Készen állsz. A sok idétlenül vigyorgó (szinte vicsorgó), pozitív életszemlélettől túlcsorduló, roppant idegesítően boldog embertől legszívesebben kiszaladnál a világból, mert egészen biztos, hogy csak megjátsszák magukat. Méghozzá kimondottan azért, hogy Téged bosszantsanak. Csak ne kéne minden egyes nap ezeknek a képmutatóknak a mosoly-álarcát bámulnod… Így is elég szar az élet, hadd ne irigykedjél már a magukat boldognak tettető szerencsétlenekre!
Na de most végre önmagaddal akarsz foglalkozni már – bár eddig is ezt tetted, de most aztán nagyon! Itt állsz hát, készen arra, hogy végleg elcseszd az életedet – és bár érzed, hogy tudat alatt már sokat tettél az ügy érdekében, mégis szeretnéd ezt szakszerűen, tudatosan és hatékonyan csinálni. Mert ha csinálunk valamit, csináljuk jól, nem igaz? De pontosan mit is tegyél, hogy garantáltan sikerüljön elérned a tartós boldogtalanság tartaroszi mélységeit? Segítek.
Emlékszel még arra a boldogtalan élethez vezető 9 gyakorlati tanácsra, amit korábban osztottam meg? Ha nem, akkor kezdd azzal, mert ha már elcsesszük az életünket, akkor végezzünk alapos munkát! De lehet, hogy az kevés. Elolvastad, megfogadtad, de olykor-olykor a friss tavaszi szellő mégis megajándékoz kéretlenül a boldogság orrfacsaróan büdös szagával. Tegyünk érte, hogy ez ne így legyen! Adok most még néhány praktikus tanácsot, hogy az életed véletlenül se forduljon jobbra.
1. Élj a múltban!
Ez jó lesz, tökéletes alap a boldogtalansághoz – mert hogyan is lehetnél boldog a jelenben, ha még mindig a múltban élsz? Biztosra megyünk, látod, mondtam én! A terv tehát a következő: bánkódj azért, amit át kellett élned régen, sirasd el önmagad lehetőleg minden egyes nap (a rendszeresség sokat számít, hidd el), tekintsd magadat a világ áldozatának – és ha jól csinálod és elég kitartó vagy, akkor azzá is válsz.
De várjunk csak… lehet, hogy nem is volt olyan gáz a múltad? Lehet, hogy a jelennel van a probléma? Sebaj, erre is van kiforrott megoldásunk! Ha tényleg olyan szép volt a múltad, sírd vissza, hátha megszán Téged és visszajön. Mondd jó sokszor és igazán mély átéléssel, hogy bezzeg régen milyen jó volt, most meg milyen szar az élet! Emlékezz, milyen boldog voltál akkor, és koncentrálj azokra, amik és akik már nem részei az életednek. De vigyázz! A jelen és a jövő lehetőségeit kerüld el messziről, hős lovag, mert ha belefutsz egy ilyen csapdába, oda az oly hőn áhított boldogtalanság reménye!
Mindegy tehát, hogy örömmel vagy szenvedéssel teli volt a múltad, kiválóan fel tudod használni arra, hogy a jelen boldog pillanatai ne támadják meg kárhozatra éhes zord lelkedet.
2. Ne vállald a felelősséget!
Talán rossz a memóriád és már rég elfelejtetted a múltadat – vagy épp nincsenek mély érzéseid vele kapcsolatban, mert ugyanolyan eseménytelen kínlódás volt, mint a jelen. Ilyenkor az első tanács nem sokat ér, de a célról nem mondunk le semmiképp! Ezért nézzük most meg egy kicsit jobban, hogy pontosan mi is ellen harcolunk. Mi a közös tulajdonsága azoknak, akik hosszú távon boldog életet élnek? (Persze úgyis csak tettetik, mint tudjuk, de azért nézzük csak meg!) Ezek az emberek vállalják a felelősséget a saját tetteikért, döntéseikért és egész életükért.
Hoppá! Felelősség??? Na szaladjunk innen gyorsan! Kire lehetne mutogatni ezután, ha valami nem sikerül? Kell egy bűnbak – egy gonosz főnök, egy szemét házastárs, egy leckéztető isten, egy lábad elé ugró asztalláb, vagy egy bárgyú arcú random járókelő, aki éppen a közelben van, amikor pofára esel. Mindegy, hogy kicsoda, de kell valaki, aki elviszi a balhét. Mert az nem lehet, hogy Te csesztél el valamit – de nagyon. Az meg pláne nem lehet, hogy a negatív gondolkodásoddal hozzájárultál ahhoz, hogy megtörténjen a baj. Felejtsük el, hogy bármi szereped is lenne a történtekben! Még a végén önmagadba néznél, változtatnál és fejlődnél… Fúj! Ez már gyanúsan boldogság szagú… Lépjünk is tovább!
3. Ne legyél hálás!
Ugye tudod, hogy mit kockáztatsz, ha örülsz valaminek? Na ugye! Ne csinálj ilyen butaságot! Nem szabad értékelni azt, hogy van fedél a fejed fölött, van számítógéped, netán okostelefonod, amin olvasod ezt az írást, van szemed amivel látsz, tudsz olvasni, lélegzel és élsz… Ezek mind-mind olyan dolgok, amikért az igazán boldog emberek őszintén hálásak tudnak lenni.
Te ne tedd! Elértél már bármit is az életedben? Esetleg van valami – vagy valaki – akire ha gondolsz, mosoly szökne az arcodra? Felejtsd el! Ilyet nem játszunk! Fókuszálj újra a lényegre: az élet szar, semmi sem jön össze, mindenki idióta, és Te vagy az áldozat. A hála szót ezennel ünnepélyesen töröljük a szótáradból.
4. Kapcsold be a robotpilótát!
Jól van, szépen haladunk. Most nézzünk egy hatékony módszert arra, hogy a jelen bántalmazóan pozitív hatásai hatékonyan leperegjenek rólad bármely pillanatban. Íme a siker kulcsa: élj mechanikus életet! Legyél jó gép, csináld napról napra pontosan ugyanazt, óvakodj a változástól, és add át magad a rutin és a megszokás lelket simogató kényelmének.
Bármit is teszel – legyen az beszélgetés, közlekedés, a napi munkád elvégzése vagy a vacsora elkészítése – csinálj mindent pontosan ugyanúgy, mint eddig. És ha igazán profi boldogtalanság-vadász vagy, akkor közben fejben legyél valahol egészen máshol. Mester szinten ilyenkor a jelen pillanat megélésének hiánya miatt felszabadult agyi kapacitásodat a múlt sérelmein való rágódásra vagy a jövő miatti szorongásra fordíthatod. Menni fog, csak gyakorlás kérdése!
Kapcsold be a robotpilóta üzemmódot, és garantáltan elvezérled magadat a boldogtalan emberek paradicsomába. Kicsit rohadt az a paradicsom, kicsit büdös, de sokan mennek arra, biztosan jó az irány!
5. Ne legyenek céljaid!
A mechanikus élet tartós fenntartásának empirikusan igazolható módja az, ha nincsenek céljaid, melyek életet lehelnének beléd. Aki nem tudja, mit akar, az biztosan el is éri azt. Ne engedd hát, hogy az eddigi, kemény munkával és megrendíthetetlen elkötelezettséggel, gondosan felépített sivár életed holmi magasztos célok miatt semmivé váljon!
Fejedbe vettél valamit? Engedd el! Van egy régi álmod? Mondj le róla! Szeretnél valami nagyszerű dolgot elérni az életedben? Ugyan már, ez csak valami átmeneti zavar lehet az agyad vérellátásában, vagy egy fertőzés, esetleg a Föld mágneses tengelyének eltolódása okozhatja. Mérd meg a lázadat, vegyél be egy nyugtatót és maradj a fenekeden a komfort zónádon belül.
A céltalan ember soha nem lesz boldog – tartsd ezt mindig szemed előtt, és legyél jó fogaskerék a gépezetben.
6. Félj, de nagyon!
Rettegj! Az mindegy, hogy mitől, de legyenek félelmeid és gondosan ápold őket! Félj, hogy nem sikerül, amit szeretnél (bár ha szeretnél még valamit, akkor most lebuktál, mert eme manifesztum előző paragrafusait elsumákoltad), félj attól, hogy mit hoz a jövő, félj a pókoktól, a rákoktól, a stroke-tól, a ráktól, a sötéttől, a világostól, a félelemtől, a boldogságtól. Az apró kis félelmeket se hanyagold el, mert minél többet gyűjtesz össze gondosan, annál jobb esélyeid lesznek egy nyomorúságosan tökéletes boldogtalan élet beteljesülésére.
Tudod, a boldog embereknek is vannak félelmei, csak ők szembenéznek azokkal, mert tudják, hogy valami fontosabb, mint a félelem. Nem adják át magukat a rettegésnek, mert tudják, hogy félelemben nem lehet élni, csak túlélni a napjaikat. Na, ennyit a boldog emberekről – mi boldogtalanságra és mártír életre vágyunk.
És ha már mártír élet…
7. Legyél jó mártír!
Az a jó a mártírokban, hogy nekik sehogy sem lehet jó. És pontosan ez a célunk most, nem igaz? Nem is kell mást tenned, minthogy a világ összes létező élőlényének összes létező problémáját a saját válladra veszed, és összeszorított fogakkal, néha-néha egy szánakozásra méltó, csendes segélykiáltással hagyod, hogy a teher alatt szépen lassan, recsegve összeroppanj.
Figyeld meg a környezetedet! Figyelj csendben, hallgasd a panaszok áradatát, és ne segíts (ezzel mindent elrontanál), csak add át magad a szenvedés ringató érzésének. Tedd meg ezt napról napra, és ne csak élőben, hanem használd ki a 21. századi információáramlás minden nagyszerű lehetőségét. Hallgasd meg a híradóban, hogy bányarobbanásban tragikus módon meghalt 47 türkmén bányász, de mielőtt betájolnád magadban Türkmenisztánt a Kaszpi-tenger dél-keleti partjára, már hallgasd is a legújabb ÁFA-csalás gyanús esetet, majd örülj együtt a spanyol királlyal születésnapi ceremóniájának exkluzív felvételeit nézegetve, és mielőtt zárásként megismernéd a valóságshow legújabb üdvöskéjének szexbotrányát, borzadj el 7 és fél másodpercre a nepáli földrengés több ezer áldozatot követelő pusztításán. Na de mi is van annak a 47 türkmén embernek a feleségével, gyerekeivel, végleg megszakadt életével? Hogy kik? Ja, volt valami 20 perccel ezelőtt, de most már a sorozat megy, úgyhogy nézzük is, hogy kedvenc hős zsarunk elkapja-e a magát kutyaeledel-kóstolónak álcázó sorozatgyilkost… Majd holnap panaszkodhatunk az élet igazságtalanságáról.
Ha boldogtalan akarsz lenni (márpedig miért ne akarnál, hiszen céltalan életünk egyetlen célja csakis ez lehet), akkor cipeld magaddal azokat a terheket, amik a Te válladon könnyebbek ugyan nem lesznek senki számára, de legalább biztosan lehúznak egy szánalmas élet mélységeibe. Gyűjts minél több panaszt (a sajátjaiddal együtt, természetesen), és megoldást soha, de soha ne keress! Ha szorgosan gyűjtögetsz, a panaszok rőzsekötegekként halmozódnak majd köréd, hogy aztán jó mártírként meggyújthasd saját máglyádat.
8. Tarts haragot!
Nem mindenki mártír típus, talán Neked sem megy. Semmi baj, nincs még veszve a magasztos cél! Van itt egy kiváló módszer, amit mártírok és nem mártírok egyaránt hatékonyan tudnak alkalmazni a boldogtalan élet felé vezető kitaposott ösvény öröm-gátjainak leküzdésére (akármit is jelentsen e költőien romantikus képzavar). Neheztelj másokra! Tarts haragot, és eszedbe ne jusson valaha is megbocsátani bárkinek. Ahogy Nelson Mandela nagyszerűen megfogalmazta: „A neheztelés olyan, mintha abban a reményben innál mérget, hogy az az ellenségeidet fogja elpusztítani.”
Na, ez már valami! Ide a méreggel, igyunk hát! Az a szép ebben a módszerben, hogy valami olyanból, amihez egyáltalán semmi közöd nincsen (mások személyisége, reakciói, hibái vagy hiányosságai), csinálsz valamit, ami már csak rólad szól (neheztelés, düh, keserűség, szenvedés). Zseniális megoldás, nem igaz?
Előre hát, nyeld le buzgón a neheztelés mérgét minél többször, és érezd, ahogy átjárja és megbénítja egész testedet a tehetetlen düh.
9. Tegyél alá!
Nem, nem párnát a fejed alá, hanem tegyél alá a másik embernek – úgy igazából, minden ok nélkül, csak mert épp szar napod van, vagy mert jól esik. Ha szemfüles vagy, akkor máris észrevetted az előző mondatban a látszólagos logikai bukfencet. Igen, a „jól esik” volt az. Mert ugyebár ha jól esik, akkor boldognak érzed magadat, és ha boldognak érzed magadat, akkor még a végén fennáll a tartós boldogság veszélye is. De ne aggódj! Nincs itt semmiféle ellentmondás. Egy ideig talán jó érzéssel tölt el, ha kicseszhetsz másokkal, de még ha nem is unod meg viszonylag hamar, a fagyi akkor is egyszer majd vissza fog nyalni.
Eljön majd az idő, amikor Neked lenne szükséged segítségre, vagy egyszerűen csak egy másik emberi lény jóindulatára, és ha következetesen aláteszel másoknak, akkor nagyon jó esélyeid vannak, hogy amikor megszorulsz, valaki hozzásegít majd ahhoz, hogy véletlenül se tudjál boldog lenni. Voilá! A következetesség mindig meghozza gyümölcsét!
Menjünk is tovább, már nincsen sok hátra a tökéletes boldogtalanság idilli állapotának elnyeréséig.
10. Válaszd a boldogtalanokat!
Jim Rohn egyszer így fogalmazott: „Annak az öt embernek az átlaga vagy, akikkel a legtöbb időt töltöd.” Márpedig Jim bácsi nem egy matematikai statisztikából megbuktatott, génmanipulációval próbálkozó önjelölt szociológus volt, hanem az üzleti élet és a személyiségfejlesztés prominens alakja, és mint ilyen, kiváló emberismerő is. A környezetünk mindig vagy lehúz, vagy felemel – de ez utóbbit felejtsük most el gyorsan! Olyan környezetre van szükséged, amelyik lehúz, és nemcsak egyszer-egyszer teszi ezt meg, hanem karjaidba, nyakadba, vagy ha azt nem éri el, akkor a kabátod szélébe görcsösen csimpaszkodva folyamatosan ráncigál lefelé magához a mocsárba, ahol ő is lakik.
Ugye ismersz Te is ilyeneket? Na, ők a Te embereid! Tölts velük minél több időt, áldozd fel önmagad (ld. 7. passzus), zárd ki az életedből a pozitív gondolkodású embereket (fúj, rohadt képmutatók!), és irány a mocsár, ott mindig van bőven hely mindenki számára.
11. Legyél kishitű!
Ó igen, a kishitűség! (Tarts ki még egy kicsit, a 12 pontos kiáltvány utolsó előtti cikkelyét olvasod; hamarosan teljes fegyvertárral vághatsz neki a totális boldogtalanság fennkölt eszméjéért folytatott csatának!) Tehát a kishitűség… Ez az egyik legfontosabb hozzávalónk, hidd el! Illetve ne hidd el, bocs. A lényeg, hogy ne higgy semmiben, legfőképpen önmagadban ne! Ez olyan fontos kitétel, hogy korábban külön is írtam arról, mennyi mindent tanulhatunk meg a kishitűektől.
De most nem tanulni jöttünk, hanem leépülni. És a leépülés csak úgy lehet teljes, ha egyetlen dologban hiszünk: hogy nem hihetünk senkiben és semmiben. Feltételezd mindig a lehető legrosszabb esetet – akár van realitása, akár nincs –, és ha véletlenül mégsem jönne be, akkor teljes érzelmi és értelmi(?) eszköztáradat vonultasd fel annak érdekében, hogy meggyőzd önmagadat: a legrosszabbat csak azért kerülted most el, mert hamarosan jönni fog valami még rosszabb. És természetesen úgysem fogod tudni megoldani.
Bármit is csinálsz, ne higgy benne, és ne higgy önmagadban! Vár egy gyönyörűségesen szánalmas, boldogtalan élet – el ne rontsd egy kis önbizalommal!
12. Üldözd a boldogságot!
És el is érkeztünk a boldogtalanság eszméjének kvintesszenciájához, mely oly zseniálisan egyszerű, hogy a legtöbb ember egész életében ösztönösen alkalmazza is. Mindössze ennyit kell tenned: kergesd! Görcsösen akarj boldog lenni! Mondogasd magadnak, mondogasd másoknak, mondogasd az egész világnak, hogy milyen száraz és silány az életed, és recitáld teljes átéléssel az előre begyakorolt, megható szövegedet, mely könnyfakasztóan mély érzésekkel fejezi ki, hogy bárcsak Te is boldog lennél…
A gyerekek nem akarnak boldogok lenni; ők csak úgy boldogok. Nem minden egyes pillanatban, mert hogyan is lehetne boldog a kisgyermek, amikor éppen egy legóra rálépve megfejeli a parkettát, vagy a pelenkáját megszagolva érezni, hogy már nincs egyedül? De úgy általában boldogok és jól érzik magukat – főként azért, mert nem görcsölnek azon, hogy boldogok legyenek, hanem egyszerűen csak azt csinálják, amitől boldognak érzik magukat. Már ha hagyják nekik.
De Te nem vagy gyerek, és ez nagyon jól jön most, hiszen teljes mértékben a saját kezedben van életed elcseszésének irányítása (még ha a 2. és 11. passzus kombinációjának értelmében ezt nem is fogadod el). És ha ügyesen és kitartóan görcsölsz nap mint nap, akkor a szánalmasság élő(-halott) szobraként tekint majd rád a világ.
Készen állsz. Sok mindent kaptál most, ami a boldogtalan élet elősegítését szolgálja. Pontosabban nem kaptál semmit, hiszen ez mind a Tiéd volt eddig is, csak talán elfelejtetted használni. Vagy talán – és ezt még kimondani is bűn, nemhogy megtenni – tudatosan elutasítottad mindezt, mert galád módon be akartál állni a szemérmetlenül boldog emberek gusztustalan mértékben növekvő táborába. De Te nem vagy ilyen, igaz? Na jól van, megnyugodtam.
És most olvasd el még egyszer legalább a címeket, mert ha a fenti tanácsok bármelyikét megfogadod, garantáltan közelebb jutsz egy igazán boldogtalan élethez. Gyakorolj rendszeresen, legyél kitartó, és szép lassan (de talán egészen gyorsan) eljutsz abba az állapotba, melyet szebben nem is lehetne leírni, mint Gabriel García Márquez szavait kölcsönözve: „A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.”
És most rajtad a sor: Te milyen módszereket tudsz még felsorakoztatni fegyvertárunk bővítéséhez? Oszd meg velünk lent a megjegyzéseknél, hadd küzdjünk még hatékonyabban a boldogtalanság nemes céljának eléréséért.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Kedves CsA, nekem az a tapasztalatom, hogy akit született vesztesnek gondolnak, vagy ő maga gondolja saját magát annak, azt azzá nevelték tudat alatt (vagy extrém esetben tudatosan).
Kedves Gábor!
Szerinted nincs olyan, hogy valaki tényleg vesztesnek született?
Kedves Ica!
Kötve hiszem, hogy az említett személyek boldogságot sugároznak magukból. A vigyorgás nem boldogság. Pláne nem az erőltetett vigyorgás.
Szia!
Sokat olvasom az írásaidat, és egész jól tanulgatom önmagam, tényleg köszi minden sorodat.
Amiért írok, az az, hogy mi van azokkal, akik tényleg boldogságot sugároznak magukbó, és közben ott rúgnak másokba ahol tudnak. Nekem 2 ilyen személy is van a környezetembe. Vigyorognak mint a vadalma, szerintem eröltetten, közben ha kedvük tartja úgy ordítanak másokkal, mint a fábaszorult féreg. Mondjuk, ha engem találnak épp meg, én felállok és otthagyom őket szónélkül, úgyhogy elkönyvelték, h mindenen megsértődök. Azért bosszant, mert nagyon tudják az egót rugdosni, de mióta elmegyek beléjük folytva a szót, engem nem nagyon piszkálnak, de másokon folytatják.
Érdekelne, h erről a típusról mi a véleményed. A segfejek melyik kategóriájába sorolnád??
Köszi válaszod.
Üdv. Ica
Tökéletes! 🙁