Elgondolkodtató, hány olyan ember él köztünk, aki sokkal több annál, amit mutat magából. Olyan emberek, akiknek nagy álmaik voltak valaha, de eltemették azokat mélyre. Olyan emberek, akik csodálatos dolgokra lennének képesek, ha hinnének magukban. De valószínűleg mások sem hittek bennük, és inspiráló példát sem láttak soha a környezetükben.
Könnyű beleragadni egy középszerű életbe. És nem is az számít, hogy én mit tartok középszerűnek (mert az csak az én véleményem), hanem az, hogy Te mit tartasz annak. Hogy tényleg azt csinálod-e, amire annyira vágytál régóta.Hogy megalkudtál-e az élettel, vagy pedig túl tudtál lépni a beléd nevelt megfelelési kényszeren, a beléd nevelt tanult tehetetlenségen, a beléd nevelt kudarctól való félelmeden. Az számít, hogy ha az 5 éves önmagad most rád nézne, vajon elégedetten mosolyogna?
Jenny Darren egy olyan hölgy, akire azt hiszem, elégedetten mosolyogna 5 éves önmaga. De csak néhány másodpercig. Aztán ujjongva rázná a fejét, és mérhetetlenül büszke lenne arra, amit 63 év múlva tenni fog. Hogy miért, azt hamar megérted ebből a néhány perces videóból.
Lehet így is élni. Szenvedéllyel. Hittel. Önbizalommal. Őszintén önmagadat adva, és nem attól rettegve, hogy mit gondolnak majd rólad mások. Mert akinek tetszik az, aki vagy, annak görcsösség nélkül még jobban tetszeni fog, akinek pedig nem tetszik, azzal nem kötelező kapcsolódnod.
A kinézeted adott. Az életkorod adott. A jelenlegi képességeid adottak. Az álmaid és a vágyaid pedig akkor is benned vannak, ha megpróbálod eltemetni azokat. Pontosan tudod, mert időről időre felszínre törnek. Cipeled őket magaddal, és bűntudattal vegyes magyarázkodással próbálod másfelé terelni a gondolataidat. De amíg vannak olyan emberek, mint ez a 68 évesen is fiatal, tisztán önmagát adó, az életét szívből élő hölgy, addig minden magyarázkodás üres kifogás, semmi több.
(h/t: youtube)
Azt mondják, a temető a leggazdagabb hely: tele van meg nem valósított álmokkal, ki nem fejezett érzésekkel, elszalasztott lehetőségekkel, meg nem élt vágyakkal. Pedig mindez egyetlen határozott döntésen múlik. Egy döntésen, amit minden ember meghoz, akár tudatosan, akár tudat alatt teszi. Mert mindannyian felelősek vagyunk a válaszért, amit életünk egyik legfontosabb kérdésére adunk: az életemet vagy a temetőt fogom gazdagítani?
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Az egó ami visszatartja attól,hogy kritika nélkül egyszerűen csak örüljön a történetnek.
Pedig ha sikerül az egónkon felül emelkedni gyönyörű életet élhetünk !
Peace,Love,Rock N’ Roll
Egyetertek…..
Sajnos,a legtöbb ember sportot űz abból,hogy a környezetében élő -nálánál tehetségesebb-személyeket “a földbe döngölje”.Úgy érzi,ezzel is a felsőbbrendűségét erősíti…És az
ilyenek-SAJNOS-gyakran elérik aljas céljukat.
Kedves Gábor!
Még csak rövid ideje vagyok rendszeres követője, de mindig várom az írásait, és folyamatosan olvasom a régebbi közléseit is! Elgondolkodtat, inspirál, feltölt, reményt ad. De a legjobb, hogy van Ön, és olyan, amilyen! Ebben az írásában ( is ) magamra ismertem! Köszönöm!
Üdvözlöm, Irénke
Kedves Mariann,
nagyon szépen köszönöm a kedves szavait és a lehetőséget. 🙂 Már dolgozom egy könyvön, de lehet, hogy aktuális lesz a kedves felajánlása, úgyhogy el is mentettem az elérhetőségeit. Még egyszer köszönöm szépen.
Nagyon szép napot kívánok! 🙂
Gábor
Kedves Kati,
teljes mértékben egyetértek. 🙂
Kedves Emília,
amit nem tudunk elfogadni a világban, azzal dolgunk van. Persze nem kötelező dolgozni rajta, ez csak egy lehetőség.
Nagyon szép napokat kívánok mindkettőjüknek! 🙂
Gábor
Kedves Mari,
nagyon köszönöm, hogy szóltál, javítottam a hibákat. És azt is nagyon köszönöm, hogy olvasod az írásaimat és másokkal is megosztod. 🙂
Legyen nagyon szép napod! 🙂
Gábor
Drága “Harcművész”,
Ez a legjobb írása, amit eddig olvastam Öntől.
Jól megformált, inspiráló, tiszta írás.
Irodalmi szerkesztőként működtem évekig, és ritkán éreztem, hogy könyvet szeretnék csinálni valakinek az írásaiból, de most azt érzem.
Mi a véleménye erről?
Az adataim megvannak Önnél, csak a honlapomnál csúszott be valami hiba.
Azt akartam írni, hogy “honlapom – az nincs”, de valami írásjelek becsúsztak, amit a gép nem engedett kijavítani.
Várom válaszát. (hm-)
Kedves Emilia,
mi az oka annak, hogy más emberek álmait értékeljük, majdhogynem megítéljük…?? ha a celebség és a 3 perces hírnév volt az álom..gyönyörü, megvalósította…ha az, hogy megmutassa, 60 év fölött is ki lehet állni az emberek elé és AC/DC -vel – egy ebben a korban levö hölgy – szórakoztatni lehet egy ilyen közönséget…gyönyörü, megvalósította…ha az volt az álom, hogy ö belül még bátor, önálló, szabad akaratú “rebell” maradt és ezt szeretné kifejezni…gyönyörü, megvalósította… Szerintem az ilyen döntéseket csak akkor tudjuk félig-meddig megérteni, ha ismerjük az egyént és tudjuk a kiindulási pontokat…mi tartja vissza magát, a tett irigység nélküli elismerésétöl…függetlenül attól, hogy mi a motiváció mögötte? Miért könnyebb ítélkezni mint elfogadni…? Mi történik akkor, ha egyszerüen csak végignéz egy ilyen videót és örül neki? Illetve azt ami ebböl a videóból árad csak életörömként éli meg? Mi tartja önt vissza attól, hogy az öreg halászt úgy lássa, mint öreg embert, aki a sors viszontagságai és a társadalmi korlátok ellenére, megvalósította álmát? aki úgy érezhette, hogy ebben a helyzetben -mindenek ellenére- ö volt az erös…mennyire változna meg az Ön életérzése, ha elismeréssel közelítene a mindennapok csodái felé?? kívánok Önnek egy örömteli napot…Peace,Love & Rock`nroll 🙂
Köszönöm, kedves Gábor az irásaidat. Mindig elolvasom, és sokszor meg is osztom azokat. Most csak két apró hibára szeretném felhivni a figyelmedet, és ezek valóban semmiségek, csak szólok, hogy ezt irtad: “De amíg vannak olyan berek, mint ez a 65 évesen is fiatal,…” berek helyett: emberek, 65 éves helyett 68 éves.
Lényegében tök mindegy, és nem ez a lényeg, az sokkal több ennél a két apró elirásnál, csak szóltam:-) És köszönök még egyszer mindent, de mindent. Ismeretlenül is szeretettel: Bors Mari ma
Kedves Gábor!
Ez a nő nem kispályás ebben a szakmában és most kiállt egy olyan közönség elé. ahol a TV miatt felfigyelhetnek rá, még színészi teljesítményt is nyújtott. Az adottsága adott volt és most celeb akart lenni, ha neki ez az álma és ezt akarja megvalósítani ismertség által,áldásom rá. A számomra ez nem jelent mást!
Pl ott van az öreg halász és a tenger, neki az volt az álma, h egy nagy halat fogjon. Meg is lett… és. Azt nem gondolta végig, h mi lesz azután, ha kifogja a nagy halat…Hm