A győzelemnek is megvan a maga terhe. Ha elbuksz, az mindig fájdalmas, de aki soha nem élt még át igazi kudarcot, abban egy alázat nélküli, kizárólag önbizalomból építkező világkép alakul ki. Nemrég olvastam egy rövid történetet, ami mindannyiunkat emlékeztet arra, hogy amikor éppen a győzelem ízét érezzük, akkor is maradjunk önmagunk.
*****
Élt egyszer egy legendás harcos, aki minden csatában győzedelmeskedett. A barátai becsülték, az emberek csodálták, és a nők is oda voltak karizmatikus személyiségéért. Minden egyes győztes összecsapás után az uralkodótól egy új medált kapott hősiessége elismeréseként, melyet ruhájára tűzött.
Ahogy teltek az évek, olyan sok medált gyűjtött össze, hogy azok egész öltözékét beborították. Egy napon, mikor újabb csata következett, a harcos ismét bátran szembeszállt az ellenséggel. A délutáni ütközet közepén azonban egy ádáz ellenfele kis híján végzetes csapást mért rá. Szerencsésen túlélte, de az összecsapás után leült egy kőre, és elgondolkozott.
„Mindig a legjobb harcos voltam és még soha nem kerültem ilyen közel a halálhoz. Ebben a csatában viszont lassan mozogtam, és majdnem az életemmel fizettem ezért.”
Aztán ahogy ült és gondolkozott, hirtelen rájött, mi volt a baj: a sok medál súlya akadályozta meg abban, hogy gyorsan mozogjon a csatatéren. Ledobta a medáloktól nehéz zubbonyát a földre és nélküle tért vissza a csatába. Ismét a régi önmaga volt és sorra győzte le ellenfeleit.
*****
A harcos történetével ellentétben az élet nem mindig győzelmekből áll. De van, hogy nyerő periódusba kerülsz. Megtalálod azt az embert, aki életed legfontosabb részévé válik, előléptetést kapsz vagy beindul a saját vállalkozásod, gyermeked születik, vagy hosszú évek munkájának gyümölcsét élvezheted végre. Ilyenkor jusson eszedbe, hogy a szerénység és a jó értelemben vett alázat mindig veled kell, hogy maradjon. Különben lehúz a győzelem terhe és hamar a vesztesek között találod magad.
Szia Gabor 🙂
Elgondolkodtato, hogy viszonyulunk a gyozelemhez, es hogy reagalunk a vesztesegre!
Minden nap ezzel a tudattal kellene indulni a napunknak. Lehet a mainap gyoztes, de lehet vesztes is. Persze ezt nem lehet elore megtervezni, se felkeszulni ra, de lehet a “hogyan tovabb”-ban gondolkodni. Mert minden veszett helyzetre van valami megldas.
Udv. Rozika.
Köszönöm.