Hová tűntek az udvarias, előzékeny, figyelmes férfiak? – hangzik el gyakran a költői kérdésként feltett panasz azoknak a nőknek a szájából, akik már sokat szenvedtek seggfejek miatt. Sokan vannak.
Miért nem kell a kedves, normális férfi a nőknek, miért a seggfejekre buknak? – panaszkodnak azok a férfiak, akik úgy érzik, a fenti tulajdonságok megvannak bennük, mégsem sikeresek a nőknél. Ők is sokan vannak.
És amikor ez a téma felmerül, akkor általában mindössze két kérdés körül forog a vita (ami valójába nem is vita, hanem egymás győzködése): Kinek van igaza? És ki a hibás ezért a helyzetért? Én pedig azt mondom, hogy ezek a kérdések azok, amik miatt egyáltalán létezik még maga a probléma. Ezért látja az emberek jelentős része problémának, és nem megoldandó feladatnak a dolgot. A két kérdésnek ugyanis semmi értelme nincsen.
Természetesen a nőknek van igaza – mondják azok, akik a női oldalon szálltak be a vitába. A férfiakra pedig ugyanez elmondható. És tudod, mi a jó az egészben? Az, hogy mindkét nézőpont teljesen megalapozott. Valóban sok a seggfej hímnemű egyed, és valóban nehezebben ismerkednek azok, akik nem seggfejek. De az egymásra mutogatásnál van egy sokkal hatékonyabb stratégia: a probléma gyökerének megkeresése. Ehhez viszont sokkal mélyebbre kell menni, mint a legtöbbször hallható “azért vagyunk mi ilyenek, mert ti olyanok vagytok” típusú óvodás bölcsességek. És ha már szóba került az óvoda, elmesélek egy történetet, ami segíteni fog jobban átlátni a helyzetet.
Történetünk főszereplője egy 6 éves kisfiú, nevezzük Petikének. Petike udvariasan köszön az óvónéninek, mert ezt tanulta meg a szüleitől. Petike rendesen megcsinál minden feladatot, mert a szülei és az óvónénik megtanították erre. És Petike szerelmes. Ezt nem tanította neki senki, csak úgy jött az érzés. A kislány, akibe szerelmes – nevezzük Zsuzsikának –, helyes és aranyos, sokat játszanak együtt. Petike szándékai komolyak: megkéri Zsuzsika kezét, és még a kedvenc matchboxát is neki adja. Pedig azt még legjobb barátjának, Zsoltikának sem adta kölcsön múltkor a homokozóban.
Pár hónap múlva Petike és Zsuzsika végleg elveszítik egymást: szüleik más iskolába íratták be őket. Telik az idő, és Petikéből Peti lesz, aki újra szerelmes. Szíve választottjának, Fruzsinak szívecskét rajzol a saját készítésű papírvirágja mellé írt levelének sarkába, és bár néhány társa kicsúfolja ezért, de hát 9 éves gyerekeknél ez előfordul. Fruzsinak is tetszik a lovagias Peti, de ez a szerelem sem teljesedik be örök boldogság formájában. Fruzsi szülei költöznek, a kislány másik iskolába fog járni.
Újabb ugrás az időben. Péter éppen azt meséli a haveroknak, hogy milyen jó nővel jött össze tegnap a házibuliban. „Andi, asszem. De tök mindegy, ez is megvolt, csak most le kell ráznom, mert nagyon rinyál, hogy találkozzunk.” Nevetnek. Aztán a haverok is mesélnek, próbálva túllicitálni egymást a trófeáikkal.
Mi történt a romantikus, odaadó Petikével, mialatt önző seggfej Péterré vált? Mi zajlott le benne az évek során? Talán Te is érzed, hogy seggfejnek lenni nem természetes folyamat eredménye, hanem tanult tulajdonságok felvételét jelenti. És ha nem azon vitatkozunk, hogy a lányok-e a hülyék, vagy a fiúk a köcsögök, akkor egész hamar meg is találjuk a valódi okokat. Miért van ennyi seggfej? És aki nem az, az miért nem tud érvényesülni a nőknél? És miért vált annyira ritkává a figyelmesség, hogy ha egy férfi így viselkedik egy nővel, az már flörtölésnek minősül? Vajon tényleg minden kedvesség mögött érdek húzódik?
Több tényező is közrejátszik abban, hogy itt tartunk. Egy nem is lenne elég önmagában, mert ha valaki csak egyetlen területen billen meg az életében, az még jó eséllyel ép lelkű marad. Igen, a seggfejek lelki betegek – csak őket nem látja el senki. És akkor nézzük meg, hogy hol sérült Petike, miközben Péter lett belőle.
Szeretethiány
Kezdjük az alapoknál. Ha egy mentálisan ép gyermekből lelki sérült seggfej válik, abban a szülők keze mindig benne van. Ezen szülőként meg lehet ugyan sértődni, sőt, lehet az egot őrizgetve tiltakozni is, azonban az alapokat, amelyekre egy gyermek életének vára felépül, mindig a szülők adják – és ez már az édesanya hasában megkezdődik. Amit egy kisgyerek a szüleitől kap, annak mindig következménye van. Ahogy annak is, amit nem kap meg.
Ha egy férfi seggfejként viselkedik a nőkkel, akkor nemcsak hogy nem tiszteli, de nem is szereti őket. Erre persze lehet azt mondani, hogy dehogynem, nagyon is szereti a nőket, épp ezért próbál minél többet magáénak tudni, de aki ezt így gondolja, annak fogalma sincs arról, hogy valójában mit is jelent a szeretet. Talán a legjobb példa, amivel eddig találkoztam a szeretettel kapcsolatban, az a virág. Ha tényleg szereted a virágot, akkor nem letéped, hanem ápolod. Nem birtokolni akarod, hanem csodálni, ahogy általad még többé válik. Vagy ha többé nem tudod tenni, akkor legalább békén hagyod. Így működik ez nő és férfi között is.
A seggfej férfi tehát nem képes szeretni egyetlen nőt sem – ennek pedig az az oka, hogy nem tanult meg szeretni. Őszintén, tisztán szeretni viszont csak attól tudunk megtanulni, aki őszintén, tisztán szeret minket. Ez a szülők felelőssége. És persze az is, hogy a saját életükkel milyen mintát közvetítenek a gyerekük felé. Mert nem a szavak számítanak, hanem a tettek. Mindig a tettek.
Megfelelési kényszer
A szülői minta (vagy annak hiánya) tehát komoly hatással van arra, hogy egy gyerekből milyen felnőtt lesz. „Ahogyan az ágat meghajlítják, úgy fog nőni a fa.” Aztán ahogy telnek az évek, a kisgyermeket egyre több külső hatás éri, amelyek szintén eltéríthetik, megerősíthetik, vagy akár komolyan meg is sebezhetik őt.
A külső hatások közül az egyik legerősebb a közösséghez tartozásból ered. A társadalmi elvárásokkal már egész kicsi korunkban találkozunk (ha sír a baba a villamoson, az anyuka szégyenkezve próbál kimászni a kellemetlen helyzetből, és nem is a sírás oka az igazán fontos, hanem az, hogy hagyja már abba), és az egész oktatási rendszerünk a megfelelés köré épül: standard kategóriák szerint csoportosított standard emberek standard tevékenységek ellátására lesznek kinevelve standard módszerekkel. Aki pedig kilóg a sorból, azt megnyirbálják (egy standard ollóval).
Emellett természetesen a közösség, a haverok, az osztálytársak és a más korcsoportbeli gyerekek véleménye is sokat számít egy kisgyerek számára. Azt pedig hamar megtanuljuk, hogy ami és aki más, az vagy vicc tárgya lesz, vagy félni kell tőle. Így válik a romantikus fiú közröhej tárgyává, vagy így lesz a párjához hűséges, odaadó férfiból papucs. És akkor már egy magát férfinak képzelő fiúcska inkább akar lenni menő, mint papucs.
Merthogy papucs aki figyelmes, és menő az, ha valakinek sok csaja volt már, igaz? Oké, sok volt, na de hányat tudtál megőrizni, barátom? Mert a férfiasságnak sokkal jobb mércéje az, hogy van-e olyan lány, aki veled is akar maradni. Amíg nem ismernek, addig könnyen lehetsz a legvonzóbb fogás a világon, de ha a valódi éned előkerül (mert mindig előkerül), akkor vajon mi történik? Márai Sándort idézve: „Sokkal nehezebb megőrizni valamit, mint szerezni vagy elpusztítani.”
A társak és a társadalom által belénk rögzült megfelelési kényszer nagyon erős, és kiváló táptalajt ad a seggfejjé váláshoz. Azt viszont mindenki maga dönti el, hogy járja-e ezt az utat, vagy megtanulja leszarni azt, hogy ki mit gondol, és úgy viselkedik a másik nem képviselőjével, ahogy óvodában még jó eséllyel ment neki (kivéve, ha szeretethiányos, mert akkor szeretni kell először megtanulnia).
Kisebbrendűségi érzés
Számomra nő és férfi kapcsolata egyensúlyon és kölcsönös elfogadáson alapul. Aki nem képes egyenrangú félként tekinteni egy nőre, hanem megszerezni, birtokolni, uralkodni akar fölötte, az kompenzál. A félelmeit kompenzálja. Egy ilyen ember ugyanis attól fél, hogy kevés a nőhöz. Az pedig nem lehet, mert ez az egoját sértené, de nagyon. És mivel önmaga fejlesztésnek még a gondolata sem merül fel benne, ezért másokat próbál maga alá nyomni.
Ha a nőnek problémája van vele, akkor számára a nő hisztis és bonyolult. Inkább ott is hagyja (átmenetileg vagy végleg), mert csak a gond van vele. De lefordítom, hogy mit jelent valójában az, ha egy nőnek azt mondja egy férfi, hogy bonyolult és kezelhetetlen. Az ilyen férfi ezzel tudat alatt ennyit közöl: „Én nem tudlak kezelni, mert kevés vagyok. Képtelen vagyok támogatni téged, amikor szükséged lenne rá. Kisebbrendűségi érzést keltesz bennem, ezt pedig nem fogom hagyni. Vidd el Te a balhét, mert még a végén kiderülne, hogy milyen keveset érek férfiként.”
Az erő téves értelmezése
Nők és férfiak egyaránt beleesnek abba a csapdába, hogy erősnek gondolják azt, aki valójában nem az. Aki másokat elnyom, lenéz, kihasznál, vagy bármilyen más érzelmi fenyegetést okoz számukra, az az emberek többsége szemében egy erős ember. Seggfej, de erős. A nők pedig ösztönösen vonzódnak az erős emberekhez – hiszen az evolúció pontosan arra épül, hogy a nőnemű egyedek az erős, védelmező, szintén erős utódokat nemző hímnemű egyedeket választják ki. Igen, direkt fogalmaztam ilyen csúnyán. Ösztönökről beszélünk, nem tudatos döntésről.
Ahol viszont a tudatnak szerepe van (pontosabban lehetne), az az erős ember definíciójának megalkotása. Ugyanis aki mások elnyomásával próbál érvényesülni, az valójában nem erős, hanem nagyon gyenge – és pont ezt a gyengeségét próbálja kompenzálni (és itt kanyarodunk vissza az előző pontban említett kisebbrendűségi érzéshez). Egy erős ember soha nem másokra lépdelve próbál feljebb jutni, hanem önmagát fejlesztve teszi ezt meg, közben pedig másokat is felemel.
Nemcsak a nők jelentős része értelmezi az erőt tévesen, hanem a férfiak többsége is. Ezért marad látszólag csak két alternatíva: a sikeres seggfej és a figyelmes lúzer. De ez csak rövidtávon igaz. A nők többsége viszonylag gyorsan rájön, hogy a seggfej igen rossz választás volt. Ha pedig az erő definícióját tudatosan helyre teszi önmagában, akkor nem fog belegyalogolni újra ugyanabba a csapdába. A jó szándékú, figyelmes férfi pedig idővel megtanulja, hogy hogyan tud valódi erőt mutatni egy nő számára.
Ösztönös emberi önzőség
Végül van itt még egy tényező, ami viszont nem tanult tulajdonság, hanem ösztönösen van jelen, de a tanulás hiánya miatt tud kialakulni. Méghozzá a hála tanulásának hiánya miatt. Ez ugyanis nem túl fejlett képesség az emberek többségében. Ami jó, azt megszokjuk, és nem tudjuk értékelni, hogy a miénk – egészen addig, amíg el nem veszítjük. Ami van, az vagy rossz, vagy természetes, ami pedig nincs, az kell.
És ez nemcsak az áruház polcán látott hatalmas kalózhajóra igaz, hanem később az emberi kapcsolatainkra is erősen rányomja a bélyegét. Aki a miénk (megint ez a birtokos viszony…), azt nem becsüljük meg eléggé, nem mondunk neki köszönetet, nem élvezzük vele az életet. Aki nem a miénk, vagy félünk attól, hogy elveszíthetjük (és a seggfej férfi viselkedése pontosan ezt a félelmet erősíti a nőben), az fontosabbá válik a szemünkben tudat alatt, és többet hajlandóak vagyunk megtenni érte.
A seggfej máris vonzóbbá, a figyelmes srác pedig érdektelenné vált. Egyszerű a dolog pszichológiája, mégis nagyon kevesen gondolják csak ezt végig. És még sokkal kevesebben vannak olyanok, akik a hálát megtanulva beépítik azt a mindennapjaikba – és az emberi kapcsolataikba.
Minden férfi seggfej? Dehogy. És a nők többsége sem hülye. Egyszerűen arról van szó, hogy miközben a két oldal egymásra mutogat, nem veszik észre, hogy néhány ösztönös és tanult viselkedésmintát követve rendre ugyanazokba a pszichológiai csapdákba másznak bele. Közben pedig nincs is két oldal. Jó reggelt, kedves nők és férfiak!
Nagy köszönet Zsófinak, hogy elgondolkodtatott erről a témáról. 🙂
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
https://hasznaldfel.hu/minden-ferfi-seggfej-mert-aki-nem-seggfej-az-nem-ferfi/?fbclid=IwAR0auOEngrtG_OEP-1e3TgGPLVhhHPvnWUMMA9d40UFIg9M0nbdCeYC44l4
Kedves Gábor!
A gondolatmeneted szépen, lokiusan felépített. Ami viszont a probléma eredetének egészét és ezenk keresztül a megoldás keresését illeti az alábbiakat is figyelembe kell venni:
Virág példáján hozod fel a szeretet értelmezését. Azonban meglátásom szerint a fő gond annak kimutatásával van. Egyrész ez a látszat kérdése felé is vezet, másrészt az észlelés és az értelmezés személyes jellegétől is függ. Röviden kulcs kérdés a kommunikáció. Kommunikáció jelentése szó szerint közösség teremtés.
A látszat fenntartása nem csak pejoratív értelemmel bír. Az elmérgesedő párkapcsolatok arányát nézve arra juthatunk, hogy minimum az emberek fele rosszindulatú, önző és csupán saját gyarló érdekeinek érvényesítésében látja az élet értelmét. Persze semmi alapunk azt feltétlezeni, hogy mindenért az egyik fél a felelős, a másik ártatlan áldozat. Sőt a másik szemszögéből szinte mindig épp fordított a helyzet.
Mivel nem vagyunk gondolat vagy érzelem olvasók a másik számára érthetően kell kifejeznünk szándékainkat, elképzeléseinket, és ugyan ilyen súlya van értelmezési képességünknek a befogadói oldalon. A közösségi normák biztosítanák kifejezési formák (tehát nem csak verbális komm.) helyes használatát és értelmezését.
Az alapeset azonban sosem tiszta. Ennek részben a hagyományok elvesztése az oka. Másrészt az egyén tudatosságának szintje mindkét oldalon: Tudatos viselkedés, tudatos nyelvhasználat, tudatos észlelés és az észleltek értelmezése.
… részletezhetném tovább, de a lényegi alap ennyi, amit mindenki tovább tud gondolni. Ez segítene, főleg ha hajlandó önkitikával alkalmazni…
Én nem gondolom, hogy csak a csoda segíthet és azt sem, hogy a férfiak 98%-a ilyen lenne, de azzal maximálisan egyetértek, nőként, hogy alapvetően a nők nagy tömegének viselkedése és a fogamzásgátló miatti szexuális felszabadultség/szabadosság az oka annak, hogy ez a helyzet kialakulhatott. Ha a nők tömegei nem tűrnék el ezt a fajta “seggfej” udvarlást és viselkedést, akkor a “seggfej” pasiknak valóban esélyük sem lenne még hosszútávon sem szexhez jutni, ami a férfiak (és szerintem a világ) alapvető mozgatórugója, és akkor kénytelenek lennének változtatni a saját viselkedésükön.
Ezt a saját példámon látom… Amíg cselédlányként viselkedtem, lovászfiút vonzottam, mikor megtanultam Királynőként viselkedni, besétált az ajtón a Királyom… (Mondjuk én már az óvodában is azt láttam, hogy onnan tudhatom, hogy tetszem Petikének, ha jól megcibálja a hajam és elgáncsol az udvaron, szóval ez korábbról eredő probléma szerintem… )
Az első férjemnél nagyobb seggfejt nem nagyon hord a hátán a Föld. Pont abba a szeretethiányos környezetbe született bele, amiről Gábor írt, és mivel a saját anyjának is simán mondja, hogy rohadjon/dögöljön meg, így – most már érthető módon – engem és a lányunkat sem nagyon tisztelt, szeretett. A volt apósomtól – most már szintén érthető módon – azt az atyai tanácsot kaptam az esküvőn, hogy “Tűrni, tűrni, tűrni!” – a volt férjem néha elveri a saját apját a gyerekeim előtt. Én tartottam el házasságunk 7 éve alatt. Pár hetes házasok voltunk, amikor apámtól kért 100 ezer Ft-ot, mert nem volt pénze karácsonyra, majd a teljes összeget saját magára költötte én egy csokit sem kaptam. üres kézzel állt a fa előtt. Vettem neki saját kocsit, Rómába vittem focimeccsre a szülinapjára, simán megvettem neki az 50 ezres napszemüveget, bakancsot, stb. akkor is, ha utána magamnak már csak 2 ezresre futotta. Ezek után – mint utóbb kiderült – velem fizettette ki a swingerklubos belépőjét a nőjével, simán megkéselte a kerekeimet, belémhajtott kocsival, hogy elvegye a gyerekeket, és annak ellenére, hogy a szeretője 13 nőről küldött nekem fotót a volt férjemmel a saját ágyamban, a volt férjem talált ahhoz NŐnemű! ügyvédet, hogy tőlem 400 ezer Ft-os gyerek- és férjtartást követeljen a váláskor.. És se a bíróság, se a gyámhivatal, se a rendőrség nem csinált semmit! Ez a mai Magyarország!
Viszont a másokra ujjal mutogatás helyett én inkább elkezdtem azzal foglalkozni, hogy rájöjjek, hogyan kerültem ebbe a helyzetbe és miért hagyom, tűröm el ezt a viselkedést a volt férjem utáni pasiktól is. Kb. 3 évembe került, hogy különböző Tanítóknak, mint Gábor is, és előadásoknak, olvasmányoknak hála, cselédlányból Királynőt csináltam magamból.
Elköltöztem Ausztráliába egyedül, két gyerekkel, három bőrönddel. Itt megismerkedtem egy indiai-bangladeshi-fidzsi-szigeteki (vegyes keresztény-hindu-moszlim) társasággal és a második férjemmel, aki egy Buddhába oltott Gandhi és Teréz Anya. Végtelenül kedves, tisztelettudó, őszinte, nyugodt, kiegyensúlyozott, békében van saját magával és a világgal. Felelős beosztásban van az egészségügyi minisztériumban, de ha azt kérem, hogy majd valamikor segítsen nekem feltenni a függönyt, akkor előbb készít egy karnist, majd hozza a létrát meg a varrógépet és méretre vágja meg beszegi nekem a függönyt. Ha valamit nem tudok megcsinálni, akkor jön és segít.
Nyilván cserébe ő is megkapja, amit ő szeretne.
Ebben a társaságban minden Férfi szereti és tiszteli a Nőket, kedvesen, tisztelettel beszélnek velünk. Ha valaki többet iszik, mint amit bír, akkor a többi Férfi hazaviszi/elviszi, lefekteti egy szobába aludni, és bocsánatot kér a társaságbeli Nőktől az illető viselkedése miatt. Bulikon sütnek-főznek ránk, kiszolgálnak, gondoskodnak arról, hogy minden rendben legyen körölöttünk, közben pedig egyáltalán nem lesz belőlük papucs és senki nem kérdőjelezi meg, hogy ők a ház urai otthon, amúgy a partyn is. Nyilván ehhez olyan Nők kellenek, akiknek vannak elvárásaik velük és saját magukkal szemben is, adnak magukra, halkszavúak, nem káromkodnak, szintén kedvesen, tisztelettel beszélnek mindenkivel. Szóval, van remény!
Azt hiszem, Gandhi mondta, hogy “Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!” Az én világomban már megvan a változás…
Szia Gabor 🙂
Erdeklodessel olvastam ezt a cikket is. Nagyon jonak talalom. Erdekes, ertelmes, hatekony es tanito jellegu.
A hozzaszolasokkal egyutt pedig kerek egesz lesz belole. Valoban hosszu, de megeri vegigolvasni. Es foleg a visszajelzesek sokat mondoak. Tovabbra is nagyon – nagyon varom a kovetkezot.
Udv. Rozika.
Rohadt hosszú volt, már kerestem benne az “aki eddig elolvasta jelentkezzen 20e Ft-ért” mondatot.
De megérte.
Ja és a pénzt is megkaptam!!!
Remek gondolatok!
Kedves Gábor!
Nagyon jól összefoglalja írásod a témát, egy gondolatom jött még hozzá:
a férfi azért akarja még a nőt leuralni – tudattalanul, ne hogy a nő saját erejére ráébredjen.
A tenger akkor is létezik, hullámzik és megcsillan rajta a nap és a hold fénye, ha az ember nem szemléli,
mert a Teremtő nézi őt.
Jó cikk! Mondom ezt férfiként!
Nem hiszem, hogy én lennek a nagybetűs álompasi. Nyilván van normális munkám / vállalkozásom teszem a dolgom.
Én a harmadik kategória vagyok. Meguntam. Meguntam azt, hogy olyan emberek is körbevesznek aki baromira azt sem tudják hogy mit akarnak. Egyszerűen leépítettem őket nőket és férfiakat egyaránt. Egyszerűen rabolják a drága időt. Állandóan azt hallgatni, hogy a világ szar elég unalmas olyan emberektől akik baromi lusták tenni bármit is.
Nyilván alkalmanként vannak “fizikai” szükségletei az embernek. Az igazit azonban nem keresem. Majd jön magától.
Kedves Gábor.de jó,hogy felvetetted ezt a témát is!
Előszőr én is egy megtörtént esetet hoznék fel példának.Valamikor óvónéni voltam a 80-as években és járt kiscsoportomba egy Renáta nevű kislány.ha a nevét kimondtam,már összerezzenve megállt és szinte látszott rajta,hogy azt várja,hogy most megint ki fog kapni valamiért.Alig vártam,hogy délutános legyek,s a szüleit megismerhessem.Egyik este egy rosszul öltözött,sötét alak nézett be a csoportom nyitott ajtaján és nem is köszönt,csak Renátát szólította,aki a játékát eldobva sugárzó arccal repült feléje.Az apukája volt.Mindegy,hogy ez a férfi milyen elhanyagoltan nézett ki,de amikor bemutatkoztam és beszélgetni kezdtem vele,miközban ő a kislányára adta fel a kinti ruhákat,észrevettem,hogy milyen gyengéden néz Renátára,amikor megdícsértem,hogy alapjában véve nagyon jó,csendes kislány.Első alkalommal nem akartam sokat megtudni,de ahogyan a hetek múltak és ugye 2 hetenként voltam délutános,Renáta apukája egyre jobban ismerhetővé vált a számomra.Már nem azt néztem,milyen piszkos a ruhája,hogy ápolatlan,borotválatlan(pedig egy jóképű pasas lett volna!!!!!),hanem azt,hogy olyan sokat beszélgetett a kislányával és ők ketten mindig jókat nevettek.Csak egy este derült ki egészen véletlenül,hogy Reni anyukája elhagyta őket egy másik paliért.A kislány attól kezdve szorongó lett,amit ugye én is észrevettem az első napokban.
Renáta a csoportunkban kezdett megváltozni,jól érezte magát,néha játszottak is vele kisebb ideig a többiek,s az apuka kapcsolata is valahogyan jobb lett felénk.Eleinte ellenségeskedve méregetett,s amikor kérdezősködni “mertem”,úgy éreztem,legszívesebben rámordítana,hogy “kuss,ez nem a maga dolga”stb.stb.
De ez az ember megszelídült és bizony láttam,hogy az apa is mélyen sérült,érzékeny ember!
Milyen kár,hogy nem tudunk sokszor segíteni egymáson,hiszen a sérültek begubóznak,mások számára elérhetetlennek teszik magukat és kifelé sündisznóállásban viselkednek,amit ebben az esetben teljesen meg is értettem!
Nagyon értékes férfiak vannak,akiket sokan SEGGFEJEKNEK titulálunk,pedig ítélkezni bárkiről nem szép dolog,pláne nem,ha nem is tudjuk,hogy miken mentek keresztül!
Ez csak egy pirinyó kis példa volt,de köszönöm,hogy hozzászólhattam!Remélem,hogy Renátából egy klassz nő lett és az apuka is később igazi partnerre talált!
Köszönöm Gábor,nagyon tetszett!Szeretettel:Merész Zsóka
Gratulálok, tökéletes írás Gábor!
Ezt, és a hasonló útmutatókat kisgyermek kor óta kellene mutatni, mondani, tanítani. Mint szülőnek, mint az iskolában.
Sajnos az a baj a fiatalokkal, hogy elolvasván ezt a cikket, ami szép magyar betűkkel van leírva, még sem fogják érteni. Értik – de mégsem! Mert persze ez rájuk nem vonatkozik! Ők ez alól kihúzzák magukat, mert még a teljes tökéletesség világába vannak elmerülve. Egy szavadat sem hiszi el a többsége. 🙁 Sajnos
Mindez, amit leírtál nagyon-nagyon hasznos egy poros-rögös utat megjárt, tapasztalatokkal teli életúttal megáldott, bizonyos korba érő embernek. Legyen az férfi, vagy nő. Sokat segít a megértésben, önmaga felfedezésében, hibáira való rámutatásban, a múlt elfogadásában, a fejlődésben, a változtatásokban.
De ezt egy fiatal, aki még nem ment át sebzéseken sosem fogja megszívlelni mindaddig, míg át nem megy ezeken.
És az idő, rengeteg idő és tapasztalás. Sajnos be kell látnunk, hogy hiába szeretnénk segíteni a fiatalabb korosztálynak, nem fogadják el és lehet ez így van rendjén. Majd saját bőrükön tanulják meg az idáig vezető utat, és akkor majd lehet újra megmutatjuk nekik, hogy lám itt volt a támpont, de te konok és makacs voltál, nem figyeltél rá! Még mindig náluk van az igazság, még mindig azt keresik ki a hibás! És még nem jöttek rá, hogy nincs hibás, nincs igazság. Mindenkinek a sajátja van és ebből kell gazdálkodni.
Majd amikor 40-50 évesen, porosan, összeesve és megkínlódva elér odáig, hogy már nem érdekli kinek volt igaza, nem érdekli a hatalom, az egó, akkor majd meg fogja érinteni a szavaid és a hasonló okfejtések. És akkor döbben rá … mekkora seggfej/hülye nő voltam, hiszen itt volt minden a szemem előtt, csak figyelnem kellett volna. Nem elhinni – kipróbálni. De még akkor gyenge voltam, féltem és erőszakos voltam. Mindent akartam minden áron!
Amikor majd nem másra mutogatnak, amikor elhiszik, hogy nincs más út, nincs más lehetőség, csak egy van – megkeresni a hibát és kijavítani. Magamban is! Nos akkor lesz majd ennek az írásnak óriási jelentősége. Akkor viszont nem elolvassa, nem megérti – meg fog semmisülni saját maga egójában, összeroskad és bánni fogja az egész életét, hogy így elfecsérelte. Remélhetőleg ez az állapot elég hamar fog bekövetkezni, hogy legyen még egy kis ideje jóvátenni önmagában okozott téves eszméket, értékrendet és a változás útjára tudjon lépni, és a maradék időben egy értékes, szeretetteljes és boldog életet fog tudni élni. Olyannal, aki viszont átment hasonló tapasztalásokon. 2 gyerek anyukája vagyok, még kicsik. Ezen és hasonló írások alapján már tudom, hogy hol hibáztam és rettenetesen nehéz nem rátelepedni a gyerekeink nyakára. Túl féltés, túl tanítás, túl minden!
Be kell látni, hogy nem fognak elérni semmilyen célhoz, ha az utat kispórolják belőle. Hagyni kell, hogy saját maguk járják a saját lelküknek megfelelő utat, és én ott vagyok mögöttük, ezekkel a tapasztalásokkal és írásokkal, hogy néha segítsem az élet megértésében őket. Többet azt hiszem nem tehetek. Minden egyénnek a saját fejlődési tempójában kell megtennie az életnek nevezett labirintust. Segíthetek nekik gondolkodni, segíthetek ötletelni, de a maguk igazságára nekik kell rájönni!!!
Ezért nagyon szomorú, hogy az írásod amennyire jó és értékes, úgy nem lehet vele megmenteni a korai stádiumban lévő seggfejeket és hülye p…..kat. Viszont segít az értelmezésben. Utólag. Hát igen.
Úgy tudnám definiálni az érési szakaszt, hogy az almának is kell az idő és a körülmények, hogy szép érett almává érjen. Nem lehet lespórolni sem az esőt, sem a tűző napot, sem a férgeket. Amelyik fennmarad a fán és beérik, abból lesz igazán finom gyümölcs. A seggfejség is egy stádium, kell ahhoz, hogy a folyamat teljes legyen. De nem mindegy meddig tart!!! Van egy olyan érzésem, hogy minden fiú és minden lány egyszer átesik e fajta próbatételeken. Van aki pár év alatt rájön, van aki az életét éli le ebben a tudatban. Szeretet, elfogadás, tisztelet, becsület és még sorolhatnám mik is kellenek a jó emberré váláshoz. Ez egy élet munkája. Ez az út.
Köszönöm az írásod és az értékes munkád. Meglehet, te csak a gondolataidat írod le, miközben egy hihetetlen fontos és értékes munkát végzel. Tanítasz embernek lenni!
További sok sikert és kívánom, hogy minden gondolat úgy jöjjön ki belőled, hogy az sok felé elérjen és teremjen alma, meg körte, meg szőlő meg sok-sok értékes emberpalánta.
Kedves Gábor!
Tegnap kezdtem olvasni az írásaidat, és nagyon tetszik. Némelyiken jót sírtam. Örülök,hogy rátaláltam az oldaladra! Köszönet érte, hogy megosztod a gondolataidat!
Kedves Zita,
én is köszönöm szépen a cikket, nagyon fontos teendők vannak benne. Számomra csak az az elszomorító, hogy fel kell hívni a figyelmet olyan dolgokra, amik szerintem teljesen természetesek, mint az elmosogatás, a pelenkázás, a volán átengedése, és általánosságban az egyensúly megőrzése egy párkapcsolatban. De bízom benne, hogy egyre több ember számára természetes lesz ez. És teszek is érte, hogy így legyen. 🙂
Kedves Gábor!
Köszönöm, hogy elgondolkoztál. Egy barátomtól, aki már egy ideje nem csak gondolkodik, hanem keresi az útja-módját, hogy tegyen is, ezt a cikket kaptam éppen ma:
http://www.stop-ferfieroszak.hu/sites/default/files/dokumentumok/12_pont_noi_eselyegyenloseg_tudja_e_on_pdf_18790.pdf
üdvözlettel:
Zita
Szerintem meg isten ments attól, hogy újra EGY legyen, ami ketté vált!! Pont az a szép az egészben, hogy igenis van NŐI és FÉrfi szerep.
Ez a cikk amúgy nagyon jó.
Jó a cikk, de pár apró kiegészítést azért tennék hozzá, elsősorban a cikk író számára. A szülők, a környezet, az a miliő, ami körénk rendeződik, már akkor kiválasztásra kerül, amikor még nem rendelkezünk azzal a csodálatos “szerkezettel”, amit úgy hívnak, hogy AGY! Az írásban szereplő “Petike” is választott és annak, hogy mit választunk vagy választhatunk, mindig nyomós oka van, milyen impulzusokra, behatásokra, kapcsolatokra van szükségünk! És ez az ok, sohasem a mostani életben keresendő és található. A körénk rendeződő környezet az életünk során természetesen modulálódni, alakulni, változni fog. Ez bizonyos életszakaszokban lehet kedvező vagy éppenséggel kedvezőtlen. A női és férfi kapcsolatokról nagyon röviden most csak annyit, hogy amíg, két ember kapcsolatát a nemi különbözőség fogja determinálni, azaz én nő vagyok, te meg férfi, azaz más vagyok, addig nem lehet a kapcsolat problémamentes. Amikor felek a nemi különbözőségen túl tudnak majd lépni és tudnak majd úgy nézni és viszonyulni egymáshoz, hogy nem a nőt és a férfit látják egymásban, hanem az EMBERT, akkor lesz jó esély arra, hogy létrejöhet a harmónia közöttük. A mai időkben pedig csupán egy berögzült ortodox hülyeség az, hogy női meg férfi szerep. Az idő már rég meghaladta ezt a koncepciót. Nem fogom leírni, de ahhoz, hogy átfogó képet lehessen kapni, szükséges lenne ismerni azt, hogy anno, miért is lett kettéválasztva az, ami valamikor egy volt. És azóta el is vagyunk foglalva rendesen azzal, hogy “megszállottan” keressük akár a csalódásokat is bevállalva, a másik (elvesztett) felünket, nő a férfit, férfi a nőt! És ez mindaddig így is marad, amíg a kettő újra egy nem lesz! Ha mostanában még nem is, de elkerülhetetlenül így lesz!
Én úgy gondolom, hogy mindig is lesz igény figyelmes, nem játszmázó, őszinte nőkre és férfiakra. Aki ilyen, az általában azért kevésbé sikeres az ismerkedésben, mert gyakran alárendeli magát a másik embernek. Érdemes megtanulni, hogyan maradjunk határozottak és érdekesek anélkül, hogy feladnánk azt az értékrendet, amit jó esetben megkaptunk gyerekkorunkban. A téma javaslatod nagyon jó, felírtam magamnak, köszönöm szépen. 🙂
Bizony borús a helyzet… A figyelmes férfiak és nők csak remélhetik, hogy vannak olyanok, akiknek felnyílik a szeme, és vevők lesznek a figyelmes férfira, avagy a figyelmes nőre… A figyelmes férfiakkal párhuzamosan megérne egy misét a nem hisztis, nem játszmázó nő – mert aki nem az, az nem köti le hosszú távon a férfiak figyelmét. Hiszen aki megbízhatóan az övé, azért már nem kell aggódni és küzdeni és már nem is érdekes…
Egyetértek, nem kéne az egész férfitársadalmat (és az áramszolgáltatót) szidni. De ha ezt teszi, az megint csak az ő dolga. Egy vélemény mindig többet mond el arról, aki mondja, mint arról, akiről mondják. Aki ezt nem érti meg, az úgyis be fog dőlni az olyanoknak, mint akiket említettél. Aki pedig megérti, az leszarja, hogy ki kit szid, egyszerűen csak éli az életét, és nem a hallottak alapján ítélkezik, hanem a saját tapasztalatai alapján értékel másokat. Kevés az ilyen ember, de pont abban szeretnék segíteni, hogy egyre több legyen. És hiszek benne, hogy közös erővel tudunk változtatni a jelenlegi helyzeten.
Ha ilyen tapasztalatra van szüksège hát lelke rajta ezzel egyetèrtek. De utána ne az egèsz fèrfi társadalmat szidja, mint ahogy ha megráz az áram – a saját hibámból, – èn sem az áramszolgáltatót szidom!
Ha erre a tapasztalatra van szüksége, akkor megkapja ezt a tapasztalatot. Szerintem egy férfinak azokra a nőkre érdemes koncentrálnia, akik értékelik és elfogadják őt, nem azokra, akik másra vágynak. Ha őszintén önmagadat adod, és figyelmes vagy, de nem megalázkodó, akkor megtalálod ezeket a nőket, vagy ők találnak meg Téged. 🙂
Mire a nők többsège rájön arra, hogy a seggfejeken kìvül is van èlet, már vèn tyùkok lesznek. Mèrt izgalmas együtt lenni egy seggfejjel, annak ellenère hogy jobb esetben a környezete is figyelmezteti a lányt a veszèlyre?! Ez olyan amikor a magasfeszültsègű vezetèket megfogja valaki, annak ellenère hogy tudja hogy halálos is lehet ès mèg figyelmeztet is a tábla, hogy: “Vigyázz magasfeszültsèg!” Kell a megrázó èlmèny, mert ez izgalmas?! Mi ebből a tanulság? Aki belenyul a 220-ba ne csodálkozzon azon, hogy meg….. az áram!
Kedves Amandina, nagyon köszönöm Neked is! 🙂
Kedve Dominik !
Igen, igen igen ! Pontosan ugyanazaeket szerettem volna leirni a szambol vetted ki a szot.
Nagyon örülök, hogy Te is így állsz hozzá, én is hiszek benne, hogy egyre több embernek megtanítható az, hogy odafigyeljünk egymásra. Nem olyan bonyolult ez. 🙂
Az utolsó mondatod is nagy igazság. 😀
Teljesen egyetértek. Sokáig az volt a véleményem, mint Tüskebökinek, de az egy mély gödör, megérte kimászni (elnézést Tüskeböki, nem minősítésnek szántam). Egyre többen gondoljuk így és előbb-utóbb elérjük a kritikus tömeget, akkor pedig komoly változások lesznek. 🙂
A férfiak 98%-a miatt van rossz híre az összes többinek. 😀 😀
Kedves Mária,
nagyon szívesen, én pedig köszönöm szépen, hogy leírtad a női oldalt is. Teljesen egyetértek, nagyon gyakori az a két lelki sérülés típus, amiket írtál, és rengeteg szülő ezt adja át a gyerekeinek. A szülővé váláshoz nem kell jogosítvány… Tényleg sokat érdemes beszélni erről a témáról, biztos, hogy még én is érinteni fogom máskor is. Nagyon jó, hogy megírtad ezeket a gondolataidat, még egyszer köszönöm!
Legyen szép napod! 🙂
Gábor
Kedves Gábor, nagyon fontos témàt vetettêl fel, mondhatnám, hogy húsbavágó, Nemcsak a kisfiúk, de a. kislányok is válhatnak a szeretetlenség áldozatává és szerintem annak súlyosabb következményei lehetnek, mert ezekből a kislányokból később anyák lesznek, de még mielőtt anyává válnak ketesztülmennek jó néhány kapcsolaton, ahol vagy kihasználják őket, vagy ők akarnak kihasználni mindenkit, attól függően, hogy milyen beállítottságúak. Az első krónikus àldozati eset, a másik meg szerintem szociopata, egyikre sem bíznék jó szívvel egy gyermeket. Mai világunkban nagyon sok a lelkisérült ember, az emberek valahogy elfelejtettek erőt meríteni önmagukból, mintha elfelejtettünk volna felnőni, bár egy picit mintha változna a tendencia, szeretnék bízni ebben. Köszönöm az írásodat, erről a témáról nem lehet eleget beszélni. Szép napot, Mária
Szia Tamás,
köszönöm szépen, örülök, hogy hasznosak az írásaim. Annak pedig még jobban, hogy Te is próbálsz építő gondolatokat átadni másoknak. 🙂 Mindig nagyon jó érzés olyan emberekkel találkozni, akik kicsit szebbé próbálják tenni a világot maguk körül. Köszönöm, hogy megírtad, és azt is, hogy olvasol. 🙂
Legyen szép napod!
Gábor
Szia Nagylaci,
köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. 🙂 Teljesen egyetértek, sok Petikéből nem lesz seggfej, csak sokan vannak, akik a másik végletben rekedve úgy érzik, nem tudnak érvényesülni, éppen a megfelelni vágyás miatt, ahogy írtad is. De aki elkezd foglalkozni önmagával, és szembenéz a félelmeivel, az mindig képes a fejlődésre. Én is bízom benne, hogy egyre több ilyen ember lesz. 🙂
Köszönöm szépen Dominik, nagyon örülök neki, hogy hasznosak az írásaim. 🙂 Az életben szerintem az egyik legfontosabb dolog a folyamatos fejlődés. Én is erre törekszem, és örülök, ha tényleg sikerül is. Még egyszer köszönöm a kedves szavaidat, és azt is, hogy olvasol. 🙂
Legyen szép napod!
Gábor
Én azért nem látom ennyire borúsan 🙂 Tényleg pusztítja önmagát az emberiség, és tényleg sok a rosszul gondolkodó, vagy egyáltalán nem gondolkodó ember, de nagyon sok olyan ember is van, aki nem rombol, hanem épít. És minél inkább felvállalja magát egy ilyen ember (szembemenve a saját félelmeivel és a közvéleménnyel), annál több olyan emberrel fog találkozni, aki hasonlóan gondolkodik, és akikkel közös erővel kicsit szebbé tudja tenni a világot. 🙂
Kedves Gábor!
Örülök, hogy rátaláltam a blogodra. Jó olvasni azt mástól, amit én is mondok az embereknek körülöttem. Sok esetben még a szavaink is ugyanazok. 🙂 Ez is egy jó írás volt, kíváncsian várom, mi lesz a következő téma.
Csak így tovább, te vagy az élő példa arra, hogy értékes tartalom is van a neten.
Minden jót,
Tamás
Szervusz Gábor,
megint aktuális és jó gondolatokkal teli ez a “seggfejes” írásod.
Egyetlen ellentmondás meglétében azért én bizakodok:
A Petikékből (akik 9 éves korukig kvázi “OKÉ”-k, azokból már) többnyire mégsem lesz seggfej!
“A társak és a társadalom által belénk rögzült megfelelési kényszer nagyon erős, és kiváló táptalajt ad a seggfejjé váláshoz. Azt viszont mindenki maga dönti el, hogy járja-e ezt az utat, vagy megtanulja leszarni azt, hogy ki mit gondol…”
Ez utóbbit is kiegészíteném: vannak Petikék, akik azt is megtanulják, arra is ráéreznek, hogy kiknek a véleményét szarják le… Igaz, közöttük sokan (tán a gyengébbek és a bölcsebbek) úgy alakulnak, hogy látszólag megfeleljenek…, de a napi “tükörbenézés”, a szűkebb környezet… ennek ellenére mégis “OKÉ” marad.
🙂
Kedves Gábor,
Köszönöm. Köszönöm hogy hetente jobbnál jobb gondolatokat osztasz meg velünk. Ez is egy hihetetlenül jó gondolat volt, melyből sok sok ember meríthet! Azt kell mondjam Gábor hogy néha eléggé meg tudsz “lepni”. Hogyan? Úgy hogy tudod “überelni” (az eddig is nagyon jó írásokat) még komolyabb írásokkal! Le a kalappal! Hálásan köszönjük az írásaidat, úgy gondolom hogy több ember nevében is beszélhetek.
Legjobbakat ,
Dominik
Egy alapvetően önmagából kiforditott világban èlünk, ahol a jót rosszkènt, a rosszat pedig jókènt èrtelmezzük. A becsület, tisztessèg, hűsèg, jószivüsèg erènyeit már nem èrtèkelik az emberek, aki ilyen tulajdonságokkal rendelkezik maccsa sincs sem a nőknèl, sem a világban. Ez azèrt van mert mindenki alkalmazkodni akar ehhez az èrtèkèt vesztett világhoz. Mert nem kell az Isten ès az Ő törvènyei sem. Ahogy a cikk is ìrja: mert ez a menő. A nőknek nagy felelőssègük van, mert egy fèrfi mindig ùgy fog viselkedik, ùgy udvarol, ahogy egy nő elvárja. A seggfejeknek esèjük se lenne, ha a nők különbsèget tudnának tenni jó ès rossz között, de valjuk be sajnos nem tudnak. Nincs helye normalitásról beszèlni egy alapvetően beteg, èrtèkèt vesztett társadalomban. Nagyon nagy bajban vagyunk! Megèrett a világ a pusztulásra, itt már csak a csoda segìthet (Garabandál 1962-63)