Csendes gyilkosok

Írta: | 2016-10-24
Tudod, nem mindig azok a legveszélyesebb emberek, akik nyíltan az életedre törnek. Gyilkolni lehet szép lassan is. Finoman, csendben, következetesen. Gondoskodó, törődő, bölcsnek hangzó szavakkal. Szeretetbe csomagolt lelki terrorral. Vagy csak simán, csomagolás nélkül, nap mint nap mérgezve a lelkedet.
A legtöbb ember nem azért mond le az álmairól, mert a feléjük vezető úton néhányszor pofára kellett esnie, hanem azért, mert elhitették vele, hogy neki azon az úton semmi keresnivalója nincsen. Elhitették vele, hogy túl kevés ahhoz, hogy a céljait elérje. Elhitették vele, hogy nem a kritizáló, hanem ő a hülye. Így fakulnak meg lelkének színei, és így kezd el szürkén lépdelni befelé a temetőbe.
Ez a gyaloglás tarthat évekig, vagy akár hosszú évtizedekig is. Lehet kívülről is látványos, tragikus szenvedés, de lehet némán elfojtott, a külső szemlélők többsége számára láthatatlan belső hervadás is. Ez utóbbi talán még gyakoribb is. Csak nézz körbe: számtalan ilyen élőhalottat találsz magad körül. Embereket, akik olyan munkát végeznek, amit utálnak, olyan emberekkel vannak, akik megfojtják őket, olyan életet élnek, ahonnan időről időre valahová menekülnek – vagy valamilyen önpusztító szenvedélybetegség formájában, vagy egy-egy pillanatnyi örömforrást keresve, mielőtt visszaülnek ugyanabba a szarba, ahol azelőtt ücsörögtek.
Persze mindenkinek a saját felelőssége, hogy hogyan éli az életét (vagy éli túl a napjait), de annak, hogy valaki a lélekromboló beletörődés útját választja, mindig jó oka van. Az ilyen emberek gyakran kapnak hatékony „segítséget” másoktól.
fulebe_sug

Lassan ölő mérgek

Gyermekkorban kezdődik. Szinte mindig. Ez is, mint a legtöbb felnőttkori lelki probléma, valamilyen fiatalon elszenvedett (vagy azóta folyamatosan kapott) sérülésből fakad. A lelki sérülés okozója lehet szándékosan ártani próbáló kártevő, kisebbségi komplexusban szenvedő idióta, de akár jó szándékú, szeretni akaró, de tisztán szeretni nem tudó családtag, ismerős, barát is. És hogy mivel mérgezi meg az ilyen ember a másik lelkét? Olyan nyíltan támadó, vagy rejtett utalás formájában megjelenő kijelentésekkel, amelyeket Te is nagyon jól ismersz.
„Szörnyű gyerek vagy, mindig csak a baj van veled!”
„Minek próbálkozol, úgysem fog sikerülni!”
„Már megint elbénáztad, nem neked való ez!”
„Elment az eszed, hogy ezt szeretnéd csinálni!”
„Örülj, hogy lyuk van a seggeden, ne álmodozz!”
„Törődj bele, hogy neked ennyi jutott, ne kockáztass!”
„Mit fognak gondolni rólad az emberek?!”
„Mindenki így csinálja, ne legyél már hülye!”
„Milyen szülő vagy Te, nem tudsz bánni a gyerekeddel!”
Folytathatnám még sokáig, de szerintem nem szükséges. Ugye, hogy ismerősen csengenek ezek a kifejezések? Jó eséllyel még ennél keményebb változatokkal is találkoztál már párszor – vagy akár rendszeresen. Csak szívtad magadba őket, és nem igazán kezdtél velük semmit. Közülük sok nem is tűnt akkor veszélyesnek, mert csak egy szokásos kisebb csatának élted meg – egy zsörtölődésnek, egy bosszús kirohanásnak, egy ugyanolyan veszekedésnek, mint a többi. Pont ezért volt sokkal veszélyesebb, mint hitted. Olyan ez, mint a műanyag ételek, a cigaretta vagy a gyógyszerek többsége: egy-egy adagot simán túlélsz, szinte észre sem veszed, azonban a méreganyag szépen lassan lerakódik a szervezetedbe.
És mi történik a testeddel, ha valami, ami nem való oda, állandó lakhelyet talál benne? Először megpróbálja kilökni azt, de ha nem sikerül, akkor a káros anyag rombolni kezdi az egészségedet. Pontosan ez történik a lelki mérgekkel is. Amikor valaki a fenti mondatok valamelyikével inzultál Téged, akkor megbántódsz, ideges leszel, vagy más módon próbálod kilökni az agyadból a másik embertől kapott szemetet. Ha ez nem megy, akkor lerakódik benned.

Figyelj, hogy mit eszel

„Az vagy, amit megeszel.” – szól a régi bölcs mondás, de ez nemcsak fizikai, hanem szellemi táplálékodra is igaz. Egyszer megkaptad, hogy szar ember vagy. Túlléptél rajta valahogy. Aztán megkaptad még egyszer. És még egyszer. És még egyszer. Ha elsőre nem is volt rád komoly hatással, idővel akkor is lerakódik az a sok szemét, amivel etetnek. Ez válik rendszeres táplálékoddá, az agyad pedig valósággá formálja azt.
Számos kísérlet igazolta, hogy akikkel elhitették, hogy magasabb az IQ-juk, azok jobban teljesítettek a teszteken, mint azok, akiket gyengébb képességűeknek címkéztek – pedig a két csoportot mindig teljesen véletlenszerűen választották ki. Az emberi agy csodálatos dolgokra képes, legyen szó akár építésről, akár rombolásról. A mechanizmus mindkét esetben ugyanaz: amit elhiszel, az válik a valóságoddá. Elhinni pedig azt fogod, amit megtanultál elhinni.
„Hiszem, ha látom!” – gyakran használjuk büszkén ezt a szófordulatot, azonban az agyunk nem egészen így működik. Egy kis kondicionálás hatására ugyanis a dolog megfordíthatóvá válik, és agyunk saját igazsága máris így hangzik: „Látom, mert hiszem.” A módszer pozitív és negatív valóságkép kialakítására egyaránt használható, és míg Pavlov teljesen tudatosan alkalmazta ezt szegény kutyájára, addig a legtöbb ember észre sem veszi, hogy gyermekével, párjával, családtagjával, kollégájával, barátjával, vagy akár egy teljesen ismeretlen embertársával pontosan ugyanezt csinálja.
Mondd valakinek, hogy szerethető, értékes ember, és ha őszintén, tiszta szívből mondod neki, akkor el fogja hinni. Nem feltétlenül elsőre, de ha elég sokszor, elég hitelesen mondod, és erősebb rá a hatásod, mint az őt lehúzóké, akkor idővel elhiszi magáról azt, amit valóságként tálalsz számára.
Mondd neki azt, hogy egy értéktelen selejt, vagy csak finom megjegyzésekkel utalgass rá, hogy szerencsétlen, töketlen, haszontalan, problémás egyede a családi, munkahelyi vagy egyéb közegnek, és ezt is elhiszi majd. Vagy azonnal, vagy miután a megfelelő ismétlésszámot elérted. Persze csak akkor van ez így, ha az áldozat mások véleménye által befolyásolható – azonban a legtöbb ember egész életében az marad.
belyeg_selejt
Minél jobban befolyásolható valaki, annál veszélyesebbek ezek a lélekromboló megjegyzések. Ezért vannak a gyerekek nagyon komoly veszélynek kitéve, hiszen ők szivacsként magukba szívnak mindent, amit adnak nekik. Ha egy gyereket gyengének és értéktelennek tartanak, akkor olyan felnőtté válik, aki gyengének és értéktelennek tartja magát. Akit beskatulyáznak – akár a szülő teszi ezt vele, akár az oktatási rendszer káros hatásai érvényesülnek –, annak beszűkül a tere, és összehúzza magát picire. Nem tanulja meg irányítani az életét, mert elhitették vele, hogy képtelen rá. Mások véleménye határozza meg a valóságképét, és ez válik a sorsává is.

Amikor az íj félrehord

Nem kell feltétlenül valami aljas főgonoszra gondolnod, amikor lelki sérülések okozóiról van szó. Kedves szavakkal is lehet komoly károkat okozni. Aki szeret, az is tud neked ártani, miközben egészen más célt akar elérni azzal, amit ad. Talán csak aggódik, ezért figyelmeztet, hogy ne csinálj olyat, ami szerinte veszélyes, káros, vagy egyszerűen csak nem jó irány. Szerinte nem az, de lehet, hogy számodra az lenne.
Olyan is előfordul, hogy valaki csak jópofa akar lenni, és a magyarokra különösen jellemző negatív túlzásra alapozva komponálja meg vicces (vagy annak hitt) beszólását. Te pedig benyeled, sőt, akár még nevetsz is rajta, hiszen jó poén, hogy már megint elcsesztél valamit. De még ha jól is szórakoztok, akkor is árthatsz magadnak, mert tudat alatt megerősíted a hitedet: „Igen, béna vagyok. Már megint béna vagyok.” Legközelebb pedig már előre számítasz a kudarcra, hiszen vesztesnek tartanak, és már Te is annak tartod önmagad.
Aztán olyan is van, aki egyszerűen csak nem tud megfelelően szeretni. Furcsa kifejezésnek tűnhet a „megfelelő”, amikor szeretetről beszélünk, mégis ezt használom. A szeretetnek ugyanis csak akkor van értéke, ha a másik ember azt kapja általa, amire szüksége van. Nem azt, amit a szeretetet adó fél jónak gondol, hanem azt, ami valóban jó számára. Akinek a szeretetében nincs jelen a másik fél személyisége, az nem tud megfelelően szeretni. Az ilyen ember szeretettel nyújtja át a lélekölő mérget a másik ember számára, és teljes meggyőződéssel gondolja azt, hogy jót tesz vele.

Van kiút

Mérgezni tehát lehet kifejezetten ártó szándékkal vagy félreértelmezett szeretettel is. A méreg lerakódik, és egy idő után könnyen érezheted azt, hogy tönkretették az életedet. Ez azonban nem így van. Csak Te tudod tönkretenni a saját életedet, ha elfogadod azt a szemetet, amit mások rád öntenek. Ezt persze elmondani vagy leírni könnyű, a gyakorlatban alkalmazni viszont jóval nehezebb. Az első lépés mindig az, hogy megértsd a miérteket.
Miért mérgezi a másik ember a lelkedet? Miért teszi ezt újra és újra, következetesen rombolva Téged? És miért tudott ilyen hatással lenni rád?
padlon
Annak, hogy valaki kevésnek tart Téged, több oka is lehet. Az egyik az, hogy ő maga kevésnek érzi önmagát, és belül mélyen retteg attól, hogy ami neki nem sikerült, az neked sikerülhet. Úgy érzi, hogy ha Te megvalósítod az álmaidat, az ő értéke csökken önmaga előtt és mások szemében. Kihúzod az önigazolás talaját a lába alól. Már nem lesz mentsége arra, hogy ő feladta.
Egy másik ok lehet az, hogy a támadód egyszerűen csak egy arrogáns seggfej. Elkényeztetett kis hülye gyerekként indult, aki mindig a középpontban volt, mindent megkapott, és nem tanult meg tisztelni másokat. És mivel az élet még nem vágta tarkón úgy rendesen, ezért még mindig azt hiszi, hogy miatta kel fel a Nap, érte szól a déli harangszó, és a világ összes élőlénye azért született, hogy az ő szolgája legyen. Vele nem tudsz semmit kezdeni, csak hagyd ott, egyszer majd beletöri a fogát egy harapásba.
Van egy harmadik lehetőség is. Van olyan ember – nem is kevés –, aki nem féltékeny, nem fél a Te sikered által megélt saját kudarcától, hanem tényleg elhiszi, hogy neked sem sikerülhet. Ilyen a világképe. Ilyen mintát kapott ő is, és ezt tudja csak továbbadni neked. Megtanult tehetetlennek lenni, és erre tanít Téged is. Ő elbukott, nyilván Te is kudarcra vagy ítélve. Szürkének, átlagosnak, kis embernek érzi magát, és kicsi vagy Te is a szemében. A belé nevelt torz világkép alapján létezik néhány szerencsés kiválasztott, és vagytok Ti, a vesztesek. Ő már beletörődött ebbe, törődj hát bele Te is.
Bármelyik okból is próbálja valaki letörni a szárnyaidat, mindig tudd, hogy aki sérülést okoz, az maga is sérült. „Áldozatok áldozatai vagyunk.” – elég, ha csak erre emlékszel. Ha ezt megérted, képes leszel kilépni a rád aggatott áldozatszerepből. Vagy kitörni, ha a lépkedés már kevés ehhez. Ha megtanulod szeretni és tisztelni önmagad, és nem másoktól teszed függővé az értékedet, akkor képes leszel kitakarítani a lelkedben felhalmozódott szemetet, újabbat pedig már soha többet nem engedsz be.
És persze arra is figyelj, hogy Te milyen táplálékot adsz másoknak. Mert gyilkolni nemcsak kivont karddal lehet, hanem lassan ölő lelki mérgekkel is.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

23 gondolat ehhez az íráshoz: “Csendes gyilkosok

  1. Merész Zsóka

    Szia Gábor!Köszönöm ezt az írásodat,velejéig talált!Már csak azért is,mert sajnos a családban,de körülöttem sokan élnek olyan apa-fiú kapcsolatban,amit egy anya,egy feleség nehezen tud elviselni!
    Az ember azt hinné,hogy egy férfi,aki mindig arról álmodott,hogy párválasztás,esküvő után kisfia lesz és akkor jönnek a megvalósítható álmai!Milyen szomorú,hogy pont az ilyen (a Te szavaiddal élve)SEGGFEJEK azok,akik túl büszkék arra,hogy fiúk született,de normálisan nevelni őket,ahhoz nemhogy egy csepp eszük sincs,hanem öntörvényűek,önző bunkók!
    Többnyire ezek a fiúk ahogy elnézem őket szinte beletörődtek abba,hogy “nem képesek semmire” alapon ezért nem is vitték semmire!
    Az egyetlen ember (egyenlőre),AKI a szememben eddig “nagyra” nőtt,az az öcsém,Aki felállt magáért és vitte valamire,s a lelke mélyén fáj apánk bénító szavai,de mégis felállt és küzdött ellene!
    Köszönöm Gábor!
    Szeretettel:Zsóka

    Reply
    1. Buella jánosné

      Szia Gábor ez nagyot talált sajnos ez történik velem. Hogyan tovább? már nem birom SOS feladom ami titt folyik utálatos egy dolog jo lenne ha lehet választ kapnom rá szépen kérlek irjál nekem sajnos a kedves férjem nőzik ide hurcolja be a n–ket ami itt van maga a pokol merre tovább? nov 9én válunk már ez észbontó Köszönöm hogy itt vagyok és irhattam várnám a választ hálásan köszönöm Buella jánosné katalin

      Reply
      1. Gábor Szerző

        Szia Katalin, nagyon örülök, hogy hasznos volt az írásom, köszönöm szépen, hogy olvastad. 🙂 Abból, amit írtál, én úgy érzem, hogy már elindultál az utadon, csak még nem fogadtad el a változást. Még ragaszkodsz egy olyan élethez, amiben vagy részed volt régen a férjeddel, vagy soha nem volt benne részed, csak vágytál rá. Nem tudom, melyikőtök döntött a válás mellett, de teljesen mindegy, mert ha két ember közül akár az egyik menni akar, akkor nincsen jövője a kapcsolatnak. A válás ráadásul csak következmény, a nőzés és egyéb cselekedetek megmutatják, mennyire értékel a másik fél. Most úgy érzed, hogy minden összeomlott, de csak azt veszíted el, amit a valóságon felül behazudtál magadnak (itt írtam erről korábban: http://hasznaldfel.hu/2016/07/annyit-veszitesz-amennyit-hazudtal-magadnak.html). Szerintem ne ragaszkodj görcsösen ahhoz, ami nincs. Csak olyanokat őrizz meg az életedben, akik értékelnek és őszintén szeretnek. Nem sok erőt kívánok ehhez, mert az van Neked, csak azt kívánom, hogy mindig tudjál a saját erődről.
        Legyen nagyon szép napod! 🙂
        Gábor

        Reply
    2. Gábor Szerző

      Nagyon szívesen Zsóka, örülök, hogy célba értek a gondolataim. 🙂 A példád szomorú, de nem meglepő, mert sok szülő a gyerekén keresztül próbálja saját sikertelen életét kompenzálni. Vagy úgy, hogy hajtja a saját be nem teljesített céljainak megvalósítása felé, vagy úgy, hogy elnyomja őt. Nagyon örülök, hogy az öcséd ki mert lépni ebből, felvállalta a felelősséget az életéért, és bebizonyította, hogy az értéke nem másoktól függ, csak önmagától. Köszönöm szépen, hogy elmesélted ezt, nagyon jó volt olvasni. 🙂
      Legyen nagyon szép napod!
      Gábor

      Reply
  2. Mária

    Szép jó reggelt Gábor !
    Megint olyanról írtál ami sok sok rossz emléket hozott felszínre .
    Sok éven keresztül mást sem hallottam ,hülye vagy , béna vagy ,nem e világra való vagy .
    Így semmi önbizalmam nem volt sokáig . El is fogadtam magam ilyennek .
    De egyszer betelt a pohár és nem engedtem tovább a lelki terrornak . Ezt követően lassan meg lettem kímélve az ilyen meg aláztatástól . Igazad van aki bármilyen módon terrorizálja a másikat Ő egy tehetetlen seggfej .
    Jó egészséget kívánok és köszönöm hogy olvashatom írásaidat . Marcsi

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Marcsi, nagyon örülök, hogy mertél lépni, és nem hagyod már, hogy bárki is terrorizáljon. Sokan félnek felvállalni a saját életük irányítását, mert az felelősséggel jár. De nagyon nagy szabadságot is ad, és nagyon jó érzés tudni, hogy Te változtattál az életeden, és most már megéled ezt a szabadságot. 🙂
      Köszönöm szépen, hogy olvasod az írásaimat, én is jó egészséget és nagyon szép napokat kívánok Neked. 🙂
      Gábor

      Reply
  3. Lévainé Somogyváry Katalin

    Kedves Gábor, nagyon köszönöm ezeket a komoly szavakat, fogalmakat! Sajnos a családomban is akad most is olyan valaki, aki közel áll hozzám, s én is tapasztalom azt a lelki terrort, amit idöröl-idöre kapok. A gyermekeink sem maradtak ki ebböl, sajnos. Megpróbálom valahogy egyensúlyba hozni, illetve tartani gyermekeimben ezt a helyzetet, amit már ök is, miután felnöttek, tolerálnak. Sokszor nagyon nehéz ezt elviselni, illetve ellene hatni. De mint köztudott a remény hal meg a legutoljára, így én még remélem, hogy sokáig remélhetek. Hála szüleimnek, akik vallásosan neveltek, így van mindig egy kis lelki támaszom is!
    Köszönöm még egyszer ezt az írást!

    Üdvözlettel, szeretettel:
    Kati

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Katalin, nagyon szívesen, örülök, hogy hasznos, amit adni tudok. 🙂 Nagyon fontos, hogy legyen benned remény, de a remény önmagában nem elég, és meg is téveszthet. Ha van jele változásnak, és annak, hogy közösen tudtok javítani a helyzeten, akkor van csak értelme fenntartani egy kapcsolatot. Különben mérgezővé válik. Bízom benne, hogy hamar megtaláljátok a számotokra legjobb utat.
      Köszönöm szépen, hogy olvastad az írásomat, nagyon szép napot kívánok! 🙂
      Gábor

      Reply
  4. Adri

    Kedves Gábor!
    A legnehezebb számomra a családon belüli mérgező kapcsolat lezárásáról. Én épp tegnap ismertem fel, hogy testvéremmel a kapcsolatunk sosem fog változni, bármilyen erőfeszítéseket teszek. Úgy döntöttem, lezárüm, mert nem támogató és nem építő, de még nem is megértő vagy elfogadó a hozzáállása az életemhez. sokszor írtad,hogy a mérgező kapcsolatokat le kell zárni. Szívesen olvasnék tőled a mérgező kapcsolatok lezárásának mikéntjéről.
    Köszönöm, hogy a fenti írásod megerősített a tegnapi döntésemben.
    Szép napot!

    Reply
  5. Ági

    EZT mindenkinek EL KELLENE OLVASNIA!!!!!!!!
    Mert MINDENKINEK van legalább egy olyan ismerőse (barátja, rokona), akikre szinte szóról szóra igazak az itt leírtak. Ha csak nem ő maga az. Elképesztően remek írás. És MÉLYSÉGESEN IGAZ. (Én kétszer 10 évet “kaptam” az élettől ilyen életet. Az első csak egy “finomított” verzió volt a másodikhoz képest. 🙁 De ha olyan hülye voltam, hogy másodszor is egy “standard” energiavámpírt engedtem be az életembe?? 🙁 Egy hatalmas, nagy kiterjedésű szívinfarktus “zökkentett” ki. 🙁 Egy majd’ 9 órás, nagy nyitott szívműtéttel rendbe hoztak… Aztán meg én magamat. Issszonyat nehéz volt kilépnem abból a kapcsolatból….. (Nem ENGEDTE, nem HAGYTA, kemény menet volt, és rémesen hosszú….)
    De a “Harmadik” választás végleg meggyógyított. Ő kellett volna elsőre is. 😉 De úgy látszik nekem két komoly “lecke” volt felírva. A cikk minden sorában magamra (vagy valaki másra, másokra) ismertem. De mint az én példám is mutatja, tényleg van kiút. Van. Nehéz, DE VAN. Mindezeket azért írtam így le, hogy ha bárki aki erre jár és olvassa, higgyen abban, hogy ki lehet, el lehet lépni az ilyen “gyilkosok” mellől. És ami élet AZUTÁN jön, az kárpótol az összes elszenvedett évekért! 🙂 – – – – –
    Kedves Gábor köszönöm ezt az írást. Viszem akinek csak tudom.

    Reply
  6. Herczig Zsuzsanna

    Kedves Gábor! Ez ismét nagyot ütött! Elszorult a torkom, mire a végére értem. Belelátsz az emberek lelkébe. Vagy “csupán” sokat tapasztaltál. Még sok ilyen jellegű írás kerüljön ki a “billentyűidből”! Nagyon- nagyon kell. Üdvözlettel: Zsuzsanna

    Reply
  7. András

    Teljes mértékben igaza van G-nek, egyrészről. De van a dolognak egy másik oldala is: hiába buzdítok – képletesen – egy féllábút arra, hogy nyerje meg a 100 méteres síkfutást, bárhogy szeretné, képtelen lesz rá, és a kudarc jóval nagyobb traumát okoz nála, mintha meg sem szólaltam volna. Ezért, hasonló esetekre a figyelmébe ajánlok egy másik közmondást: HALLGATNI ARANY

    Reply
    1. Czanik Gábor

      András tán mégegyszer el kell olvasnod ezt az írást.
      Nem a te reszortod eldönteni ki mire képes, vagy mire akár képes lenni.
      A te fejedben te vagy a másik fejében a más szempontok. Lehet a küzdés a cél.

      Reply
  8. Éva Márfi

    Remek írás,minden szavával egyetértek!Az egész életemet csak ilyen negatív emberek között éltem,meg is kezdtem azt a bizonyos menetelést,súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam.Pontosan tudom,mitől lettem beteg és mikor.Tavaly nyáron mertem életemben először szembeszállni a terrorizálóimmal és törölni az életemből mindet!Kemény meccs volt,de örökké sajnálni fogom,hogy nem léptem hamarabb!

    Reply
  9. pongrácz zsuzsanna

    kedves Gábor Az írás egy remekmű köszönöm kár hogy csak most találtam rá erre az oldalra sok bajtól szenvedéstől kíméltem volna meg magam s a gyerekeimet. Következő témaként az alkoholista családfő cimet javasolnám

    Reply
  10. Kovács Ági

    EZT mindenkinek EL KELLENE OLVASNIA!!!!!!!!
    Mert MINDENKINEK van legalább egy olyan ismerőse (barátja, rokona), akikre szinte szóról szóra igazak az itt leírtak. Ha csak nem ő maga az. Elképesztően remek írás. És MÉLYSÉGESEN IGAZ De ha olyan hülye voltam, hogy másodszor is egy “standard” energiavámpírt engedtem be az életembe?? Én tudom,hogy nehéz. A cikk minden sorában magamra (vagy valaki másra, másokra) ismertem. De mint az én példám is mutatja, tényleg van kiút. Van. Nehéz, DE VAN. Mindezeket azért írtam így le, hogy ha bárki aki erre jár és olvassa, higgyen abban, hogy ki lehet, el lehet lépni az ilyen “gyilkosok” mellől. És ami élet AZUTÁN jön, az kárpótol az összes elszenvedett évekért! Kedves Gábor köszönöm ezt az írást.

    Reply
  11. Jakab Ilona

    Kedves Gábor!
    Köszönöm ezt az írásodat! Sajnos magam is ezen romboló mondatok árnyékában nőttem fel. Méghozzá mindezeket a saját “édesapámtól” kaptam. (“Ugyanolyan szar senki leszel mint én.”, Nem fogod vinni semmire az életben.”)
    Sajnos már a fiam lelkét is megmérgezte. (“Te vagy a legrosszabb gyerek a világon!”) Igyekszem kihúzni szegénykémet ebből a gödörből, de csúszik a lába alatt a talaj. 🙁 Viszont nem adom fel! Erős, talpraesett felnőttet szeretnék nevelni belőle.

    Reply
  12. Mária Konda

    Köszönöm az írást, engem is eltalált.
    Szeretem Oscar Wilde “A readingi fegyház balladája”-t.
    Nos, a vissza-visszatérő refrén jutott eszembe:
    De mind megöljük amit szeretünk
    Tagadni ne is akard:
    Van úgy, hogy zord nézés is öl,
    S van méreg, bókba takart.
    S a gyávák gyöngéd gyilka csók,
    De a bátrak fegyvere kard! /Azt hiszem ez a Tóth Árpád fordítás/
    /Kosztolányi is fordította./

    Reply
  13. Marta

    Épp nyúgdíjba jöttem, de a munkahelyeimen az utolsó években ilyen mérgező környezetbe dolgoztam. Orvosok mellett kellett tapasztalnom a lelki terort. Állandó elégedetlenségüket kellett megélnem. Persze tudom nem kellett volna tūrnőm az évek folyamán, de mivel egyedül élek kiszolgáltatott helyzetben voltam. Korom miatt új munkahelyre kevés esélyem lett volna, úgy gondoltam. Ráadāsul maximalista is vagyok.

    Reply
  14. Anita

    Kedves Gábor!

    Nagyon igaz.Személy szerint én kiléptem egy ilyen” terrorista” szövevényes hálójából ,12 évig kínzott.Viszont ami rosszabb a közös 11 éves fiunkat teljesen a “képére” formálta és a saját vérem szájából kell hallgatnom most is ugyanazt …. fájdalmas ez , mintha őt használná erre , mintha egy láncszemnek tekintené…és azt mondja a gyermek hogy “Apa engem már évekkel ezelőtt kiokosított veled kapcsolatban anya!” Pontosan tudom hogy agymosást kapott.Viszont a gyermekem akkor is a gyermekem, bár tudom szerencsére hogy még befolyásolva van , nem önmaga…a volt férjem szeretője viszont sérthetetlen a szemében. Ez egy rémálom.Félő hogy a következő a fiam lesz amikor majd valóban nyílni kezd a szeme.

    Köszönöm az írást.

    Anita

    Reply
  15. Magdi

    Meg kell tanulni , nemet mondani ! Egyszerüen leseperni nagadról az olyan embereket , akik azt akarják , hogy a lábtörlöjük légy ! Nem kell megengedni , hogy manipulájanak a saját céljuk elérésében.A szemétnek a kukába a helye és nem a házadban.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.