Történtek már veled igazán szörnyű dolgok? Kerültél már valaha teljesen kilátástalan helyzetbe? Jó eséllyel igen. Talán most is éppen abban vagy, és feladni készülsz. Ráadásul ha ezt megteszed, senki nem ítélhet el, és még csak nem is haragudhat rád – hiszen jó okod van rá, hogy ne küzdj tovább.
Van egy lány, akinek szintén jó oka lehetett volna erre, és bár mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, mégis a legtöbbünk problémái eltörpülnek a mögött, amivel Kayla Montgomery már egészen fiatalon szembesült.
Egy focizással kezdődött. Csakúgy, mint máskor mindig, a 14 éves Kayla lelkesen vett részt az edzésen, ami azonban most nem olyan volt, mint a többi. Valami nagyon nem volt rendben. Kayla a lábaiban zsibbadást érzett, és a tünetek később sem akartak megszűnni. Sclerosis Multiplex. Ez volt a diagnózis. Talán tudod, hogy egy rendkívül súlyos autoimmun idegrendszeri betegségről van szó, melyet az orvostudomány jelenleg nem képes gyógyítani.Kayla pedig teljesen összeomlott a diagnózis hallatán. Nagy tervei voltak, melyeket ez a két latin szó egy pillanat alatt porrá rombolt. Vége a sportpályafutásának, vége a normális életnek, és örökre elfelejtheti az álmait – a folyamatos leépülés vár rá. Az elkövetkező egy év a teljes bezárkózásról szólt. Lábai érzéketlenné váltak, krónikus fáradtság gyötörte, gyakori migrénes fejfájás és időnként idegi fájdalmak keserítették meg a napjait. Minden éjszaka sírva aludt el. A kezdeti tagadás után az önsajnálat mélységeibe merülve passzív szemlélőjévé vált saját leépülésének.
Aztán valami megváltozott. Elege lett. Rájött, hogy a betegségét kifogásként használja arra, hogy elrabolja önmagától azt a rengeteg lehetőséget, amit az élet számára kínál. Megértette, hogy a külső körülmények sokkal kevésbé számítanak, mint a saját hozzáállása. És amint ezt megértette, arra is rájött, hogy a betegségének tényén ugyan nem tud változtatni, de képes azt teljesen más perspektívába helyezni. Mert ez csak a saját döntésén múlik.
Mivel a focit a gyakori hirtelen megállások és irányváltások miatt már nem tudta folytatni, Kayla futni kezdett, méghozzá nem is akárhogyan. Néhány év alatt a legjobbak közé küzdötte fel magát, és tette mindezt úgy, hogy amint bemelegszik a teste, betegsége miatt lábai gyakorlatilag teljesen érzéketlenné válnak. Próbáld meg elképzelni, hogy ez mit jelent… Nekem nem megy. Óriási kihívás lehet ilyen körülmények között versenyezni, de akár csak magadban kocogni is.
Kayla azonban fut, és mindaddig futni is fog, ameddig betegsége ebben teljesen meg nem tudja akadályozni. Megtanulta karmozgását figyelve koordinálni a lábait, így képes egyre jobb és jobb teljesítményt nyújtani. És míg a többieknek a célba éréssel véget ér a verseny, neki még csak akkor kezdődik egy újabb küzdelem: ugyanis amint megáll a futás után, egyből összeesik, ezért edzője mindig ott várja a célvonalnál. Jegelés és masszírozás hatására kezdi csak újra érezni a lábait, és ez minden egyes futása után így van.
(h/t: cnn)
Mégis miért csinálja ezt? Miért vállalja a fájdalmat, a küzdelmet, a komfortzónájának elhagyását? Azért, mert élni akar. Nem csak létezni. Nem csak túlélni valahogy. Nem csak áldozatként végigszenvedni az életét. Ő igazán élni akar: harcolni, megvalósítani az álmait, és élvezni, ahogy halad előre egy olyan úton, mely sokkal rögösebb, mint amit a legtöbb ember el tud képzelni.
Az alábbi videóban Kayla életébe kaphatsz bepillantást (angolul nem tudóknak is érdemes legalább az elejét megnézni, ahogyan célba ér):
Kayla Montgomery számára minden egyes nap újabb csatát jelent. Minden egyes nap újra szembenéz a kihívásokkal, és minden egyes nap meghozza a döntést: élni fog. Nem kifogásként, hanem motivációként használja fel a körülményeit, és minden erejével halad előre álmai beteljesítése felé.
Nagy köszönet Krisztinek és Rékának, hogy felhívták a figyelmemet Kayla történetére. 🙂
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Köszönöm szépen Ervin! Ismerem Mosolykát (személyesen sajnos még nem), és minden tiszteletem az övé. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit írtál a hozzáállás fontosságáról. Ahogy George Bernard Shaw írta: “Az emberek bölcsessége nem tapasztalatukkal arányos, hanem azzal, ahogyan felfogják a tapasztalatot.”
Számomra egy élet út döbbentett rá egy-két dologra.
Életünkhöz való hozzáállás felelősségére, ami kihat jövőnkre.
Miként fogjuk fel a körülményeinket, az életünk során szembe jövő pozitív vagy negatív dolgokat.
És ezek után, hogyan döntünk?!
Ha talán nem lenne ismert:
Hozleiter Fanny (Mosolyka)
“TE DÖNTESZ”
http://hu.scribd.com/doc/207029856/Te-dontesz#scribd