Nem minden történik a saját döntéseid szerint az életedben. Vannak körülmények, élethelyzetek, váratlan események, amelyek leküzdhetetlennek tűnő akadályként képesek közéd és az álmaid közé állni. Lehetsz bármennyire lelkes és kitartó, amikor padlóra kerülsz, felerősödik a régóta benned élő félelem: talán azoknak volt igaza, akik megpróbáltak visszatartani. Talán nem neked való célt választottál. Talán senkinek sem való, mert lehetetlen megvalósítani azt. Olyan háttérrel és olyan körülmények között, mint ami neked jutott, biztosan.
Megértem, ha ezt érzed. Annyi ember mond le az álmairól, és közülük sokan – önigazolásként – másokat is erre próbálnak buzdítani, ezért nem csoda, ha elveszítetted a hitedet. Miért is lennél Te más? Miért pont neked sikerülne? Mi értelme szembemenni a többség véleményével, ha úgyis csak kudarcra számíthatsz?
Elmesélek egy rövid történetet. Egy kisfiúról szól, aki nyitott gerinccel született. Ez egy olyan fejlődési rendellenesség, aminek eredményeként néhány csigolya nem tudja teljesen körülölelni a gerincvelőt, és szövődményként komoly fizikai és idegrendszeri károsodások várhatóak.Így született meg 1991-ben ez a kisfiú, akit Aaron-nak hívnak. Az orvosi vélemény kemény és fájdalmas volt: Aaron egész életében képtelen lesz önellátásra, és betegsége gyakorlatilag minden hétköznapi tevékenységben korlátozza majd. Bonyolultabb tevékenységek pedig nyilván szóba sem jöhetnek. 3 évesen tolószékbe kényszerült, és azóta így éli az életét.
De milyen élet az ilyen? Hogy lehet leélni egy egész életet tolószékben úgy, hogy legalább némi boldogság is jusson? Hogy lehet elviselni azt a rengeteg korlátot, amit egy ilyen körülmény okoz? Hogyan is lehetne bármilyen álma egy olyan kisfiúnak, akinek így kell élnie?
Aaron nem akart speciális iskolába járni. Azt szerette volna, ha ugyanúgy kezelik, mint a többieket, és ebben nevelőszülei – akikhez egyből születése után került – teljes mértékben támogatták. Ahogy teltek az évek, a tolószékbe kényszerült kisfiú elkezdte más szemmel nézni a helyzetét. Elkezdett lehetőségeket látni az akadályok helyén. Egyik nap, amikor testvére a parkban BMX-ezett, kitalálták, hogy tulajdonképpen Aaron-nak is vannak kerekei, miért ne szórakozhatna ő is egy kicsit.
Így is tett – a móka pedig idővel egészen a Guiness Rekordok Könyvéig repítette őt. Hátraszaltózni ugyanis nem szokás tolószékkel. Pláne nem 14 évesen. Dupla hátraszaltót sem sűrűn látunk egy fogyatékosnak bélyegzett embertől – de még egy egészségesnek tartott társától sem. Aaron Fotheringham viszont nem ismer korlátokat, csak lehetőségeket.
Minden csak hozzáállás kérdése. Panaszkodhatunk, sajnálhatjuk és sajnáltathatjuk önmagunkat, de ettől még az akadály akadály marad. Lehetőséggé akkor változik, ha elengedjük az önjelölt áldozatszerepet, és megtanuljuk a jelenlegi helyzetünkből kihozni a legtöbbet. Nem azt a legtöbbet, amit sokan képzelnek, hanem azt a legtöbbet, amiről még álmodni sem mernek.
És ha picit is elbizonytalanodnál, hogy képes vagy rá, akkor mindig gondolj arra a kisfiúra, aki születésekor óriási hátrányból indulva olyan életet épített fel, ami igazán boldoggá teszi. Arra a fiatal srácra, aki nem gyógyászati segédeszközként tekint a tolószékére, hanem ezt mondja: „Kerekek vannak rögzítve a testemhez, micsoda móka ez!”
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Kedves Lajos, tökéletesen egyetértek, rengeteget számít, hogy támogatják-e az embert, vagy visszahúzzák. Ezért nagyon fontos, hogy megfelelően válasszuk meg az emberi kapcsolatainkat. Felnőttként ezt már megtehetjük. Magyarországon is óriási változást tudunk elérni, ha egyre többen először rendet tesznek a saját fejükben, utána pedig egymást segítve haladnak előre az életükben. Ezt a lehetőséget szerintem nem is kell kívülről várni, mert mindenkiben ott van. 🙂
Tisztelt Gábor!
A történet érdekes, természetesen figyelemre méltó. Nincs annál különösebb amikor egy ember, ez esetben egy fiatal önmagatartását új dimenziókba repíti. Észbontó, tolószékben ülő fiatal aki különleges akrobatikus variációval fizikát megdöntő érdemet vív ki, közvetítve ezáltal, hogy milyen sok dologra vagyunk képesek még akkor is ha, idéző jelben, az általános fogalom nem ezt gondolná. Nem felejteném el a történet többi fő támogató szereplőit sem, hiszen kellett az ő hitük is.
Milyen különlegesen jó lenne ha Magyarország fiatal társadalma lehetőséget kapna innovatív elképzelések megvalósítására. Egy új arcot építve melyben sokan megtalálnák kedvüket építő lehetőségekre.