Inkább nézz csak ide, mennyire szépek a virágaim. Neked is lehetnek ilyen rózsáid, még könnyebben is, mintha almát próbálnál teremni.”
Szegény tölgyfa minden véleményt meghallgatott, és egyre kétségbeesettebben próbálkozott, hogy megfogadja a tanácsokat, ám sehogy sem sikerült neki sem almafává, sem rózsabokorrá, sem más növénnyé válnia. Kezdett meghalni benne a remény, hogy valaha is boldog lesz.
Ekkor érkezett a kertbe a bagoly. A bölcs madár csak átutazóban volt, de látta a tölgyfa szomorúságát, ezért leszállt az ágára, meghallgatta őt, majd így szólt:
„Túl sokat figyelsz arra, hogy mások milyenek, és milyennek akarnak látni Téged. Annyit foglalkoztál a külső zajjal, hogy már meg sem hallod a belső hangodat. Nem vagy önmagad. De ha figyelsz, és újra meghallod a belső hangodat, akkor megtalálod a boldogságodat is.”
Azzal felszállt a tölgyfa ágáról, és már repült is tovább.
„A belső hangomat?” – töprengett magában a tölgyfa. „Nekem olyan is van?”
A bagoly szavai komoly hatással voltak rá. Egyre kevésbé figyelt az almafa, a körtefa, a rózsa és mások kinézetére és véleményére – már sokkal jobban érdekelte, hogy mi is az a belső hang, és mit rejthetnek a bagoly titokzatos szavai.
Aztán ahogy egyre többet figyelt befelé, elkezdte megérteni, hogy nem is olyan titokzatos mindez. Egyre jobban meghallotta a saját belső hangját, és elkezdte érezni, hogy ki is ő valójában. A bagoly szavai értelmet nyertek számára.
„Te tölgyfa vagy.” – szólt a belső hangja – „Nem azért vagy itt, hogy olyan legyél, mint az almafa vagy a rózsa, hanem azért, hogy tölgyfaként élj boldog és teljes életet. Te vagy az, aki árnyékot ad a fáradt vándornak, Te adsz biztonságos odút a madaraknak, Te mutatsz utat annak, aki eltévedt, Te teszed fenséges megjelenéseddel még szebbé a tájat.”
És a tölgyfa végre megnyitotta a szívét, hogy valóban önmaga lehessen. Elkezdett terebélyesedni, jó szívvel fogadta a madarakat és a vándorokat, és soha többé nem figyelt arra, hogy ki milyennek akarja látni őt, vagy mások szerint mit kéne tennie. Éppen ezért kezdték egyre többen tisztelni és megbecsülni. Ő pedig egyszerűen csak őszintén önmagát adta, és nagyon jól érezte magát a világban.
„Tölgyfa vagyok.” – mondta ki őszinte boldogsággal minden egyes nap.
*****
Sok olyan emberi tölgyfa él közöttünk, aki almafává vagy rózsabokorrá próbál válni, és sehogy sem megy neki. Feszengve nézi a többieket, azt hiszi, hogy őket lemásolva picit is boldogabb lehet, és közben olyan mélyre eltemeti önmagát, hogy a szabadság és a boldogság fogalmai már csak üres hívószavakká válnak számára. „Sorsába” beletörődve éli meg az újabb és újabb kudarcokat.
De veled nem kell, hogy így legyen. Neked nem kell folyton kínoznod önmagad, hogy miért nem vagy olyan, mit mások. Nem kell hagynod, hogy bárki is rád erőltessen egy készen kapott életet. Mert ha elfogadod a különbözőségeidet, és megtalálod a saját értékeidet, akkor megnyitod a kaput egy olyan élet felé, ahol mosolyogva kelsz fel reggel, és úgy is fekszel le este.
Mert lehet így is élni. Ha tölgyfa vagy, lehetsz boldog tölgyfa. Csak rajtad áll.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Elgondolkodtató, hány olyan ember él köztünk, aki sokkal több annál,
Tovább
Elégedett vagy az életeddel? Minden rendben? Tökéletesen élvezel minden egyes
Tovább
Akadnak néhányan, akik belepisilhetnek a levesedbe. Konfliktusok nélküli életről én
Tovább
Van egy nagy hasonlóság a virágok és az emberek között:
Tovább
Köszönöm Gábor. Kezdem megérteni önmagamat. Örülök, hogy itt lehetek és olvasva gondolataidat érzem egyre erősebb vagyok.
Köszönöm szépen ezt az értékes tanmesét, leírást! Ugyanezt tanítom 17 éves kislányomnak…., magam is ezek szerint élek és gondolkodom!!!!
👍🏻☀️🙂
Nagyon jó .Köszönöm
Nagyon halas vagyok, hogy megtalaltam ezt az oldalt. Meg csak 1 oraja olvasom az irasokat, de mar is szamtalan kerdesre kaptam valaszt. Azokra, amelyek eddig megvalaszolatlanok voltak szamomra s amelyek egyre jobban nyomasztottak az elmult honapokban.
Koszonom szepen!
Köszönöm… kedves és tanulságos kis történet, örülök, hogy találkoztam vele 🙂
Nagyon hasznos. Köszönöm.
1-essel
2-essel
Az editor szoftver ellopta egy speciális zárójeles szimbólumomat.
Az egyénről a 2. évezred szólt. Az -essel kezdődő évszámúak.
A -essel kezdődő 3. évezred energiái az egyénen túl mutatnak, a szociális érzékenységet erősítik.
A túlzott ÖNZÉST pedig BÜNTETIK.
Háttér: PPH.HU/ Szedlacsik Miklós – Veszelka Mária
Teljes mértékben egyetértek. Az oktatási rendszer sem az önismeretet, sem mások elfogadását nem szolgálja, mert nem is ez a cél, hanem a megfelelésre való nevelés. Írtam is erről korábban: http://hasznaldfel.hu/2016/04/a-kozepszeruseghez-kitaposott-ut-vezet-oktatasi-rendszernek-hivjak.html
Nagyon örülök, hogy hasznos volt. 🙂
Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett. 🙂
Nagyon szívesen Kati, örülök, hogy jó volt az időzítés. 🙂
Érdemes elolvasni és elgondokkozni rajta.
Tanítani kellene az iskolákban az önismeretet, hogy ne az élet keserves tapasztalata árán jussunk el erre a felismerésre. Sokfélék és különlegesek vagyunk emberek és ez így van jól, így érdekes az élet. Ahhoz viszont, hogy felvállaljuk önmagunkat kell a többiektől a másság elfogadásának képessége és így lenne békés a világ. Az élet úgy kerek ha együtt élünk , mert ez nem zárható ki, békében. A remete élet csak keveseknek való.
Ez nagyon jó, köszönöm 🙂
Köszönöm…! A legjobbkor jött ez a történet!!