Jöjjön az apró betűs rész a kicsi csillag után. Tudod, amit szinte senki nem olvas el – és ami teljesen más perspektívába helyezi a vastag betűs szöveget. Azt a szöveget, ami tartalmát tekintve úgy szól, hogy “nem vagyok szerethető”, vagy úgy, hogy “lószart sem ér a munkám”, vagy úgy, hogy “belehalok a betegségembe”, vagy úgy, hogy “két lábon járó csődtömeg vagyok”. A vastag betűs szöveget már jól ismered.
Na de mi is van még ide írva apró betűkkel?
A “nem vagyok szerethető” lábjegyzete az, hogy *egy olyan ember szerint, aki a gyerekkori traumáimat élteti tovább bennem.
A “lószart sem ér a munkám” kiegészítése az, hogy *egy olyan helyen, ahová nem vagyok való, vagy ahol nem becsülnek meg.
A “belehalok a betegségembe” csillagozott jegyzete az, hogy *olyan szakértők szerint, akik nem a személyemet nézik, hanem statisztikai adatokat – amiket zömében önsajnálatba vagy kétségbeesésbe ragadó emberekből vontak.
A “két lábon járó csődtömeg vagyok” alatt pedig az szerepel apró, alig látható betűkkel, hogy *mert gyerekkoromban elhitették velem, hogy ha valami nem sikerül, akkor nem megértő segítség, hanem büntetés jár – ezért most már magamat büntetem.
Elolvasod alaposan az apró betűs részeket? Mert ha nem, akkor egy mások által összetákolt világképet őrizgetsz görcsösen.
Egy olyan világképet, ami két-három ember kontár munkájából épült számodra. Nincs benne a személyiséged, nincs benne a hited, nincsenek benne a vágyaid, és nincs benne a saját erőd sem.
Csak az ő véleményük van benne. Az pedig nem kell, hogy egyezzen a Tiéddel.