Szeretsz motivált lenni, igaz? Jó érzés, amikor mennek a dolgok, haladsz előre és látható is az eredménye. Ez még több energiát szabadít fel belőled és élvezed, ahogy egyre több mindent érsz el.

De van, hogy megakadsz. Mindannyiunkkal előfordul néha. Elbizonytalanodsz a célban, amiért küzdesz, vagy elbizonytalanodsz önmagadban. Mi van, ha nem sikerül? Talán mégsem tudom elvégezni a feladatom… Talán mégsem tudok lefogyni… Talán mégsem lesz boldog családom… Talán mégsem érem el azt, amire annyira vágyom… Talán…

És elkezdesz kapaszkodót keresni. Bármit, ami segít. Ami motivál. Amitől újra érzed, hogy élsz. Nem véletlen, hogy annyi ember keres nap mint nap újabb és újabb motiváló cikkeket és videókat  az interneten, ahogy az sem, hogy külön szakmák, sőt, egész iparág épült az emberek motiválására. És ha igazán szükséged van motivációra, akkor eljutsz arra a pontra, hogy már nem számít, mi az, amibe kapaszkodsz, csak érezni akarod, hogy szoríthatsz valamit.

Hogyan válik károssá a motiváció? Elég könnyen. Amibe eleinte kényszerből, vagy akár önszántadból kapaszkodsz, az egy idő után ugyanolyan teherré válhat, mint az, ami miatt elveszítetted a motivációdat. De milyen is a káros motiváció, és hogyan tudod felismerni?

Az egyik leggyakoribb, ami hosszú távon romboló hatású lehet, az a külső motiváció. Tudod, amikor a nagymama kedvéért ettél még egy falatot a tejbepapiból, amikor a család kedvéért választasz szakmát, amikor a párod kedvéért akarsz lefogyni. Tele vagy ambícióval, boldogan (de az is lehet, hogy már eleve picit keserű szájízzel) belevágsz, megvan a motiváció, haladsz a cél felé.

Valami mégsem stimmel. Fogy az üzemanyag. Talán nem kapod meg cserébe azt, amire számítottál, talán már kezded érezni, hogy nem igazán lettél boldogabb, vagy talán túl sok az akadály, és a külső biztatás ehhez már kevés. A külső motiváció soha nem tartós. Amit nem tiszta szívből csinálsz, az hamar csalódást fog okozni. Ha nem érzed a belső tüzet, ami hajt előre, akkor bármilyen külső hatás kevés lesz.

Ez még akkor is igaz, ha önzetlen célt választottál. Az, hogy másoknak segítesz, önmagában nem elég. Igen, nagyon fontos a pozitív visszajelzés, de ha ettől teszed függővé magad, akkor a motivációd előbb vagy utóbb az ellenségeddé fog válni. Nem mindig kapod vissza azt, amit befektetsz. Ne is ezért fektess be! Ha Te nem érzed magad jobban attól, hogy mások jobban érzik magukat, akkor bármit is csinálsz, ne folytasd! Egy idő után lázadni fog a szervezeted – vagy pszichésen, vagy fizikálisan roppansz össze. De leginkább mindkét módon. Ha nincs belső tűz, akkor csinálj mást, ahol érzed, hogy megvan. A Te életedről van szó, és a Te felelősséged, hogyan éled azt le.

A káros motiváció másik nagyon gyakori formája a negatív motiváció. Amikor valamit el akarsz kerülni – betegséget, kudarcot, vereséget, halált –, akkor eleinte erősen küzdesz, hogy semmiképpen ne történjen meg az. A tüdőrákos leszokik a dohányzásról, a szívrohamot túlélő lefogy (ha épp ez is hozzájárult a betegségéhez), a börtönből szabadult bolti rabló sorban áll a kasszánál, az elbocsátással megfenyegetett dolgozó extra figyelmet és energiát fektet a munkájába. Látszólag minden szép és jó. Egy ideig…

Egészen addig, míg a jó útra tért lélek ismét a kárhozat felé sodródik. Legalábbis így éli meg a külső szemlélők többsége. És bölcsen hozzáteszik: Hát igen… kutyából nem lesz szalonna. Az áldozat pedig most rengeteg kifogást vehet elő a tarsolyából, hogy miért nem sikerült. Lehet az oka a genetika, a környezet, a hozzátartozók támogatásának hiánya, az életkor, és így tovább – csak a fantázián múlik.

Valójában azonban egyszerű a kudarc oka: félelem. Addig szaladt valami elől, míg úrrá nem lett rajta a félelem. Nem volt pozitív alternatíva – nem egy jó cél felé próbált haladni, hanem csupán a félelme elől menekült. A saját kis világában nem szerepel a jó, amit meg akar szerezni, csak a rossz, amit el akar kerülni. A félelem viszont egy idő után olyan lelki terhet okoz, ami visszarántja őt a mélybe, ahonnan kimászni próbált. Nem lehet félelemben élni. Mégis sokan hagyják, hogy a félelmeik irányítsák az életüket. És ezek az emberek már jóval előbb meghalnak, minthogy eltemetnék őket.

Vajon hol kezdődnek a problémák? Természetesen legtöbbször már az út elején. A kisgyerekek ösztönösen kíváncsiak és őszinték. Ők még azt hiszik, hogy a felnőttek is azok. Amikor pedig kérdeznek – és ezt gyakran meg is teszik, ha hagyják nekik –, akkor a felnőttektől kapott válasz fogja meghatározni, merre haladnak tovább.

A káros motiváció tökéletes példája az az elkapott félmondat, amit egyik reggel a buszmegállóban hallottam: „…aki késik, azt bezárják…” A mellettem elhaladó édesanya magyarázta ezt gyermekének, én pedig egyből arra gondoltam, milyen világképet épít most éppen annak a kis embernek a fejében. A káros motiváció mindkét említett típusa benne volt ebben a pár szóban.

Igen, ez is egy lehetőség. Ne késs el, hogy elkerüld a büntetést! Vagy van egy másik lehetőség: érjünk oda időben, adjuk meg a tiszteletet embertársainknak, mert az emberi kapcsolataink adnak igazán értéket az életünknek. Te sem szereted, ha ellopnak tőled valamit, amit soha nem kapsz vissza, ezért Te se rabold el mások idejét.

Persze tudom, ezt hosszabb elmagyarázni. Sietni kell, sok a teendő. Csakhogy ez nem idő kérdése. Ez intelligencia kérdése.

A motiváció nagyon fontos. De egyáltalán nem mindegy, hogy mibe kapaszkodsz. Hosszú távon könnyen értékét veszíti az olyan motiváció, aminek már a kezdetektől nem volt értelme. Ha csinálsz valamit, azért csináld, mert legbelül igazán ezt szeretnéd. És soha ne valami elől fuss, hanem mindig valamiért!