Sokan várnak a csodára. Sokan vannak, akiknek összeomlott az életük, családi vagy személyes válságot élnek meg, nehéz anyagi helyzetbe kerültek, vagy egy hozzájuk közel álló emberért aggódnak nagyon. Életük legsúlyosabb válságába kerültek, és már csak a csodában reménykednek, hogy valahogy megoldódik majd minden. Reménykednek, de valójában már nem is hisznek benne, hogy egyáltalán sikerülhet. Ezért csak várnak, de már maguk sem tudják, hogy mire.
Nekik szól ez a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Tess egy mosolygós, vidám kislány volt. Egyik nap meghallotta, ahogy szülei halkan a konyhában az öccséről, Andrew-ról beszélgetnek. A kislány csak annyit tudott, hogy testvére nagyon beteg, a családnak viszont semmi pénze nem maradt már. Így is költözniük kell néhány hét múlva, mert a kórházi költségek miatt nem tudják fenntartani a lakásukat. Andrew életét csak egy nagyon drága műtét menthetné meg, de senki nincs, aki adna kölcsön ennyi pénzt.
„Már csak a csoda segíthet.” – mondta elcsukló hangon Tess édesapja, miközben a könnyes szemekkel, kétségbeesetten maga elé bámuló anyukára nézett.
Tess csendben a szobájába ment, és elővette a kis lekváros üvegét a szekrényben lévő rejtekhelyéről. Kiöntötte a padlóra a benne lévő pénzt, majd gondosan megszámolta. Háromszor is, hogy véletlenül se legyen hiba. Ezután visszatette az érméket az üvegcsébe, kisurrant a hátsó ajtón, és a közeli gyógyszertár felé vette az irányt.
Benyitott, majd megállt a kiszolgáló pult előtt. A gyógyszerész, aki éppen elmerült egy beszélgetésben, szemmel láthatóan tudomást sem vett a kislány jelenlétéről. Tess türelmesen várakozott. Semmi. Egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát toporgott egy picit, majd csoszogni kezdett, hogy felhívja magára a figyelmet. Hiába. Megköszörülte a torkát párszor, de még mindig semmi reakció nem érkezett a gyógyszerész részéről. Végül Tess megunta, kivett egy érmét a kis lekváros üvegéből, majd nagy lendülettel a pultra csapta. Ez hatott.
„Mit szeretnél?” – kérdezte a gyógyszerész bosszús hangon, majd anélkül, hogy megvárta volna a választ, így folytatta: „Épp a testvéremmel beszélgetek, aki Chicago-ból jött, és ezer éve nem láttuk egymást.”
„Én pedig az én testvéremről akarok veled beszélni.” – válaszolta Tess hasonlóan bosszús hangon. – „Nagyon-nagyon beteg… és egy csodát akarok vásárolni.”
„Tessék??” – kérdezett vissza értetlenül a gyógyszerész.
„Andrew-nak hívják, és valami nő a fejében. Apu azt mondta, hogy csak egy csoda menthetné meg őt. Szóval, mennyibe kerül egy csoda?”
„Mi nem árulunk itt csodákat, kislány. Sajnálom, de nem tudok segíteni.” – felelte a gyógyszerész, most már valamivel lágyabb hangon.
„Figyelj, van rá pénzem.” – erősködött tovább Tess – „Ha nem elég, akkor megszerzem, amennyi még kell hozzá. Csak mondd meg, mennyibe kerül.”
Ekkor a gyógyszerész testvére lehajolt a kislányhoz, és így szólt hozzá: „Milyen csodára van szüksége a testvérednek?”
„Nem tudom.” – felelte Tess könnyektől csillogó szemekkel. – „Csak azt tudom, hogy nagyon beteg, és Anyu azt mondta, műtétre lenne szüksége. De Apunak nincs pénze rá, ezért én akarom a pénzemből kifizetni.”
„Mennyi pénzed van?” – kérdezte a férfi.
„1 dollár és 11 cent.” – válaszolta Tess alig hallhatóan. – „Ez az összes pénzem, de tudok még szerezni, ha kell.”
„Nahát, micsoda véletlen!” – kiáltott fel mosolyogva a férfi – „1 dollár és 11 cent… pontosan ennyibe kerül egy csoda egy kistestvér számára.”
Azzal elvette a kislánytól a pénzt, majd megfogta a kezét, és így szólt hozzá: „Vigyél el hozzátok. Szeretném látni a testvéredet, és beszélnék a szüleiddel is. Hátha pont van olyan csodám, amire szükségetek van.”
A gyógyszerész testvére Dr. Carlton Armstrong volt, aki idegsebészként dolgozott. Teljesen ingyen elvégezte a műtétet, és Andrew hamarosan már újra otthon volt a családdal. A szülők túláradó hálával beszélgettek az események hihetetlen láncolatáról, ami Andrew gyógyulásához vezetett.
„Ez a műtét egy igazi csoda volt.” – suttogta az anyuka – „Te jó ég, vajon mennyibe kerülhetett?!”
Tess csak mosolygott. Ő pontosan tudta, hogy mennyibe került: 1 dollár 11 centbe…
…és egy kisgyerek rendíthetetlen hitébe.
*****
Ez a történet az emberség, a szeretet és az önzetlen segítség mellett valami másról is szól. Valamiről, amit a gyerekek még tudnak, de a legtöbb felnőtt már nem. Valamiről, amit Henry Ford röviden így fogalmazott meg: „Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.”
A gyerekek ezt még tudják. Ezt is. Mert rengeteg más dolgot is tudunk tőlük tanulni – ha figyelünk és nyitottak vagyunk. És ha életed mélypontján Te is a csodára vársz még, akkor gondolj arra a kislányra, aki nem várakozott, hanem cselekedett. Felállt, elindult, és megvette a csodát – a hitével.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Szia Gabor 🙂
Nagyon szep peldaja, hogy mire kepes a szeretet. A gyerekekben meg megvan az a tiszta artalansag, amivel mindenben meglatjak a jot. Oket meg nem fertozte meg ez a vilag. Ha a felnottek tudnak, hogy ok meg tisztan latnak, jo otleteik vannak, es sokszor okosabbak, mint egyes felnott ember. Ha tudnak ezt, akkor talan nem igyekeznenek oket olyan hamar elrontani.
Udv. Rozika.
Köszönöm,hogy vagy nekem,nekünk!Minden gondolatoddal segitesz megérteni,átlttni a problémáinkon.Isten álldjon meg érte! Eröt egészséget! Szeretettel Dr Kelemen Csilla
Kedves Gábor!
Jó hogy vagy! Jó, hogy írásaidat olvasva visszatérhet az életbe vetett hitünk és az emberekbe vetett bizalmunk. Sokszor az ember fogékonyabb a negatív, ártó gondolatokra, és Te az írásaiddal a nehéz percekben segíteni tudsz. Minden gondolat, amit leírsz, bennem további gondolatokat szül, és ezek együtt segítenek néha túllendülni a mindennapi problémákon.
Isten áldjon!
József
Kedves Katalin, nagyon szívesen, én pedig köszönöm szépen, hogy olvasod az írásaimat. És azt is, hogy továbbítod azoknak, akik számára hasznos lehet. 🙂
Legyen nagyon szép napod!
Gábor
Kedves Gábor!
Nagyon köszönöm a kedves, szívhez szóló, tanulságos írásaidat. Minden alkalommal továbbküldöm ismeröseimnek, családtagjaimnak is, abban a reményben, hogy segíthetek nekik ezzel is.
Mégegyszer nagyon köszönöm, ne hagyd abba!
Szeretettel:
Lévainé Somogyváry Katalin
Kedves Judit,
köszönöm szépen a kedves szavaidat, nagyon jól esik. 🙂 Amikor elkezdtem írni, úgy voltam vele, hogy ha csak egyetlen embernek tudok segíteni, már megérte. Most is így gondolom, de nagyon örülök, ha többeknek is tudok. Köszönöm szépen, hogy olvasol, és azt is, hogy másokhoz is eljuttatod az írásaimat.
Legyen nagyon szép napod! 🙂
Gábor
Kedves Gábor,
köszönöm az írásaidat, mindig tudom valaki(k) számára továbbítani. A neten terjedő sok értéktelen tudálékoskodás között jól esik igazi üzeneteket kapni. Sok embernek tudsz segíteni, és ez egy gyönyörű misszió!
szeretettel,
Keya Nádor Judit