Sokan szaladnak a boldogság után. Valami távoli célnak hiszik, amiért rengeteget kell küzdeni, és ami talán nekik soha nem is jár. Könnyű beleragadni az áldozatszerepbe. Könnyű beletörődni abba, hogy túl nagy feladat boldognak lenni, hiszen annyi fölösleges próbálkozás után mi mást hihetne az ember.
Pedig lehet, hogy csak túlagyaljuk a dolgot. Lehet, hogy nem görcsösen kéne próbálkoznunk boldognak lenni, hanem ennél sokkal egyszerűbb úton tudjuk ezt elérni. Erről szól Alkyoni Papadaki rövid, de nagyon szép története.
*****
Egy este a csillag így szólt a bölcs fához:
„Tényleg annyira ritkák a boldog pillanatok az életben?”
A fa terebélyes ágait lejjebb eresztve, szempilláit lecsukva már alváshoz készülődött éppen. Picit megmozgatta ágait, majd fáradt hangon így felelt a csillagnak:
„Nem, egyáltalán nem. Azért tűnnek olyan ritkának, mert az emberek az agyukkal hajszolva görcsösen kutatják a boldogságot, és közben elmulasztják észrevenni a lényeget. A boldog pillanatokra ugyanis csak a szívükkel találhatnak rá.”
A csillag érdeklődve figyelt, majd tovább faggatta a bölcs fát:
„Mesélj kérlek a boldog pillanatokról nekem.”
„Most hagyjál pihenni, álmos vagyok.” – felelte a fa.
De a csillag nem nyugodott:
„Csak egy boldog pillanatot adj nekem, kérlek. Utána hagylak pihenni.”
„Nagyon szeretlek!” – mondta a fa őszinte mosollyal az arcán.
A csillag pedig mérhetetlenül boldogan tért nyugovóra.
*****
Sokszor mulasztjuk el ezeket a pillanatokat a nagy rohanásban és a görcsös boldogságkutatásban. Külön iparág alakult már a boldogság keresésére, és sokan tényleg elhiszik, hogy ezt kívülről fogják megkapni – jó pénzért, vagy csak úgy, mert épp „szerencsésen alakulnak a dolgok”.
Nekem pedig Josh Billings szavai jutnak ilyenkor eszembe: „Ha a boldogságot kergetve valaha is megtalálod azt, akkor úgy fogod megtalálni, mint az idős hölgy a szemüvegét, mely végig ott volt az orrán.”
Boldogságunkat valójában soha nem a körülményeink határozzák meg – azok csak befolyásolni tudják az érzéseinket. A saját boldogságunk egy belülről jövő állapot, a befelé figyelés pedig egy olyan képesség, amit fejleszteni tudunk. Sokakat elrettent ez, mivel eleinte energiabefektetést igényel, azonban hatalmas lehetőség ez valójában. Lehetőség, hogy minden külső körülmény ellenére, minden fájdalmunkkal, nehézségünkkel, félelmünkkel szembemenve úgy döntsünk, hogy boldogok leszünk.
Lehetőség, hogy úgy döntsünk: észrevesszük azokat az apró csodákat, amelyek mindig is itt voltak bennünk és körülöttünk. Lehetőség, hogy őszintén boldogok legyünk.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Nem elmulasztjuk a boldog pillanatokat, hanem a fene nagy rohanasban eszre sem vesszuk!! 🙁 Sokan ugy elik az eletuket, hogy azt sem tudjak mi a boldogsag. Az hogy neha van egy ket “szebb” napjuk, nem a boldogsag. Most olyan vilagban elunk, ahol emberi robtok jarnak – kelnek mindenfele. (tisztelet aki nem ilyen) Nincsenek erzeseik, vagy lehet vannak, de nem ismerik fel, nem merik kimutatni. Ugy mukodnek az eletben mintha be lennenek programozva minden teendore. Ami nincs a programban, az nem letezik. Valaki irhatna a szeretetrol, tiszteletrol, egymas megbecsuleserol, stb…. egy programot. Akkor talan tobben raebrednenek a letezesere.
Nem latom en ilyen soteten a vilagot, de jo lenne ha mas is eszrevenne, hogy a pillanatnyilag hianyzo jo dolgok leteznek!! Meg lehet tanulni felismerni, hasznalni, ertekelni, tovabb adni, nem csak kovetelni!!
Udv. Rozika.
Elcsépelt mondás , de ettől még igaz : a boldogság bennünk van . Azt várni , hogy állandóan boldogok legyünk , dőreség . De megélni a boldog pillanatokat , észrevenni a pillanatok szépségét – nem lehetetlen .
Szerintem a belső béke indukál egyfajta megelégedettséget , aminek következménye aztán a belső mosoly 😊
Köszönöm a hasznos és bölcs írásait.
Köszönöm. Fontos dolgokat ír.