Vannak lehetetlen dolgok. Tudod, amit egyszerűen képtelenség megcsinálni. Biztos vagy benne, hogy így van, ahogy a legtöbb ember is egészen biztos benne. Néhány kivételével. És ezt a néhány embert egyszerűen nem érdekli, hogy amit el akarnak érni, az lehetetlen. Nem érdekli őket a közvélemény, nem foglalkoznak az őket visszarántani próbáló negatív emberekkel, nem hivatkoznak a múltbeli kudarcokra, nem gyártanak kifogásokat, hogy miért lehetetlen. Egyszerűen csak csinálják. Csinálják, amíg el nem érik, amit akarnak.
Mindennapi_MotivacioVannak lehetetlen dolgok. Egészen addig azok, míg jön egy ember, aki megcsinálja. Ennek ellenére a lehetetlen szó még mindig ott él a legtöbb ember fejében – félelemből, kényelemből, vagy kishitűségből mondják ki újra és újra. De nem a hangosan kimondott szavaknak van igazán jelentősége, hanem annak, amit önmagunknak suttogunk, amikor senki más nem hallja.
Vannak lehetetlen dolgok. Lehetetlen végtagok nélkül teljes életet élni – egészen addig, míg valaki be nem bizonyítja, hogy nem kell végtag ahhoz, hogy boldogan élj. Lehetetlen kezek nélkül gitározni – egészen addig, míg valaki ki nem áll a világ elé, és gyönyörű dalokat játszik a lábaival. És lehetetlen az egyik leginkább lábtechnikára építő harcművészetet fél lábbal mester szinten művelni – egészen addig, míg nem jön egy fiú, aki éppen ezt teszi.
A fiú neve Kemal Kasim; Etiópiában született, épp a polgárháború lezárásának idején. Hat éves korában érkezett el a nap, amikor rossz időben volt rossz helyen. Egy tanknál játszani nem jó, de egy kisgyerek ezzel még nincs tisztában. Kemalnak az aznapi játék a jobb lábába került – a térde fölött szakította azt le a robbanás. Élhette volna tolószékben az egész életét, de ő elhatározta, hogy ennél sokkal többet fog kihozni belőle.
Elkezdett harcművészetet tanulni, méghozzá azt a harcművészetet, ahol a lábtechnikáknak kiemelten fontos szerepe van. És azt a harcművészetet, ami révén megismertem Kemal történetét. Bár személyesen nem találkoztam vele, de a legutóbbi taekwon-do nemzetközi instruktori kurzuson a híre eljutott hozzám és az összes résztvevőhöz. A taekwon-do szövetség gyűjtést szervez számára, hogy végre láb protézist kaphasson, aminek a költségeit ő maga képtelen lenne kifizetni. 18 év taekwon-do gyakorlás után itt az ideje.
És hogy mit csinált – de legfőképpen hogyan csinálta – mindeddig? Az alábbi videóból szó szerint egy perc alatt kiderül.

Vannak lehetetlen dolgok. De csak a fejedben – amíg ki nem törlöd ezt a szót a szótáradból egyszer és mindenkorra.
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
Muhammad Ali

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Már megint ordítozik veled. Veled, aki már bőven elég pofont
Tovább
Attól még, hogy szeretnéd, a virág nem fog gyorsabban nőni.
Tovább
Van az a pont, amikor érzed, hogy vége. Vagy azért,
Tovább
Azt mondja a Mester a Tanítványnak: - Tíz év egy
Tovább
Vajon természetes folyamat-e az izoláció, mely társadalmunk jelentős részénél megfigyelhető?
Tovább
Azt mondják, idővel bölcsebbé válik az ember. Szerintem nem. Nem
Tovább

One Comment

  1. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Az emberi hozzaallas az elethez, az elet adta lehetosegekhez. A hit abban, hogy meg is csinalja amit eltervezett, a legfontosabb tenyezok egyike. Es igen, – vannak olyan emberek akik bebizonyitottak, hogy nem letezik lehetetlen.
    Sokkal tobb a tehetetlen ember, aki elmerul az onsajnalatban, mert az sokkal konnyebb. Meg akkor is ha tudjak, hogy hova vezet az az ut. Nem valtoztatnak rajta, mert erosebb a kozosseg visszatarto ereje, mint a gyenge labakon allo hituk. Nagyon sokan vannak, akik igy elik le az eletuket. Pedig minden testi adottsaguk megvan a valtoztatasra, csak igenyuk nincs ra! 🙁
    Udv. Rozika.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük